A felvilágosított tanú

Felszínes bepillantás a radikális szubkultúrába - Stépán Balázs írása

 

A debreceni nemzeti radikális szubkultúra, a különféle szervezetek és tagjai egymáshoz fűződő, nehezen kibogozható, szövevényes, helyenként ellentmondásos viszonya is szóba került a sorozatgyilkosság tárgyalásán.

A balmazújvárosi tanú, K. Cs. azt mondja, az egyik kihallgatáson „felvilágosították”. „A hölgy, aki kihallgatott, közölte velem, hogy sms-t kaptam, de rosszul emlékeztem rá”. A tanút a tiszalöki gyilkosság után értesítette K. István, hogy Balmazújváros határában egy ismerőse a sárba ragadt autójával, kerítsen traktort, vagy autót, hogy kimentsék. Mielőtt „felvilágosították” volna, úgy emlékezett, hogy nyár elején, nem áprilisban, reggel és nem hajnalban, telefonon hívta K. István, és nem sms-t küldött neki, hanem szóban kért segítséget tőle. A Pest Megyei Bíróságon most bajos lesz eldönteni, hogy hajnalban, vagy reggel, és milyen módon értesítette a tanút K. István. „Telefonon veszem föl a rendeléseket, nagy a forgalom” – magyarázta a tanú. Csak az biztos, hogy K. István telefonon utóbb lebeszélte: már megoldották a problémát, kihúzták az autót, nem kell a segítség. Ő meg sem kérdezte, nem is tudta, hogy mit kerestek K. Istvánék aznap éjjel Balmazújváros környékén. Nehéz lenne eldönteni, melyik az igazi verzió a sok ismeretlenes történetből.

Mielőtt bárki megszólalhatott volna szerdán reggel a bíróságon, K. István, őt követően Bérdi Zsolt, K. Árpád ügyvédje jelentett be elfogultságot a bíróval szemben, amit Miszori László tudomásul vett, bár még az előző kifogást sem bírálták el. Most azt kifogásolták, hogy szerintük Cs. Istvánt támogatta a bíró múlt szerdai megjegyzésével, miszerint „el fog süllyedni”, ha észrevétel nélkül hagy minden ellene szóló tényállítást.

A szerdai tárgyalás hat tanúja tovább árnyalta a vádlottak jellemrajzát. Elmondták, mindannyiukat megdöbbentette, hogy ismerőseiket gyanúsítják a sorozatgyilkosság elkövetésével. Továbbá felszínes bepillantást kaphattunk a tárgyalás folyamán Debrecen nemzeti radikális szubkultúrájának világába, a különféle szervezetek és tagjai (az egyik tanú nevesítette a Keleti Arcvonal Bajtársi Szövetséget, a Nemzeti Népjóléti Szövetséget, a Nemzeti Vitézi Szövetséget) egymáshoz fűződő, az elbeszélés alapján nehezen kibogozható, szövevényes, helyenként ellentmondásos viszonyába, és a Skins for Skins, a vádlottak családjainak szorgalmazott adománygyűjtési akciójába.

A „felvilágosított” balmazújvárosi tanú István révén ismerte meg Árpádot, találkozásuk a helyi nemzeti radikálisok egymásra találásának története. Istvánnal nemzeti koncerteken, futballmeccseken találkoztak, ő volt a szkinhed életmód „alapfigurája” Debrecenben, eszmei vonalon találtak egymásra, politikai barátság alakult ki közöttük, de például közös hétvégi bográcsozást nem szerveztek. Hasonló gondolkodásmód jellemezte a magyar történelmi témákról és az aktuálpolitikai „dolgokról” alkotott elképzeléseiket. István a 2006-os radikális nemzeti rendezvények egyikén mutatta be Árpádot a tanúnak, akivel hamar egymásra találtak: „eszmét cseréltünk, és a magyar politikát látva hasonló a gondolkodásmódunk”. P. Zsoltot Dezsőként ismerte a tanú a Loki meccsekről, a nemzeti koncertekről, a radikális rendezvényekről. Cs. Istvánnal lazább volt a kapcsolata, ő is „nemzeti gondolkozású” igaz, de talán kevésbé elkötelezettnek véli a tanú. Vele elsősorban a Loki meccseken meg a rákövetkező sörözéseken találkozott, nem pedig a fajsúlyosabb politikai, „nemzeti radikális rendezvényeken”, ahol Árpival, meg a többiekkel.

A tanú a nemzeti radikalizmust „a nemzeti érdekek mindenek fölötti képviseletével” határozta meg. Egy analógiával póbálta megvilágítani, miként képzelik el a debreceni nemzeti radikálisok a magyar-cigány együttélés hétköznapjait: „nyugaton a bevándorlókkal szemben követelményeket fogalmaznak meg”, itthon is ugyanerre lenne szükség a cigányokkal szemben. A 2006-os eseményekről elmondta, hogy „a regnáló kormány megbuktatása” nem ment úgy, ahogy elgondolták. „Erőszakos megbuktatásra gondolt?” – kérdezte bíró, amire igennel válaszolt.

Ügyvédi kérdésre elmondta, nem tudott arról, hogy a cigányság elleni tettleges fellépés gondolatáig is eljutottak volna a K. testvérek. K. Istvánt nyugodt, határozott, K. Árpádot okos, segítőkész emberként jellemezte.

Az ideologizáló vallomás előtt hallgatta meg a bíróság a hozzátartozókat, közeli ismerősöket. F-né húsz éves fia mind a négy vádlottat ismeri. Árpáddal jó kapcsolatban volt, okos embernek tartja, politikai nézeteiről viszont semmit sem tud, az nem volt beszédtéma közöttük. Megharagudott rá, amikor anyjával szakítottak, de miután a férfi visszatért Izraelből 2003-ban, rendbe jött kapcsolatuk. Anyját úgy jellemezte, hogy határozott, energikus. K. Árpádot intelligens, okos, rendes embernek tartja, aki „iskolai dolgokban is segített”. A fiú, nyáron Balatonon dolgozott, októbertől márciusig pedig hétvégén a Perényi 1-ben raktáros volt, ismerte az összes helyiséget, bejáratos volt mindenhova. „Nem vettem észre, hogy bármit is rejtegettek volna a klubban”. Szándékolatlanul cáfolta, hogy anyja a Dombos tanyai kertet – ahol a nyomozók elrejtett fegyvereket és töltényeket találtak a házkutatás alkalmával -, fia szórakoztatására vásárolta volna 2009-ben, a nyár elején, hiszen mindössze néhányszor buliztak ott barátaival, egy alkalommal pedig az asszony munkatársaival együtt szórakoztak a kertben. „A roma-gyilkosságokról egyszer sem beszéltünk, a rádióban hallottam róla” – vallotta.

„- Otthon sem merült föl a téma?” – kérdezte a bíró: „(a) komoly beszélgetésekben nem vettem részt”. A sorozatgyilkosság vádjával kapcsolatban elmondta, hogy „én egyáltalán nem tudtam elképzelni, most sem tudom elképzelni”, hogy az ismerősök követték volna el.

F-né öccse, Ny. Tibor a Perényi 1 karaoke bárjában volt alkalmi jegyszedő, nyaranta Balatonfüreden vendéglátózott. Testvérének Éva elismerte: „igen szerelmes volt az Árpádba”, de tagadta, hogy szeretői viszonyban lennének. „Amennyit láttam, mély baráti kapcsolat” – állította Tibor, aki 2003-tól 2009 januárjáig lakott testvérénél. „Amikor Árpi megnősült, rossz néven vette, Éva elzárkózik, amikor baj van”. Két bizalmasa a testvére, és a volt férje, akivel jó kapcsolatban maradt a válás után. „Árpád a nézeteiről nem sokat beszélt”, visszahúzódó, segítőkész, szerény embernek tartotta Tibor, és elmondása szerint mindenki le volt döbbenve, amikor kiderült, mivel gyanúsítják. A mai napig nem érti: " ha ők voltak, hogyan tudták leplezni, ha nem, akkor meg hogy tudtak belekeveredni". Azt állítja, nem tudott arról sem, hogy K. Árpád és öccse szkinhead nézeteket vallott, és összetűzésbe keveredett volna a romákkal.


Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://ciganyvadaszat-per.blog.hu/api/trackback/id/tr352868765

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.