Ítélethirdetés, életfogytiglan

Életfogytig tartó szabadságvesztésre ítélte a bíróság a romagyilkosságok három tettesét, egyikük sem szabadulhat, a negyedik vádlott tizenhárom évet kapott, az ő büntetését sem lehet enyhíteni. Sőt: az ügyész súlyosbításért fellebbezett. - Stépán Balázs írása

 

Kiss Árpád és István végighallgatták az ítéletet, az indoklásra nem voltak kíváncsiak, de nem is kötelező, hogy ott legyenek, több mint másfélszáz tárgyalást hallgattak végig közömbösen, időnként figyelve F.-né Nyalka Éva nehezen követhető elbeszéléseire, meg a szakértők, nyomozók ügyetlen szabadkozásaira. Kiss Árpád közömbösen, öccse akcióra készen figyelte a fejleményeket, jegyzeteket készítettet, nem nagyon érthette, mit akarnak tőle. Pető Zsolt csendesen üldögélt, mintha ez nem is az ő világa lenne, időként rászólt a telefonján babráló fegyőrnek, hogy ne már, mellényúlsz. Azután, egy idő elteltével tetkóit sem mutogatta már, fehér nylon-zacskóját óvatosan maga mellé tette a padra, jegyzetelgetett, de mintha kívül állna az egészen, nem az ő balhéja, ez valami tévedés.

A Kiss testvérek a fellebbezés idejére visszajöttek a tárgyaló patkójába, mindketten ártatlanok, mondták, a vádakat nem bizonyították be rendesen, felmentésért apellálnak. Csontos István visszafogottabb, körültekintő elbírálást kér, cserébe a beismerő vallomásért, és ő tényleg nem gyilkolt meg senkit, csak éppen… Rosszkor, rossz helyen – ahogy mondani szokták ezt, eufemizálgatva.

„...a pepecselő rendőrökkel egyedül Csorba Csaba szállt szembe Tatárszentgyörgyön...”

Végre úgy tűnt, nem teljesen közömbös, hogy mi lesz az aljas indokból, előre kitervelten, bűnszövetségben elkövetett cigánygyilkosság-sorozat elkövetőivel, milyen ítéletet kap a négy fickó, hogyan válaszol a hazai jogszolgáltatás erre az öt éves kihívásra. Meghívták az eddig sokra nem tartott áldozatokat is, akik a saját tragédiájuk mellékszereplői lettek az össznépi rendezvény eseményeinek felidézésében. Semmi fontosat nem tudtak hozzátenni saját tragédiájukhoz, vagy amit hozzátettek az nem érdekli a jogszolgáltatást, hiszen a tettest nem látták szemtől szembe, a pepecselő rendőrökkel egyedül Csorba Csaba szállt szembe Tatárszentgyörgyön face to face, a rendőrségi vizsgálatok eredményeiről nem őket értesítették először, kiközösítették őket ebből a történetből , de az ítéletre meg lettek híva. De vajon ki meséli el nekik, hogy mi az az aljas indok, amiért a putrikra támadtak égő palackokkal, meg lelőtték a családtagokat. A rasszista indítékot nem elég kimondani, valami olyasmit kell hozzáfűzni, hogy utálnak titeket sokan, ez a négy fickó pedig elvállalta, hogy az utálat rátok eső részét kézzel foghatóvá teszi, fekete egyenruhában járja a vidéket, rátok gyújtja a putrit. Ha meg nem tetszik a tűzhalál, akkor lelő.

„...utálnak titeket sokan, ez a négy fickó pedig elvállalta, hogy az utálat rátok eső részét kézzel foghatóvá teszi, fekete egyenruhában járja a vidéket, rátok gyújtja a putrit...”

A kislétai Balogh Mária testvére ma sem érti mi történt. 2009. augusztus 3-án a dohányföldre indult dolgozni, testvére sehol, hiába vártak rá. A házban, a hálószobában találták meg őt és kislányát, a nyomozók meg azt sem értették meg, miért mosták le Mária vérfoltos testét fehér vizes ronggyal. Rontó Krisztián térképésznek, legalábbis földmérőnek készült Alsózsolcáról, most örül, ha néhányszáz métert elsétál egyhuzamba. Értesítést kapott Getyinás Magdolna is a tárgyalásról, meg az ítélethirdetésről, akit Piricsén lőtt le Kiss István, hat-nyolc méterről. Ma is benne vannak a sörétek, a kórházból elmenekült, nehogy megtalálják a puskás emberek. Tibort, fiát, és őt a tárgyalás után majd valami jótét lélek kikíséri talán a Keletibe, mehetnek vissza oda, ahonnét jöttek. Csorba Csabáné fekete ruhában araszol előre a tömegben a bíróság bejáratánál, nem nagyon találja fel magát az energikus asszony, örül, hogy valaki maga elé engedi, férjét, fiát, unokáját, a családot gyászolja.

Döglesztő a meleg, de mindenki bejut, a szocreál hivatalban áll a levegő, találhattak volna valami elviselhetőbb helyszínt az ítélkezésre.

A bíróság igazságot oszt, bűnszövetségben, aljas indokból, előre kitervelten elkövetett emberölés bűntettében.


2 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://ciganyvadaszat-per.blog.hu/api/trackback/id/tr505448836

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

GeoCracker · http://endresy.blogspot.com/ 2013.08.07. 10:26:53

"Azon gyilkosságok ügyében, amikor roppant nagyon bátor, embernek látszó biológiai objektumok alvó családokra gyújtották rá a házat, majd a menekülőket levadászták. A gyermekét mentő apát, és gyermekét is. Az aljasság független az áldozatok bőrszínétől, és az aljasság mértéke alig különbözik a koncentrációs táborok kápóinak aljasságától. Az állatvilágban erre kár is hasonlatot keresni, mivel a talajban lakó férgeknek, de a trágyában élű nyüveknek is, nagyon fontos biológiai szerepe van. A végső ítélet megszületik majd, amit a kormányzat akár a szerintük független, de a miniszterelnök által olykor parlamentből minősítve-befolyásoló, igazságszolgáltatás, hatalmas eredményének is tekintethet. S sok szempontból az is. Jelezve, hogy van még olyan testületi tag, akit nem érintett meg az a szélsőjobboldali szemlélet, mely például a betiltott gárda avatását tűri meg a Hősök terén. "

A nevem menti blogon, júliusban. "Bátrak és gyökerek " címmel.

2013.08.10. 18:59:15

S tegyük melléjük még a cigányság hatalmas, eposzokba illően heroikus bátorságát, önfeláldozó kiállását, makulátlanul tiszta becsületét, és csodálatos bölcsességét is ezzel az őket mindenen túl a halálba gyötrő, szemét módon kihasználó, utolsó fillérjükből is kiforgató, örökös rabszolgaként elnyomásban tartó, folyamatosan bántalmazó, legyilkolászó, és mindenek felett is a legkisebb valós ok nélkül, nyíltan megvető gaz helyi népességgel szemben.

Melynek országát évszázadokon át mindenki más helyett csak ők emelték fel, gyarapították, és tették megbecsülten naggyá a világ előtt, nem kímélve sem munkaerejüket, sem idejüket, sem pedig egyéb anyagi javaikat a boldogulása érdekében.

Vesszenek tehát a jog és törvény minden eszköze által azok, akik (még ha ezen diktatórikus állam hivatalos szerveinek cinikus felkérésére is, de) nem átallották a világ nyilvánossága előtt is bemutatni azt a rettenetet, melyet ez a tűrhetetlenül aljas bentlakó társaság az alávetettjeivel szemben szinte másodpercenként elkövet. S csakis és kizárólag az embernek nem valónak tekintett bőrük színe miatt.

A durva diktatúra elleni dicső emberbaráti és jogászi harc további csodálatos eredményeit pedig szomjazók, éhezők, számkivetetten tengődők, kifosztottak, kisemmizettek, megerőszakoltak, saját házukban fogva tartottak, félig halálra vertek, késekkel és kardokkal vagdaltak, élve eltemetettek, robotba hajtottak, és más módokon kiirtani rendeltek további milliói várják.
süti beállítások módosítása