Nem mindegy, bűnsegédnek vagy bűnpártolónak minősíti-e majd a bíróság Cs. István negyedrendű vádlottat a per végén. Cs. István ezen a héten tovább vívja ellentmondásos harcát. - Takács Flóra írása

Cs. István a vádirat szerint a többiekkel ellentétben nem gyilkolt, „csupán” segítette a gyilkosokat.  A most 29 éves férfit „előre kitervelten, aljas indokból, több emberen elkövetett emberölés bűntettével, mint bűnsegédet” vádolja az ügyészség, ami azt is jelentheti, hogy ha beigazolódik a vád, akár életfogytig is börtönben ülhet társaihoz hasonlóan. Egyelőre ő az első és egyetlen, aki a vádlottak közül vallomást tett. Szerinte nem mindenki ül a váldlottak padján, akinek kellene.

A vádirat szerint két helyszínen segédkezett mint sofőr, de a bűncselekmények helyszínein nem járt. A vallomása szerint az első, tiszalöki esetben nem is tudta, hogy miben vesz részt, csőbe húzták társai, a második előtt pedig megfenyegették őt és családját, ezért nem mert kiszállni és „feldobni” a tetteseket. Cs. ugyan gyakran belezavarodik a vallomásába, és sok érthetetlen, egymásnak és önmagának is ellentmondó részlet hangzik el a szájából, vallomásának egyes részletei azonban az ügy kulcsfigurájává tehetik.

Elvált szülők, rendőrségi kapcsolatok

Cs. István szülei gyermekkorában elváltak. Édesanyjával és két testvérével a Debrecenhez közeli Bocskaikertben éltek. Vallomása szerint édesapjával és édesanyjával is szoros maradt a kapcsolata a válás után, nővérével pedig kifejezetten jóban voltak, gyakran találkoztak. Nővére férje egyébként Hajdúhadházon rendőr,  Cs. húga pedig ugyanezen a rendőrkapitányságon titkárnő.

Kacérkodott a katonasággal

Középiskola után két szakmát is – keramikus és hidegburkoló - szerzett, de egyikben sem találta meg a számítását. Vallomásából kiderül, hogy már gyerekkora óta foglalkoztatta a gondolat, hogy hivatásos katona legyen belőle. 2003-ban bevonult sorkatonának, majd leszerelése után szerződéses katonaként a debreceni állományban maradt. 2007 nyarán úgy döntött, részt vesz a koszóvói KFOR misszióban. Kevesebb mint egy évet töltött Koszovóban sofőrként és utólag visszanézve úgy tűnik, nem ez volt élete legjobb döntése, hiszen hazatérése után összeomlott, innentől kezdve nem találta a helyét a világban. Kiábrándult a katonaságból, először hosszabb betegszabadságra ment, majd pszichiátriai okok miatt alkalmatlannak nyilvánították, saját maga is kérte a leszerelését. Végül 2009 februárjában megszűnt a munkaviszonya. Ebben az időben komolyabb anyagi gondokkal küszködött, kizárólag alkalmi munkákból jutott némi pénzhez, 2008-ban munkanélküli segélyért folyamodott, illetve a családjától kapott rendszeresen segítséget életvitele fenntartásához. A többiekhez hasonlóan őt is Ny. Éva hívta –  nyilván a K. Árpád és Cs. közötti ismeretségtől nem függetlenül – 2009 áprilisában a Perényi 1-be hidegburkolási munkákat végezni, majd később jegyszedőként alkalmi munkákra időről időre foglalkoztatták.

Hirtelen szakítás, céltalan élet

Magánélete is alapvetően megváltozott a koszovói misszió után. 2002 óta járt egy lánnyal, akivel valószínűleg komoly és mély kapcsolta volt, olyannyira hogy a lány szüleinél laktak, majd elutazása előtt, 2007-ben el is jegyezték egymást. 2008-ban, hazatérése után egy hónappal azonban Cs. szakított vele és Bocskaikertben élő édesapjához költözött. Ebben az időben ismerősei szerint nagyon megváltozott. Nem tanult, nem dolgozott, nem tudott mit kezdeni az életével, leginkább a családjával, vagy a barátaival töltötte az idejét, a neten lógott, vagy ha valamennyi pénzhez tudott jutni, motorozási szenvedélyének hódolt. Időközben ezen hobbijának köszönhetően került kapcsolatba az ismerten szélsőjobboldali nézeteket valló Gój Motorosok társaságával is.

Cigánygyűlölő motoros, vagy naiv áldozat?

Cs. István személyével kapcsolatban több érdekes, egyelőre megválaszolatlan kérdés merül fel. Nem tisztázott, illetve a vádirat sem tér ki arra, hogy mennyire vett részt a különböző szélsőséges csoportok életében és mennyire osztotta ezek rasszista és antiszemita nézeteit. Vallomásának egyik fontos eleme, hogy a korábban szkinhead K. Istvánnal és a náci szimbólumokkal teletetovált P. Zsolttal szemben tagadja, hogy akár csak szimpatizálna ezekkel a nézetekkel.

Ezzel szemben azonban napvilágot láttak olyan információk, hogy közeli kapcsolatban volt a Gój Motorosokkal, rendszeresen látogatta a rendezvényeiket, hadgyakorlatozni járt, feje kopaszra volt borotválva és testére szélsőséges nézetekre utaló jelképek vannak tetoválva, melyeket most konszolidált öltözködéssel és hosszabb hajjal próbál elfedni a jobb benyomás érdekében. Egy korábbi Loki drukker ismerőse szerint a leszerelésének valódi gyökere is rasszista nézeteiben keresendő: ”Állítólag azért szerelt le, mert már nagyon utálta az összes feketét és cigányt. Katonaként nem mondhatta el a véleményét, de ahogy kiszállt, kezdte a propagandát, az interneten is nyomta a cigányirtó szövegét. Istvánt Skinhead néven ismerték. Fekete bakancs fehér fűzővel volt a bejáratott viselete. Kamaszkora óta nyíltan vállalta náci nézeteit, talán ő lehetett a csapat fegyverszakértője és beszerzője.” (Lampé Ágnes: Előzetesben a „négyek”. Ők tették? – 168 óra 2009. szeptember 3.)

A vádirat is alátámasztja, hogy nyílt ellenérzései voltak a romákkal szemben, illetve az interneten különböző fórumokon Csontrabló néven több alkalommal is durva hangnemben, a cigányok kiirtására felszólítva szólt hozzá aktuális közéleti témákhoz. Egy blogon ezt olvashatjuk róla: „Cs. kamaszkora óta rendkívül gyűlöli és megveti a cigányokat, elsősorban azok életmódja és viselkedése taszítja. Különösen a szomszéd település, Hajdúhadház roma lakossága volt a bögyében. Korábban egy olyan helyi bandához tartozott, amelynek tagjai fekete ruhában jártak, katonai bakancsot viseltek, a fejüket kopaszra borotválták, s többször megvertek romákat.”

Érdekes részlet, hogy a vádirat elején kizárólag P. Zsoltról jelzi az ügyészség, hogy büntetett előélete lenne, a vallomástétel közben azonban fény derült arra, hogy Cs. István is állt már az igazságszolgáltatás előtt, amikor évekkel ezelőtt gyújtogatás okán garázdaság bűntettéért ítélték el.

Cs. mindezekkel szemben azt állítja, hogy mindössze egy alkalommal írt rasszistának nevezhető hangnemben egy olyan esettel összefüggésben, ahol romák gyilkoltak meg egy idős nőt és ezen mélyen felháborodott. Ám ezt is részegen tette és később bocsánatot kért érte. Saját magát elfogását követően - nyilván a védekezési stratégiájával összhangban – így jellemzi: „Lehet engem mindenfélének, rasszistának, cigánygyűlölőnek beállítani, nem érdekel, mert nem ez a valóság. Nem vagyok egy széplélek sem, nem értek egyet sok dologgal, ami az országban megy, felháborít, hogy nagy a bűnözés, és ezek egy részét, akárhogy szépítjük, cigányok követik el, de nem a gyilkosság a megoldás erre.”

A Katonai Biztonság hálójában

A másik érdekes kérdés Cs. Katonai Biztonsági Szolgálathoz fűződő kapcsolata. A vádlottak elfogása után Cs. és a szolgálat is tagadta, hogy közük lett volna egymáshoz, eközben az együttműködésük részleteiről közölt információkat egy internetes fórum. A nyilvánosságra került információk alapján annyit lehet tudni, hogy Cs.-t még szerződéses katonai jogviszonya alatt a KBH beszervezte, és mint informátort használta. Innentől kezdve folyamatosan adott jelentéseket, illetve információkat többek között a koszovói kiküldetése idején is. Hazatérése után hosszabb egészségügyi szabadságra ment, és tartótisztjének állítása szerint a 2009-ben történt leszerelése után nem találkoztak. A romagyilkosságok felderítéséhez kapcsolódóan azonban 2009 nyarán a KBH akkori vezetése elrendelte, hogy a kapcsolattartók keressék meg informátoraikat, és a gyilkosságokkal összefüggő ügyekkel kapcsolatban faggassák ki őket. Ekkor Cs.-t is megkereste kapcsolattartója, akinek azonban nem adott át olyan információkat, ami nyomra vezethette volna őket. A Nemzeti Nyomozó Iroda kihallgatási jegyzőkönyvei szerint erről a találkozóról nem sokkal később Cs. beszámolt K. Árpádnak is, aki innentől kezdve bizalmatlanabb lett vele szemben, és kilátásba helyezte a tartótiszt likvidálást, amiről saját állítása szerint Cs. beszélte le. „Akkor lényegében Árpi olyan szinten kikészült ettől, nagyon mérges volt, nagyon ideges volt, és akkor mondta, hogy ha tudja, hogy nekem ilyen kapcsolataim vannak, akkor biztos, hogy nem ráncigál bele engem ebbe a dologba”- hangzik el Cs. vallomásában.

Azzal kapcsolatban, hogy Cs. milyen szerepet játszott a vádlottak elfogásában, több helyen találgatások láttak napvilágot. Az egyik korai elmélet szerint ő lehet az egyik személy, akivel vádalkut kötöttek, mivel a rendőrök a rajtaütés során azonnal megtalálták a fegyvereket a Perényi 1-ben, ami arra utal, hogy egy, a tettesekhez közel álló személy segíthette őket. Egy másik teória már odáig megy, hogy nem is a társai rángatták bele az eseményekbe, hanem tudatosan épült be és jelentett róluk. Ez azonban  – lássuk be – elég erősen valószerűtlen, hiszen nincs logikus válasz arra, hogy miért nem avatkozott be a Katonai Biztonsági Szolgálat miközben a bűncselekmények már emberéleteket követeltek (pl. a tiszalöki támadás után), és miért hagyta tettestárssá válni az emberét. A valóság feltárásához több ismeretre lenne szüksége a bíróságnak többek között a KBH-tól, mely egyébként 2009 őszén alulinformálta, megvezette a sorozatgyilkosságok nemzetbiztonsági bakijait vizsgáló bizottságot Csontrabló és a KBH kapcsolatának gyenge pontjait illetően. (A KBH korábbi őszintétlenségét egyébként a kormányváltás után a Honvédelmi Minisztérium új vezetése által elrendelt belső vizsgálat tárta fel 2010 augusztusában.)

Szülői vélemény

Cs. István szülei az egyetlenek, akik eddig a vádlottak családtagjai közül megszólaltak a sajtóban. Édesanyja meggyőződése, hogy a rendkívül befolyásolható, labilis személyiségű fia meg akart felelni a K. testvéreknek, akik a tiszalöki akció során megtévesztették, utána pedig megfenyegették. A fia viselkedésén ekkortájt erőteljes változásokat vett észre: „Olyan volt a letartóztatás előtti hónapokban, mint a földi kutya. Tudják, az kidugja a fejét a föld alól, és rettegve pislog körbe jobbra-balra a világba. Elköltözött a barátnőjétől, hol nálunk, hol az apjánál, a volt férjemnél aludt. Nem volt maradása, ha meg leült a számítógép elé, volt úgy, hogy csak meredt félórákig maga elé.” Kérdésként azonban felmerül, hogy ha valóban megfenyegették, miért nem fordult rendőr rokonaihoz, vagy éppen KBH-s felsőkapcsolatához legalább Tiszalök után.

Felbujtók, támogatók szabadlábon?

A per egyik nagy kérdése az, hogy valóban megtalálták-e az összes tettest, támogatót, segítőt, és felbujtót. Cs. a vallomásában visszatérően utalásokat tett arra, hogy azokon kívül, akik jelenleg a vádlottak padján ülnek, mások is benne lehettek a gyilkosságsorozatban, támogathatták az elkövetőket, és szavaiból kiolvasható, hogy ez a jelenlegi tanúk közül is egyeseket közelebbről érinthet. Eddigi vallomásaiban csak utalt ezekre az összefüggésekre, de konkrétumokkal nem szolgált, mindössze annyit mondott, hogy azok között is keresgélni kellene, akiket az ominózus éjszaka a rajtaütéskor velük együtt bevittek kihallgatásra, de azután elengedtek. Talán azért nem mond többet, mert nem tud többet, talán azért, mert tudja, hogy van mitől félnie. Az igazság felderítése még várat magára.