Ténymegállapító vizsgálati jelentés

Alább közöljük az Országgyűlés Nemzetbiztonsági Bizottsága által 2009. november 17-én elfogadott ténymegállapító vizsgálati jelentést:

 

 TÉNYMEGÁLLAPÍTÓ VIZSGÁLATI

 JELENTÉS

_____________________________________________

 

 

 

A romák sérelmére elkövetett

sorozatgyilkosság

felderítésére irányuló nyomozást segítő

nemzetbiztonsági szolgálati munka

értékelése

az Országgyűlés Nemzetbiztonsági

Bizottsága által felállított Tényfeltáró

Munkacsoport vizsgálati munkája alapján

 

 

 

 

 

A polgári nemzetbiztonsági szolgálatokról szóló 1995. évi CXXV. törvény 14. § (4) e) pontja alapján, a Nemzetbiztonsági Bizottság, „ha valamely nemzetbiztonsági szolgálat jogszabályellenes működését észleli, illetve, ha [ugyanezen törvény (4) szakaszának] c) és d) pontokban, illetőleg a 27. § (4) bekezdésben meghatározott eljárás során azt indokoltnak tartja, ténymegállapító vizsgálatot folytathat le, amely során betekinthet a nemzetbiztonsági szolgálatok nyilvántartásában lévő, az adott ügyre vonatkozó iratokba, meghallgathatja a nemzetbiztonsági szolgálatok munkatársait.”

 

 

Készült: 2009. november 17.


 

Ö s s z e f o g l a l ó

 

A romák ellen elkövetett sorozatgyilkosság a magyar kriminalisztika eddigi legsúlyosabb bűncselekmény sorozata. A rendőrség megállapítása szerint a gyanúsítottak cselekményeiket fajgyűlölő indíték alapján követték el. A vizsgálat megállapította, hogy a később előzetes letartóztatásba helyezett szélsőséges nézeteket valló személyek, a Magyar Köztársaság alkotmányos rendjének törvénytelen eszközökkel történő megzavarására irányuló magatartásuk miatt a Nemzetbiztonsági Hivatal látkörében voltak. A kormány, érzékelve a szélsőséges nézeteket valló csoportok erősödését, a velük szembeni fellépést a nemzetbiztonsági szolgálatok kiemelt feladatává tette, azonban az ez irányú politikai felelősséget viselő miniszter ennek végrehajtását nem biztosította.

 

Az Országgyűlés Nemzetbiztonsági Bizottsága, a romák ellen elkövetett sorozatgyilkossággal összefüggésben végzett tényfeltáró vizsgálata során a Nemzetbiztonsági Hivatal működésében és a Rendőrséggel történő együttműködésében jelentős szakmai hibákat és hiányosságokat tárt fel.

 

A vizsgálat szakmai hibaként állapította meg, hogy a Nemzetbiztonsági Hivatal nyilvántartási rendszerében az ügyre vonatkozóan keletkezett információk, a különböző vezetési szinteken nem kerültek egyeztetésre, elmaradt az érdemi értékelő, elemző, és felülvizsgálati munkafázis, emiatt a Hivatal rutinszerűen végzett információgyűjtő tevékenysége konkrét érdemi eredményekben nem tudott megnyilvánulni.

 

A vizsgálat során nyilvánvalóvá vált, hogy a 2007 őszén, a Laborc Sándor főigazgató által a Nemzetbiztonsági Hivatalban végrehajtott nagymértékű szervezeti és személyi átalakítás eredményeként – a vizsgált ügy vonatkozásában – romlott a műveleti munka hatékonysága és minőségének szakmai színvonala. Az üggyel kapcsolatban feladat és hatáskörrel rendelkező szervezeti egységeknél a vizsgált időszakban jelentős (közel 40%-os) létszámhiány volt tapasztalható.

 

A vizsgálat megállapította, hogy a rendszerben meglévő információk helyes értékeléséhez, és az információgyűjtő tevékenység kiszélesítéséhez sem a Nemzetbiztonsági Hivatal Hajdú-Bihar Megyei Kirendeltségének vezetője, sem a szakirányítást végző illetékes főosztály, illetve igazgatóság, sem pedig a Jogi Főosztály nem adta meg a tőle elvárható szakmai segítséget. A szakmai és jogi segítségnyújtás elmaradásának következményeként nem került mélységében felderítésre az ellenőrzés alatt tartott személyi kör fegyverbeszerzésre vonatkozó törekvése, és a bűncselekmények elkövetése szempontjából kritikus időszakban végzett további tevékenységének feltárása sem. 

 

A vizsgálat által feltárt hiányosságokért, az érdemi műveleti munka elmaradásáért, a Nemzetbiztonsági Hivatal rendeltetésszerű működésének hiányáért a hivatal főigazgatóját, Laborc Sándort személyes felelősség terheli.

 

A polgári nemzetbiztonsági szolgálatok irányításáért a kormányon belül 2009. április 16-ig Szilvásy György, azt követően 2009. szeptember 14-ig Ficsor Ádám viselt felelősséget. A miniszter törvényben rögzített feladata, hogy félévente írásban meghatározza a főigazgatók számára a szolgálatok időszerű feladatait, továbbá a főigazgatók előterjesztésére alapján jóváhagyja a nemzetbiztonsági szolgálatok szervezeti és működési szabályait. A vizsgálat során nyilvánvalóvá vált, hogy a Nemzetbiztonsági Hivatal üggyel összefüggő munkája és együttműködése vonatkozásában a miniszter nem érzékelte a Nemzetbiztonsági Hivatal hiányos működését, s az ügyben miniszteri szintű feladatszabásra nem került sor. Mindezek alapján a szolgálat rendellenes működéséért Szilvásy György és Ficsor Ádám akkori minisztereket politikai felelősség terheli.


 

A Nemzetbiztonsági Bizottság a nemzetbiztonsági szolgálatok ellenőrzésével kapcsolatos alkotmányos feladatán túl, a magyar államnak az áldozatokkal szembeni felelősségét átérezve, valamennyi potenciális áldozat védelmében, abból a megfontolásból, hogy a ténymegállapító vizsgálat tanulságai segítik a Magyar Köztársaság nemzetbiztonsági tevékenységének hatékonyságát, a közbizalom helyreállítását, továbbá növelik a nemzetbiztonsági szolgálatok tekintélyét, az alábbi jelentést készítette és fogadta el.

 

Kitűzött célok, feladatok, szervezeti kérdések

 

A Nemzetbiztonsági Bizottság, a romák sérelmére elkövetett sorozatgyilkossággal összefüggésben, a nemzetbiztonsági szolgálatok működésének és nyomozó szervek együttműködésének tárgyában ténymegállapító vizsgálatot rendelt el (2009. 09. 09.), ezt követően szeptember 22-i ülésén Tényfeltáró munkacsoportot hozott létre.

A munkacsoport Bizottság által kijelölt tagjai:

Demeter Ervin (Fidesz), Gulyás József (SZDSZ) a munkacsoport vezetője, és Tóth Károly (MSZP) voltak.

 

A vizsgálat elindításakor a Nemzetbiztonsági Bizottság meghatározta a vizsgálat célját, és felvázolta a vizsgálat alapvető feladatait:

„A vizsgálat célja annak megállapítása, hogy a nemzetbiztonsági szolgálatok munkája, a különböző társszervek együttműködése a rendőrséggel, illetve a nyomozást irányító Nemzeti Nyomozó Iroda munkatársaival mennyiben segítette a nyomozás hatékonyságát, eredményességét a romagyilkosságok elkövetőinek felderítése során. Emellett célja, hogy tisztázza azt, hogy a nemzetbiztonsági szolgálatok, illetve munkatársaik, valamint a működésükért felelősséggel tartozó személyek a tőlük elvárható szakmai gondossággal jártak-e el a nyomozást segítő feladataik, tevékenységük során.

A vizsgálat feladata az elkövetett hibák, mulasztások, valamint a lehetséges tanulságok számbavétele, továbbá a hasonló hibák, mulasztások elkerülése érdekében konkrét javaslatok megfogalmazása.”

 

Ennek megfelelően a vizsgálatnak nem volt, és nem is lehetett célja a rendőrségi nyomozó munka értékelése, minősítse. Így nem vizsgáltuk azt, hogy a rendőrség milyen hatékonysággal jutott el a feltételezett elkövetőkig, milyen korán, és precízen fogalmazta meg az elkövetők lehetséges indítékait, motívumait, vagy lehetséges profilját. A dokumentum a nyomozás tartalmát, jelenlegi állását illetően új információkat nem tárhat a nyilvánosság elé, különös tekintettel arra, hogy a nyomozás, a büntetőeljárás jelenleg is folyamatban van.

 

A vizsgálat során a Nemzetbiztonsági Hivatal üggyel összefüggő tevékenységéről, továbbá a Nemzetbiztonsági Szakszolgálat, a Katonai Biztonsági Hivatal, valamint a rendőrség, illetve a Nemzeti Nyomozó Iroda munkakapcsolatáról kértünk és kaptunk információkat.

 

A bizottság által kért iratokba a betekintést az érintett szervek, illetve azok felelős vezetői lehetővé tették. Munkánk során együttműködést tapasztaltunk mind a kért iratok rendelkezésünkre bocsátása során, mind az általunk kezdeményezett meghallgatásokkal kapcsolatban is.

 

A meghallgatottak között a vizsgált időszakban miniszteri, NBH főigazgatói, főigazgató-helyettesi, igazgatói, főosztályvezetői, osztályvezetői, kirendeltség vezetői és beosztotti állományú, a rendőrség részéről NNI vezető-helyettesi és munkatársi, a KBH részéről területi vezetői és munkatársi beosztású személyek meghallgatására összesen 25 esetben került sor.

 

A Nemzetbiztonsági Bizottság tényfeltáró munkacsoportjának jelentése két részből áll.

Az alábbi nyilvános jelentés tartalmazza az elvégzett vizsgálat lényegi megállapításait és következtetéseit. 

A Bizottsági jelentést megalapozó tényfeltáró vizsgálat háttéranyaga, megalapozó dokumentuma azonban – a nemzetbiztonsági szolgálatok és szervezeti egységeik működésére és szervezeti rendjére vonatkozó, nemzetbiztonsági érdekeket érintő adatok védelme miatt – államtitoknak minősül.

 


 

A tényfeltáró munkához kapcsolódó konkrét megállapítások

 

 

A ténymegállapító vizsgálat szükségességéről a Nemzetbiztonsági Bizottság azon az ülésén határozott, melyen megismerte Ficsor Ádám akkor még hivatalban lévő miniszter által elindított vizsgálat addigi eredményeit.

A bizottsági ülést követően a nyilvánosság számára a miniszter négy pontban foglalta össze az általa indított vizsgálat eredményeit, tanulságait.

 

A tényfeltáró munkát követően a ténymegállapító vizsgálat eredményeképpen kimondható, hogy a lényegében 48 óra alatt lefolytatott belső vizsgálat a lényeges hibákra ugyan önkritikusan rámutatott, viszont számos olyan mulasztást, szakmai hibát nem tárt fel, mellyel egyébként a vizsgálat során találkoztunk. A miniszter által az Országos Sajtószolgálat útján (OS. 2009. 09. 08.) nyilvánosságra hozott „összefoglaló” pedig nem vette teljes körűen számba a belső vizsgálat által feltárt hiányosságokat, illetve egy részükre nem utalt.

 

Erre magyarázatul szolgálhat, hogy a belső vizsgálatot, feszített időkeretek között végezték, míg a szakbizottság által elindított tényfeltáró munka közel 30 napon át tartott, és magába foglalta a tényfeltáró munkában résztvevő országgyűlési képviselők, bevont szakértők által betekintésre igényelt iratok teljes körű feldolgozását, valamint azt a több, mint 17 órányi meghallgatást, melyet elsősorban a Nemzetbiztonsági Hivatal állományába tartozó munkatársak körében kezdeményeztünk.

 

Az iratbetekintések és meghallgatások eredményeként megállapítható, hogy a Nemzetbiztonsági Hivatal a nemzetbiztonsági törvényben meghatározott alapfeladatai ellátásának keretében – többek között – folyamatosan végzett, illetve végez az alkotmányos rend törvénytelen eszközökkel történő megdöntésére irányuló törekvések felderítése céljából műveleti munkát, különös tekintettel a különböző szélsőséges és extrémista törekvések, illetve szervezetek vonatkozásában.

A Hivatalnak e tevékenysége során látókörébe kerültek a később a romagyilkosságokkal összefüggésben meggyanúsított és előzetes letartóztatott személyek is.

 

Megállapítható, hogy a Hivatal műveleti munkája során, már évekkel a sorozatgyilkosság előtt rendelkezett olyan információkkal, melyek a külső engedélyköteles eszközök alkalmazása révén keletkeztek és lehetővé tették a későbbi elkövetésben érintett személyek tevékenységének folyamatos figyelemmel kísérését.

 

Kimondható, hogy a Hivatal információgyűjtő alaptevékenysége megfelelően működött. Kifogásolható ugyanakkor az a körülmény, hogy a rendszerben meglévő információk, a különböző vezetési szinteken nem kerültek szintetizálásra, elmaradt tehát az érdemi értékelő, elemző, és felülvizsgálati munkafázis, melynek révén a Hivatal rutinszerűen végzett információgyűjtő tevékenysége konkrét érdemi eredményekben tudott volna megnyilvánulni.

 

Bár a munkaszervezés nem volt alulszabályozott, a vizsgálat során mégis egyfajta kompetenciazavar volt tapasztalható azzal kapcsolatosan, hogy kinek, mit is kellett volna tennie a helyi szinten feltárt és különböző formális csatornákon, vezetői szinteken megfordult, és a nyomozás szempontjából releváns információk hasznosítását illetően.

 

 

 

 

 

A Tényfeltáró Munkacsoport megállapította továbbá, hogy a műveleti munkát végző ügygazdának a rendszerben meglévő információk helyes értékeléséhez, és az információgyűjtő tevékenység kiszélesítéséhez sem a Nemzetbiztonsági Hivatal Hajdú-Bihar Megyei Kirendeltségének vezetője, sem a szakirányítást végző illetékes főosztály, sem pedig a Jogi Főosztály nem adta meg a tőle elvárható szakmai segítséget.

 

A szakmai és jogi segítségnyújtás elmaradásának következményeként nem került mélységében feldolgozásra sem az ellenőrzés alatt tartott személy, sem az ellenőrzés alá vonni javasolt személyi kör fegyverbeszerzésre vonatkozó törekvése, sem pedig az általuk a bűncselekmények elkövetése szempontjából kritikus időszakban végzett (2008 tavaszát követő) további tevékenység.

 

Nem fogadható el a szeptember eleji belső vizsgálatnak a korábbi miniszter által jegyzett összefoglalóban szereplő leegyszerűsítő megállapítása, mely szerint „csekély konkrétumú, inkább következtetésen, feltételezésen alapuló információk” keletkeztek csak a fegyverbeszerzési törekvéssel összefüggésben, hiszen a vizsgálat során megállapítható volt, hogy több különböző, egymást erősítő egyértelmű információ is keletkezett erre vonatkozóan.

 

Súlyos hibaként kell értékelni azt a körülményt, hogy bár 2009 elején újabb fegyverbeszerzési törekvésre vonatkozó információ keletkezett az egyik, mára gyanúsítás alatt álló, korábban ellenőrzés alatt tartott elkövetővel kapcsolatban, azonban nem történt meg ezen információnak az elvárható szakmai gondossággal történő együttes értékelése az egy évvel korábbi, hasonló tartalmú adatokkal. Bár felmerült, hogy indokolt a célszemély újbóli ellenőrzés alá vonása, erre azonban a debreceni őrizetbe vételig nem került sor. 

 

Elfogadhatatlan, hogy - miközben a bűncselekmény-sorozat a tatárszentgyörgyi cselekménnyel (2009. 02. 22.) együtt már négy áldozatot követelt, és a rendőrség már 2008 november eleje óta folyamatos hírigényt támasztott a Nemzetbiztonsági Hivatallal szemben, továbbá 2009 elejétől ismert volt az NNI által megadott elkövetői „profil” - a vezetői feladatszabások, az NBH különböző szintjein végzett elemző-értékelő és szakirányító munka több hónap alatt sem eredményezte az elkövetőkkel kapcsolatos releváns információk helyes kezelését, majd pedig a nyomozó hatóságok részére történő átadását.

 

Sem a rendelkezésünkre bocsátott dokumentumokban, sem a meghallgatások során nem került a birtokunkba olyan információ, ami arra utalt, hogy akár miniszteri, akár főigazgatói szinten felmerült volna, hogy a rendőrség és a nemzetbiztonsági szolgálatok hagyományos együttműködési munkakapcsolatán túl a konkrét üggyel összefüggésben célirányosan felállított közös munkacsoport dolgozzon.

 

A sorozatgyilkosság halálos áldozatai számának a növekedésével, valamint a 2009-ben elkövetett más halálos kimenetelű bűncselekményekkel (Veszprém, Kiskunlacháza) a társadalmi-etnikai konfliktusok egyre inkább kiéleződtek, és a nemzetbiztonsági kockázatok ezzel párhuzamosan erősödtek. Időközben erősödött a rendőri vezetéssel szembeni elvárás a bűncselekmények elkövetőinek elfogásával kapcsolatosan, ugyanakkor a Nemzetbiztonsági Hivatal tevékenysége esetében nem volt felfedezhető a hagyományos, rutinszerű munkán túli tevékenység, illetve feladatszabás.

Nem került sor például az NNI által korábban megadott hírigénnyel, feltételezett elkövetői profillal összhangban a szolgálatoknál korábban keletkezett információk célirányos újraértékelésére, összevetésére.

 

 

 

 

A nyomozást végző szerv tevékenységének hatékony nemzetbiztonsági támogatását számos más körülmény mellett az is gyengítette, hogy az átszervezést követően 2007. szeptember 1-től, a különböző vezetői szinteken jelentős számú személyi változás következett be, valamint, hogy a különböző szervezeti egységeknél rendkívül magas arányú létszámfeltöltöttségi problémákat tapasztalt a munkacsoport, melyek hatással voltak a rendszer működőképességének hatékonyságára.

 

A vizsgálat során megállapítottuk, hogy a Nemzetbiztonsági Hivatal és a társszervek közötti szakmai együttműködés csúcsszerveként működő Terrorellenes Koordinációs Bizottság a sorozatggyilkossággal összefüggésben nem tudott a szakmai együttműködés fő szervezetévé válni, annak csak egy színtere volt. Ülésein kizárólag a rendőrség irányából érkező egyoldalú aktivitás volt tapasztalható. A Hivatal a rendőrséggel történt együttműködés keretében megkapott különböző információkat (elkövetői profilt) csak jelentős késlekedést követően képezte le és továbbította saját rendszerében.

 

A Nemzetbiztonsági Szakszolgálat elismerten hatékony szerepvállalása mellett a KBH szerepvállalása kooperatív volt.

Az NBH és a KBH közötti kapcsolat és együttműködés elsősorban a Hajdú-Bihar megyei kirendeltség helyi munkatársai között valósult meg, döntően informális úton. A konzultációkról, megbeszélésekről emlékeztetők, feljegyzések nem készültek, így azok tartalmára vonatkozóan csak a résztvevők által elmondottak alapján lehetett következtetni. Eszerint az egyeztetéseken a konkrét adatok és információk átadása megtörtént, melyből azonban érdemi eredmény nem következett.

A rendőrséggel való munkakapcsolatában kért információk kapcsán a KBH segítőkész volt, ugyanakkor a közvetlenebb munkakapcsolat, a pontosabb információs igény, és az ezzel összefüggésben adható válaszok köre hatékonyabban segítethette volna a nyomozás eredményességét.

Összességében megállapítható, hogy a Nemzetbiztonsági Hivatal a nyomozás gyanúsítottak elfogásáig tartó szakaszában ugyan adott át a rendőrség részére különböző információkat, azonban a későbbi elkövetői kör személyeire vonatkozólag azok teljes mértékben indifferensek voltak.

 

2009. szeptember 8-án a Nemzetbiztonsági Hivatalnál folytatott belső vizsgálatot követő tájékoztató keretében Ficsor Ádám illetékes miniszter úgy fogalmazott, hogy „a nemzetbiztonsági szolgálatoknak fontos szerepük volt az elkövetők felderítésében, de a Nemzetbiztonsági Hivatalnál követtek el olyan hibákat, amelyek nélkül hamarabb felmerülhetett volna a gyanúsítottak neve”.

 

Ez a megállapítás egyértelműen elismeri, hogy az NBH megfelelő szakmai munkája esetén, további célirányos szakmai munkát folytatva, majd pedig a rendelkezésére álló információk megosztásával – akár több, áldozatot követelő bűncselekmény elkövetését megelőzően – segíthette volna a nyomozó munka eredményességét, a lehetséges elkövetők „hamarabb” történő elfogását.  

 

A miniszter fenti megállapítását a vizsgálat megerősítette, ahogy azt is, hogy az elkövetőkkel kapcsolatos információk átadására debreceni elfogásukig a nyomozó szervek részére nem került sor.

 

A fentiekben összefoglaltak alapján, joggal vethető fel a korábbi főigazgató Laborc Sándor személyi felelőssége, míg a Nemzetbiztonsági Hivatal működéséért felelősséggel tartozó időközben felállt két szakminiszter Szilvásy György és Ficsor Ádám politikai felelőssége.

 

 

 

 

 

A bizottság nem tekintette feladatának a nemzetbiztonsági szolgálatok állománya tekintetében a személyre lebontott felelősség megállapítását. Vizsgálta ugyanakkor, hogy a nemzetbiztonsági szolgálatok ügyben eljáró munkatársai mennyiben látták el feladataikat a tőlük elvárható szakmai gondossággal.

 

A NBH állományát érintő személyi felelősség megállapítása a 2009 szeptemberi főigazgató-váltást követően a Nemzetbiztonsági Hivatal új főigazgatójának lett a feladata. Tudomásunk szerint az általa indított, az üggyel összefüggő vizsgálatok még nem zárultak le, így bízunk abban, hogy a nemzetbiztonsági bizottság munkacsoportjának a jelentése ebben a munkájában segíti őt.

 

Bízunk abban is, hogy a polgári nemzetbiztonsági szolgálatok irányításáért felelős tárca nélküli miniszter, az igazságügyi és rendészeti, valamint honvédelmi miniszter, illetve valamennyi  titkosszolgálati és rendőri vezető számára egyaránt tanulsággal szolgál a jelentés, melyet munkájuk során hasznosítani is tudnak majd.

 

A ténymegállapító vizsgálat által feltárt hiányosságok, mulasztások, kötelezettségszegések további értékelése, vizsgálata nem csak a Nemzetbiztonsági Hivatal főigazgatójának, hanem a katonai főügyésznek is feladata.

 

 

 


 

 

 További általános megállapítások

 

 

A vizsgálat hiányos lenne, amennyiben pusztán azon hibákra, mulasztásokra hívná fel a figyelmet, melyek a jelenlegi szabályozás és működési koncepció mellett, illetve azok kisebb változtatásaival, korrekcióival is elháríthatóak lettek volna – vagyis amelyek egyszerű felelősség-megállapítással kezelhetőek.

A vizsgálat apropóján azokra a koncepcionális és szervezeti problémákra is fel kell hívni a figyelmet, melyek önmagukban – vagyis konkrét személyi mulasztások nélkül is – éppen eléggé nehezítik vagy akadályozzák a nemzetbiztonsági szervek hatékony működését a korunkat jellemző, megváltozott nemzetbiztonsági környezetben.

Fel kell hívni a figyelmet a politika felelősségére is: a nemzetbiztonsági munka számára – alkotmányos keretek között – biztosított feltétel nélküli szakmai autonómia, illetve támogatás nélkül Magyarország lemarad a nemzetközi nemzetbiztonsági szemléletváltás terén, amely önmagában komoly nemzetbiztonsági érdekeket sértő kockázattal jár.

Ez nem jelenti ugyanakkor azt, hogy a politika, a felelős miniszter ne szabjon irányt, ne tegye világossá az alkotmányos normákkal összhangban a Magyar Köztársaság kormányának nemzetbiztonsági elvárásait, az abból fakadó feladatokat.

Miközben egy 2008-ban kiadott belső intézkedési terv rámutat arra, hogy 2006 után alapvető szemléletváltásra van szükség a radikalizálódó, egyre szervezettebb keretek között működő szélsőségekkel szemben, a napi munka szintjén nem realizálódik, hogy a hagyományos, rutinszerű információgyűjtésen és feldolgozáson túlmenően milyen új elhárítási, kiszorítási, stratégiára van szükség. Éppen emiatt a műveleti munkában nem érzékelhető az intézkedési terv szerinti szemléletváltás. Vagyis a felismerést nem követi új stratégiák, új gyakorlatias válaszok kimunkálása.

A sorozatgyilkossággal összefüggésben sem a műveleti munkában, sem szakirányító, vagy az értékelő-elemző munka során nem volt tapintható a szemléletváltás, új módszerek kipróbálásának, és a hangsúlyok áthelyezésének igénye.

Bár a hagyományos mechanizmusok, rutinok szerint zajlik a munka, az összehangolt értékelő-elemző tevékenység, a belső információ-megosztás és a külső információcsere gyenge teljesítményt mutat.

A hagyományos keretek között megtett intézkedések, feladatszabások, és az ezeket követő hosszú reakcióidő számos esetben gyenge színvonalú szakmai munkát eredményezett.

Mindazonáltal rá kell mutatni arra, hogy mindez nem csupán a nemzetbiztonsági szervek hibája. Az azonnali, sürgető napi ügymenet kényszere önmagában akadálya lehet annak, hogy a nemzetbiztonsági szervek vezetői hosszú távú stratégiák átgondolására és felépítésére szánhassák idejüket és energiájukat.

 


 

 

A bizottság javaslatai

 

§  A nemzetbiztonsági szolgálatoknak a politika részéről széleskörű támogatásra és teljes körű szakmai autonómia biztosítására van szükségük szakmai feladataik ellátásához, ugyanakkor a korábbiaknál egyértelműbben kell meghatározni az alkotmányos normákkal összhangban a Magyar Köztársaság kormányának nemzetbiztonsági elvárásait, és az abból fakadó feladatokat.

§  A Nemzetbiztonsági Hivatal tekintetében felül kell vizsgálni és tanulságok figyelembevételével újra kell fogalmazni a szélsőséges, extrém szervezetek, csoportok, illetve azok képviselőivel kapcsolatos intézkedési tervet, illetve terveket.

§  Indokolt felülvizsgálni az NBH belső utasítási és szabályzó rendszerét, szükség szerint intézkedni a módosításra, mely biztosíthatja az abban foglaltak egyértelmű értelmezését, kompetenciák és illetékességek kétséget kizáró rögzítését. (Ez akkor is indokolt, ha a feltárt hibák alapvetően nem papíralapú hiányosságokra vezethetőek vissza.)

§  A szabályozással összhangban érvényt kell szerezni az NBH-n belüli szakirányítás folyamatának pontos betartatására, az abban érintett szervek és munkatársak pontos végrehajtási és ellenőrzési feladatainak meghatározására

§  Indokolt áttekinteni a Hivatalon belüli ellenőrzések, beszámoltatások, felülvizsgálatok szabályozását, szükség szerint módosítani kell a vezetői kötelezettségek ilyen vonatkozású meghatározását

§  Újra kell fogalmazni, szabályozni a Hivatalon belüli értékelő-elemző munka és az információ áramlásának, átadásának rendszerét és érvényt kell szerezni az adatok betáplálási kötelezettségének

§  El kell végezni az NBH központi adatbázisban fellelhető információk hasznosításának az értékelését.

§  Kiemelt figyelmet kell fordítani az NBH-n belüli oktatás, képzés, továbbképzés intézményének folyamatosságára és indokolt intézkedést foganatosítani, hogy a gyakorlati tapasztalatok minél előbb napirendre kerülhessenek és beépülhessenek a rendszerbe.

§  A munkavégzés hatékonysága érdekében feltétlenül javítani kell a belső együttműködést, valamint újra kell értékelni az NBH és a Rendőrség, valamint az NBH és a KBH között korábban rögzített együttműködés gyakorlati megvalósulásának lehetőségeit.

§  Indokolt az NBH, a KBH, és a Rendőrség vezető munkatársaiból a sorozatgyilkosság során megvalósult együttműködés tapasztalatait, és munkamódszereit értékelő teamet felállítása.

 

 

 

§  Mind az NBH, mind a HM tekintetében – vizsgálat tanulságai miatt eltérő okokból – foglalkozni kell az állományból távozók, leszerelők utógondozásával. E célra külön humánpolitikai válaszokat, javaslatokat indokolt kimunkálni.

§  Újraértékelésre, és újraszabályozása szorul a „biztonsági kockázat” a fegyveres testületek tagjai esetében.

 

 

Budapest, 2009. november 17.


Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://ciganyvadaszat-per.blog.hu/api/trackback/id/tr752773121

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.