Vágvölgyi az ÉS-ben

Blogunk igyekszik összegyűjteni a neten fellelhető azon írásokat, melyek bár máshol jelentek meg, de témánkhoz kapcsolódnak. Vágvölgyi B. András a per kezdete óta az Élet és Irodalomban jelentet meg tárgyalási riportokat. Szolgálati közlemény: az Élet és Irodalom az év kezdetén fizetőssé tette online verzióját és archívumát. Egy-egy bő bekezdésnyi idézetet közlünk a cikkekből, majd rákattintva (rosszhír) mintegy 500 forintért lehet a teljes cikket elolvasni. A jóhír viszont az, hogy egyszeri ötszáz forintért az összes cikk teljes terjedelmében letölthető.

 

2011 április 22: http://www.es.hu/vagvolgyi_b_andras;diszkopartizanok;2011-04-20.html

Diszkópartizánok

 

Egy hónapja zajlik a romagyilkosságok pere a Pest megyei bíróságon, négy vádlott van, ezt többen keveslik, pertaktikák és pertechnikák ütköznek, a vádlottak valamennyien a debreceni belvárosban található Perényi 1 zenei pinceklub – és a hozzá tartozó félemeleti Karaoke Bár – alkalmazottai, bedolgozói voltak. A napi és az online sajtóban vagy az erre a célra létrejött blogon jól követhető a per, a társadalmi katharzis lehetősége azonban még nem mutatkozik.

Csontrabló egyszerű, mint egy faék – ennyi azért bizton állítható -, nemhiába beszél arról a negyedrendű vádlott ügyvédje, hogy nem, Cs. István nem lett „kiokosítva“ a tanuvallomások előtt, pedig. Cs. István, internetes fórumozóként „Csontrabló“, impozáns férfi, kisportolt, 193 centi magas, keramikus és hidegburkoló, korábban szerződéses katona, koszovói veterán, a KBH (Katonai Biztonsági Hivatal) hálózati informátora, a Perényi 1 jegyszedője (kidobóembere), és nem az eszéért szeretjük. Ha egyáltalán. A tét talán Cs. István számára a legnagyobb „a romák terhére elkövetett sorozatgyilkosságok perében“, mely március 25. óta a Pest megyei bíróságon zajlik. Cs. István stratégiája az előremenetel, részbeni bűnösségét bűnpártolóként elismeri. Nem mindegy ugyanis, hogy bűnsegédként tényleges életfogytiglant kap, vagy bűnpártolásért öt év letöltendőt. Miszori László tanácsvezető bíró nem egyszer akadt ki rá az elmúlt hónapban, egészen egyszerű kérdések megválaszolása is gondot jelentett Cs. Istvánnak, a bíró olykor némi élcelődést is megengedett a kárára. A bíróra egyébként eddig aligis lehet panasz – azt leszámítva, hogy sokat fegyelmezi a fotósokat, ettől és ekkor kicsit elemi osztályos iskolatermi a hangulat -, őszes, göndör, bajuszos férfi, valaki azt mondja rá a szünetben, hogy olyan, mint Richard Pryor, a nemrég elhunyt nagy afroamerikai komikus színész, csak a helyzete kevésbé vicces. Az első-, másod-, és haramadrendű vádlottak pozíciója kevesebb lehetőséget rejt.

A vádlottak általában egy-egy nejlonzacskóval érkeznek, ettől néznek ki úgy, mint megannyi pillepalack-gyűjtő hajléktalan, noha az őket kísérő, vitathatatlanul monumentális, símaszkos BV-kommandósok fokozzák a látványt. Miszori bíró intésére a terminátorok leveszik a rövid lánccal derékővhöz is erősített bilincset és a egykezű rabszíjjra veszik őket. E momentum csak annak fényében érdekes, hogy egy másik bíróságon egy másik bíró Geréb Ágnest az egész tárgyaláson bilincsben hagyta. Az elsőrendű K. Árpád (44) szürkülő hajzata egyhosszú a borostájával, néha riadt, hirtelen mozdulatokat tesz, személyiségzavaros kerékpár-műszerész benyomását kelti, pedig hangtechnikus és dzsesszdobos végzettsége van, játszott sokáig a Tankcsapda előzenekaraként működő Replika együttesben, vendéglátózott az izraeli Eilatban, dolgozott a megyei APEH-nél. Öccse, a másodrendű K. István borotvált kopasz, koránál (35) idősebbnek tűnik, mokány, bazaltból faragott ember – elszánt és hideg, hihető, hogy kilenc évvel idősebb bátyjával szemben fenyegetőleg lépett fel, mikor az szélsőjobber nézeteit kritizálta. Ő az, akit megfigyelt a Nemzetbiztonsági Hivatal, és vele kapcsolatban nyilatkozta a Ficsor nevű, egykor titkosszolgálati miniszter-beosztású félreértés azt, nem igaz, hogy pont a fegyverbeszerzések idején függesztette fel ezirányú ténykedését az NBH. A harmadrendű P. Zsolt is úgy tar, hogy fejbőrén megcsuklik a napfény, kamionosbajsza van, mint Lemmynek a Motörheadből, csak a hajdúsági pásztorhagyományok értelmében hosszabbra eresztette, öltözetével feltűnősködik, „harcos“ feliratú kapucnis pulcsi vagy törtfehér, nyáriasított sújtásos Bocskay - P. Zsolt látványa mindenképpen esemény. Pertechnikája kerüli a sallangokat, „nem voltam ott, nem követtem el bűncselekményt“, szokásos helyemről pont fölülről látok rá a tarkójára, ahol egy fekete-vörös tetovált 88-as szám virít, mely az ő szubkultúrájában „Heil Hitlert!“ jelent. Tanult szakmáját tekintve P. Zsolt cukrász - ötlik is vele kapcsolatban Raznatovic Arkan, a belgrádi „véres cukrász“ -, hobbiszinten pedig harci kutyákat, gondolom pitbullt és sheffield terriert tenyésztett. Lehet, hogy képzelődöm, de P. Zsoltra nézve abáltszalonna-szagot érzek. A második tárgyalási napon a két K. és P. Zsolt elutasította a vallomástételt, Cs. István viszont nekilátott.


2011 május 27: http://www.es.hu/vagvolgyi_b_andras;skandinav_krimi_vs_magyar_nyafi;2011-05-25.html

Skandináv krimi vs. magyar nyafi


(…)

A romagyilkossági perben – legalábbis most úgy tűnik – Miszori László bíró nem értette meg a skandináv krimik leckéjét. (Mondjuk, szorosan véve, ez nem is feladata neki.) Lassan egy hónapja már a tanúmeghallgatások zajlanak, és Miszori bíró mintha nem értené azt, hogy itt, ebben a perben nemcsak a négy vádlott (akiknek a számát sokan keveslik) áll a bíróság előtt, hanem az egész magyar szélsőjobber televény, a helyenként mégoly becses szájból elhangzott szavak, a beöltözős szerepjátszás, a valóéleti first person shooter videogame, a hat halottat eredményező Ku-Klux-Klanos vérorgia. Persze honi cigányaink sem mind angyalok, de három kiló eltulajdonított uborkára, vagy fél köbméter hazavitt gallyra nem a gyerekgyilkosság a válasz, és jogállamban még Szögi Lajos halálára vagy a Veszprémben késelő enyingi bűnbandára sem. Pelle Andrea, a TASZ (Társaság a Szabadságjogokért) ügyvédje komoly bírónak tartja Miszorit, ami megnyugtató, de az utóbbi tárgyalási napokon azt éreztem – mióta a tanúkihallgatások vannak -, hogy Miszori bíró kerüli a politikát. Illetve minden olyat, amit közelállónak gondol hozzá. Pedig ebben a perben ezt nehéz.

Az első tanu Nyafi (Fehérné Nyalka Éva) a vidéki nagyvárosi – Magyarországon Debrecen nagyváros – középosztály reprezentánsa, APEH-alkalmazott és diszkóüzemeltető, mahagónivörös negyvenes, az elsőrendű vádlott szeretője. Nyafi kétnapos nagyjelenetében mindent visszavont, amit a nyomozati eljárás során vallott, mondván, a kihallgatások során nem volt abban az „idegállapotban“, hogy megfontolt válaszokat tudott volna adni. Az nem derült ki, hogy Nyafi-e a többször említett védett tanú, szerintem nem, mert védett (titkos) tanu esetében, jogérzékem szerint, bár most konkrétan nem tudom mit mond erről a büntetőeljárás, zárt tárgyalást rendel el a bíró. Nyafi fél. Nyafi leginkább attól fél, hogy valaki, valakik szabadlábon vannak a brigádból, és ők nagyon nagy figyelemmel követik, hogy mit is mond a bíróság előtt. Nyafin kívül is megjelentek hozzátartozók, a fia, aztán Kiss Árpád (elsőrendű vádlott) felesége, Csontos István (negyedrendű) anyja, apja, rendőrségi alkalmazott nővére és rendőr sógora. Sztoriznak Nyafiról:  „Szakcsi (Lakatos Béla) majd belehalt a töltött káposztájába – úgy érti, annyit evett belőle – mert Nyalka Éva nagy töltött káposzta-májer. Igazi érdekességet a havercsávók, a komálósok jelentettek. K. Csaba tanú Balmazújból érkezett, tüsihajú, erős felépítésű, túlmozgásos férfi, 1970-ben született. Öltözete sallangmentes farmernadrág, kék, kockás rövidujjú ing. K. Csaba tanú felkarján, ha meglibben a rövidujjú ing, rovásírásos tetoválás látszik. Én nem olvasom azt az írást, fogalmam sincs a jelentésről. Csak az üzenetről. Ismeri az összes vádlottat, Kiss Istvánon (másodrendű vádlott) keresztül, nemzeti rendezvényeken, koncerteken eszmét cseréltek, de a kapcsolatot azért nem mondaná barátinak, „hétvégenként nem bográcsoztunk együtt“. Miszori rákérdez a koncertekre: „olyan zenekarokra jártunk együtt, amelyeket a magyar demokrácia sajátosságai folytán nem játszanak a rádiók“.  Elismeri, hogy Kiss István a debreceni skinhead-élet elég ismert alakja, „alapfigurája“ volt. Meg a Loki B-középnek is, persze. Miszori bíró másként teszi a dolgát, mint ahogy én tenném – én a szélsőjobb politikai szándékainak kérdéseivel körbepofoztam volna a tanút a tárgyalótermen, mint flippergolyót a játéktérben, majd a felpuhulás után tértem volna a konkrétumokra. Miszori ehhez képest a konkrétumokkal kezd – K. Csabát a tiszalöki gyilkosság utáni kocsielakadáskor felhívták reggel ötkor, a nemzeti radikális ruházattal seftelő közellakó vállakozó tudna-e autót szerezni nekik, ami kihúzza őket a sárból -, most akkor sms volt-e előbb, vagy telefon?, akciótelefonról hívta-e Kiss István, vagy a saját mobiljáról? K. Csaba pszichomotorizál, rázza a lábát, testsúlyáthelyezésekkel igyekszik megtalálni a lelki békéjét – válaszai zavarosak. A tiszacsegei skinhead, Ferge Zoltán szimpla, mint egy pár sáros gumicsizma. „Én nemzetőr voltam, a Pisti (Kiss István) meg keleti arcvonalas. Aztán meg magyarnépjólétis.“ Miszori bíró ízlésemtől eltérően itt sem flipperezik, pedig a Keleti Arcvonal Bajtársi Szövetség vagy a Magyar Népjóléti Szövetség helyi ügyei engem kirángathattak volna a tárgyalótermi álomkórból, nem is beszélve a csak Hajdú-Biharra jellemző Véres Kard nevű tömörülésről. Erről a Véres Kard nevű dologról az jut eszembe, mikor, majd húsz éve interjút csináltam hódmezővásárhelyi otthonában egy azóta már elfeledett Mónus Áron nevű úriemberrel, aki a zsidó-szabadkőműves összeesküvési koncepció dallamára alkotta meg világképét. Az ágya mellett bojtos huszárkardot tartott, bekocogott a régi, földszintes ház ablakán egy mindenmindegy-sapkás úriember, talán megpederte a bajszát is, de lehet, hogy csak a kerékpárját támasztotta a falhoz. Azt mondta Mónus Áronnak, hogy ismer egy idős urat, Földeák külterületen lakik, na azzal kéne összejönniük, mert nagyon hasonlókat gondol. Noha a társaságomban tartózkodó pszichiáterfoglalkozású, akkori közeli nőismerősöm szabályos, és negatív anamnézist adott Mónus úrról („hangulata euthym, paranoid doxasma nem explorálható“), azért besoroltam e gondolkodási trendet az időskori révülések közé. Változott a világ: Ferge, Kiss István még viszonylag fiatal emberek. Még fiatalabb a nevének zártan kezelését nem kérő debreceni állandó lakhellyel bírtó Sayfo Omar Ádám PhD-hallgató Budapestről. (Nem mellékesen ő a jobber körökben népszerű Magyar Demokrata külpolitikai szerkesztője, egy időben gyakori elemző volt a HírTV-ben, mostanában az Echo TV Mélymagyar c. műsorában osztja az észt – például, hogy egy lehetséges iráni atombomba késztethetné meghunyászkodásra Izraelt -, de nem ismeretlen a Fidesz Ifjúsági Tagozatában sem.) Sayfo Omar úgy néz ki, mint egy frusztráltan tipegő Vincent Price (ötvenes évekbeli horrorsztár), aki gondosan nyírt U-boot kapitány-szakállat öltött erre az alkalomra. A félig szír-származású fiatalember (szül 1982) Kiss Istvánról – ahogy szoktam néha nevezni, a cselekmények „érzelmi szerzőjéről“ – beszél, fantasy szerepjátékokat játszottak együtt, nem mindenben értettek egyet, például Kiss István „gyűlölte a cigányokat, négereket, komcsikat és az arabokat“, de vele barátilag elvolt, „arab származásom miatt én voltam, aki nem fért bele a világképébe“. Találkozgattak a labdarúgás (meccs + Loki-klub a Monti ezredes utcában), és a könnyűzene („nemzeti rock“) kapcsán is, bár ízlésük nem volt mindenben azonos. Véres Kard? „Nem tudom milyen feladatokat láttak el.“ Omar, a Pázmány Péter katolikus Tudományegyetem arab szakos doktorandusza  már a folyosón mondja el az őt körülállóknak Kiss Istvánról „azt el tudom képzelni, hogy lő, mint az állat, de azt nem, hogy kitervelje“.


2011 július 1: http://www.es.hu/vagvolgyi_b_andras;tevedesek_szomorujateka;2011-07-02.html

Tévedések szomorú játéka

 

2008. szeptember 29-én éjjel egy óra előtt néhány perccel a kamionos bajszú Pető Zsolt a Tarna utca 1. szám előtt az úttesten meggyújtotta a nála lévő egyik Molotov-koktélos palack nyakára csavart rongydarabot, majd az égő üveget az egyik utcafronti ablak felé hajította. Rögtön utánadobott egy másikat is. Az egyik betörte az ablakot és meggyújtotta a szoba függönyét. A pitbull-idomár ekkor kézbe vette a duplacsövű sörétest, és tüzet nyitott. A Kiss-fivérek ekkor a Tarna utca 10. sz. ház magasságában voltak, mikor észlelték, hogy Pető már akcióba lépett. Kiss István – abban a tudatban, hogy itt minden házban cigányok élnek – az épp kézre eső 10. számú házra dobott két Molotovot, de egyik sem gyulladt meg. Kiss Árpád már túlhaladt a ház vonalán, míg öccse a gyújtópalackokkal bénázott, visszafordulva két lövést adott le a hozzá közelebbi ablakra. Az ott lakó Nagy János és mozgássérült édesanyja a nyári konyhában aludtak éjszaka, ám a támadás időpontjában Nagy János épp a főépületben lévő mellékhelységben végezte szükségét, és igen meglepődött a hirtelen rátört havárián. Ezenközben a Kiss-fivérek a folyamatos előremozgás következtében már a Tarna utca 6. előtt jártak. Itt élt a kíváncsi kedvű Percze Béláné, aki a szomszédos házra leadott lövésekre felneszelt, az ablakhoz iramodott, ahol a redőny felhúzása nélkül kikukucskált. Villanyt nem gyújtott. Kiss Árpád ekkor a hálószoba ablakára lőtt, a lövés 175 centiméter magasságban Perczéné feje mellett hatolt a lakásba. Perczéné halálra váltan a férjéhez menekült, aki rögtön hívta a rendőrséget. A Tarna utca 3. alatt egyedül élő özvegy Boros Jánosné is kikukucskált, amikor a az 1. és a 3. sz. ház között álló kamionos bajszú Pető a Fabarm-sörétessel rálőtt az ablakra. Özvegy Borosné a ház belsejébe iszkolt, mikor Kiss Árpád is leadott egy lövést golyós Mauserből a házra a szomszéd ház előtt lévő villanyoszlop alatt állva. A Tarna utca 1-es számú házra, özvegy Borosné gátőr fiának szolgálati lakására a kamionos bajszú Pető összesen tizenkétszer nyitott tüzet. A kommandó ezek után elhagyta a terepet, ugyanazon az úton, ahol jöttek, a forgalomfigyelő kamera tanulsága szerint 1 óra 37 perckor már az M3 autópálya Nyíregyháza felé a 166 km szelvénynél jártak.

„A megtámadott házakban lakó sértettek egyike sem volt roma származású. A véletlen szerencsének köszönhetően senki sem sérült meg a támadás következtében“ – írja a vádirat. „[Kiss Árpádék] másnap értékelték a történteket, és azt kudarcnak ítélték, mivel a cselekmény nem a terveik szerint alakult.“

 

2011 július 15: http://www.es.hu/vagvolgyi_b_andras;vajon_hullocsillagos_ejszaka_volt-e;2011-07-16.html

Vajon hullócsillagos éjszaka volt-e?

 

(…)

(Tárgyalótermi dráma) Persze mindig várja az ember, minden egyes alkalommal, hogy mint a Vád tanúja c. 1957-es Billy Wilder rendezte (Agatha Christie alapján) nagyszerűségben, lesz majd egy olyan emlékezetes pillanat, mint mikor a Sir Wilfried sztárügyvéd szerepében pompázó Charles Laughton hosszan ágál egy A/5-ös papírlapot rázva a címszereplő Marlene Dietrich ellenében, védence (Tyrone Power) ártatlanságát egy levéllel bizonyítandó. Egy ponton Marlene Dietrich kifogná a szelet a dörzsölt Sir Wilfried vitorlájából azzal, hogy „Bíró úr, én nem is ilyen levélpapírt használok, az én levélpapírom halványkék és illatosított“. Ami, adott kontextusban egyfajta beismerés. Sir Wilfried ekkor az asztalára dob egy köteg, szép selyemszalaggal átkötött világoskék levelet, és megjegyzi a fehér A/5-ös papírlapról, hogy „Bíró úr, ez a szabóm számlája a most elkészült, új Bermuda-nadrágomról“, Sir Wilfried ugyanis az egész film alatt nyaralni készül. Szellemesség, nagyív.

Nálunk utóbbi kettő nincs, csak a pőre nyaralásvágy. Valamint bizonyos mérvű formátlanság. Alaktalanság. Elasztikus határok, szétfolyó struktúrák. Fel nem ismert jelentőségek, át nem látott nagyságrendek, meghatározatlan erkölcsiség. Emberi kapcsolatok persze nem írhatóak le egy matematikai célfüggvény tisztaságával és egy rasszista sorozatgyilkosság azért emberi kapcsolat a javából! Sokszereplős szociogram: áldozatok és gyilkosok, nyomozók és segítők, tanuk és bámész kívülállók, esetleges felbujtók, finanszírozók, valamint az ideológiai bűnsegédek.Az általános magyar viszonyok jellemzői jellemzik ezt a tárgyalássorozatot is, mi más is jellemezhetné? Itt volt például májusban Kígyó. Kígyó szkin és örző-védő, vendéglátós vállalkozó testőre, százhúsz kiló élőhús, kapucnis pulcsi melegben is, csak az irredenta tetkó lóg ki alóla. Kígyó pajtáskodó alkat, kicsit úgy érzi magát a Pest megyei bíróság romák sérelmére elkövetett sorozatgyilkossági tárgyalásán, mintha osztályfőnöki órán kéne számot adnia arról, hogy beleevett-e a padtárs Gizike vajas zsemléjébe. Vigyorog, kikacsint, bratyizik és druzsba van, rátehénkedik a korlátra, csoda, hogy össze nem dől. Miszori László bíró eleinte fegyelmezi, aztán elunja, ha csak fegyelmez, nem lehet haladni. Kígyó a harmadrendű vádlott, a kamionos bajszú pitbull-idomár haverja, kedvtelve nézegeti, csippent felé a szemével, „kell a dili“ – üzeni a jóbarát felé mosolygó tekintete. „Mi volt a vádlott viszonya a cigányság irányába?“ – teszi fel a kérdést a bíró. „Mint minden normális emberé. Gyűlölte őket“ – válaszol Kígyó és bátorítóan oldalra néz, Pető Zsolt harmadrendűre. Ebben maradnak. Kígyó, a bíró, és Pető Zsolt.


2011 szeptember 2: http://www.es.hu/vagvolgyi_b_andras;evadnyito_elott;2011-08-31.html

Évadnyitó előtt


»Lepergett a nyári szünet, mióta nem találkoztunk e hasábokon, választott témánk – „a romák sérelmére elkövetett sorozatgyilkosságok“ pere – szempontjából sok nem történt július közepe óta, tágabban értelmezve is csak olyan apróságok, hogy a „Magyar Szigetnek“ nevezett könnyűzenei rendezvényen – ahol tavaly bizonyos Zagyva Gyula  jobbikos országatya karikás ostorral fegyelmezte a hitgyülis újságírókat, az idén pedig a Saga néven ismert svéd előadó művésznő, és inspirátor (lásd erről Anders Behring Breivik nyilatkozatát a messzi Oslóban) koncertjén lebukott a British National Party kül-londoni szervezőtitkára sűrű Sieg Heil-ezés közepette –, szóval itt végre megismerhetett az ország tudni vágyó közönsége egy Tyirityán nevű büntetett előéletű ősmagyart. Nevezett Tyirityán a magát „Betyárseregnek“ szólító, egyenlőre fokossal, és ugyancsak karikás ostorral felfegyverző szerveződés frontembere, a nemzet javának elkötelezettje, aki hosszabb és egyenlőre ismeretlen okú elzárása idején nyilvánvalóan a pszichológia diszciplinájának tanulmányozásába ásta be magát, lelki dolgok tudora lett, így ért ahhoz a Sollenhez, sőt, kategórikus imperatívuszig, miszerint: "el kell jutni oda, hogy egy gépkarabélynak az elsütő billentyűjét valaki meg tudja húzni, esetleg akkor, hogyha egy másabb bőrszínt lát". Látjuk tehát, kicsiny, lángoktól ölelt, fatornyos, de mindenképpen matyóhímzéses hazánkban szelíd csendességgel, a megszokott mederben folyik az élet, zajlik a megtisztulás, s konok következetességgel hömpölyög az építőmunka. (Az ilyenkor obligát későbbi zsidózásra már jócskán elmondhatjuk: pusztán ornamentika, csak parasztbarokkos felhabzás, ha tetszik, a mai magyar népművészet része. NB: facebookos izraeli ismerőseim reakciója jelzésértékűnek nevezhető a zsidó állam páncélosainak nagyalföldi támadását vizionáló lúdvércre, amit annyiban foglalnék össze mintegy szabadon, hogy „azér‘ bazmeg a Merkava az Merkava“, értsd: azzal a tankkal szemben a fokos-karikásostor-panyolai pálesz szentháromság körülbelül annyit ér, mint egy matyómotívum-felmutatás.)

A Pest Megyei Bíróság ezenközben felkészül. A nyári „ítélkezési szünet“ után folytatódik szeptember elején a magyar kriminalisztika történetének egyedülálló bűncselekmény-sorozatának pere, „a romák sérelmére elkövetett sorozatgyilkosságok“ tárgyalássorozata. Kezdődik a második felvonás, változatlan szereplők magolják szerepüket az öltözőben vagy a takarásban, szeptember első napjaiban felmegy a függöny, folytatódik az előadás. Kérdés: meddig jutottunk eddig? Mik az erősségei és gyengéi ennek a nagyfontosságú pernek? Milyen pertechnikák és pertaktikák várhatóak? Várható például folytatás - Fehérné Nyalka Éva „koronatanú“ meghallgatásának folytatása. Mint arról már bőven esett itt is szó, Fehérné Nyalka Éva az elsőrendű vádlott, Kiss Árpád egykori Apeh-béli kollégája, a Perényi 1 diszkóban munkáltatója, a magánélet dzsungelében pedig szeretője. Fehérné Nyalka Éva júniusi tanúmeghallgatásai egyikén, a szünetben, a bírósági folyosón jelentette ki, nem szabad, hogy ez a per „egy második Mór“ legyen. Nem szabad, hogy rossz, hogy ártatlanokat sújtó ítélet szülessen. Mint például a móri ügyben, vagy Pusoma Dénes esetében – lásd utóbbiról Ragályi Elemér méltatlanul kis hullámokat vert Nincs kegyelem c. filmjét, s egyúttal reméljük, hogy Fliegauf Benedek most készülő, a cigánygyilkosságok által inspirált filmje nagyobb figyelmet kap majd. Fehérné Nyalka Éva e kijelentésének megfelelően nyomozati tanúvallomásainak jelentős részét visszavonta, illetve nem tartotta fent. E visszavonásoknak azonban a magyar büntetőeljárás szabalyai és a honi bírói gyakorlat szempontjából csekély a jelentőségük. A bíróság előtt több, mint harmincezer oldalnyi vizsgálati anyag, ami abban benne van, az befolyásolja a bírói döntést.


2011 szeptember 23: http://www.es.hu/vagvolgyi_b_andras;nonemu_atlagmagyar;2011-09-21.html

Nőnemű átlagmagyar


(tárgyalótermi mozi) Az elmúlt héten „a romák sérelmére elkövetett sorozatgyilkosság“ perének nyári szünet utáni első tárgyalási napján Fehérné Nyalka Éva Edit ún. „koronatanú“ ismét almazöld blúzban, peroxidszőkén, a szokott túlsúllyal ült a bíróság elé. Ült, mert bicegve térdbántalmakra panaszkodott, így Miszori bíró engedélyezte, hogy az ügyész által odailledemeskedett széken beüljön a vádlottak és az őket kísérő símaszkos, golyóálló mellényes, tekintélyt parancsoló termetű BV-kommandósok közé. Még pont nem telt el két hónap az utolsó tárgyalási nap óta így a per folytatólagosan folytatható.

Fehérné Nyalka (barátainak: Nyafi) beadványban a tárgyalás sajtónyilvánosságának  megszüntetését kéri - ezt a bíró visszakézből, és helyesen elutasítja. Nyafi az iratátadás után visszabotorkál a vádlottak és a BV-kommandósok közötti ideiglenes tanyahelyére, arcán gyötrődő arckifejezés. Leül, kicsit sír, pézsézik, szipog, felnéz: az ütközetre készen áll. Pont az utolsó tárgyalási napon lépett életbe a büntető eljárási törvény módosítása, mely a folyamatban lévő pereket is érinti. A módosítás miatt először az ügyész faggatja, ami nagyon jó, hiszen eddig Szabó Zsolt ügyész inaktivitásával tüntetett, ült és mosolygott leginkább. Szabó Zsolt is a szétszálazásos vonulaton van, bár ezesetben valódi értelme van. 2009. augusztusában vagyunk, Fehérné keveri a hétfőket, harmadika vagy tizedike, kicsit sem mindegy, hiszen a kislétai gyilkosság esett a harmadika előtti éjre, és akkor most vagy alibit igazol (alkalmasint hamistanúzva), vagy kisnyúl. Nyomozati vallomásaiban Nyalka Éva ide-oda csapongott, keverte Gizikét a gőzekével, szezont a fazonnal, zavarodottságra panaszkodott, „álomvilágban élésről“ beszélt. Hogy ő csak a klub (Perényi 1, illetve a fölötte lévő Karaoke Bár) festéséhez, illetve gyermeke balatoni nyaralásához képest tudja igazítani az eseményeket. Az ügyész kérdi: a festők bejáratosak voltak-e a hátsó helységekbe (ahol valószínűsíthetően a fegyvereket tárolták ekkor már), a válasz igen. Feldöntöttek valamit? Nem. Logikailag feldönthetetlen ott minden. Rajta és a festőkön kívül kik voltak még jelen a rendrakásnál? A Cégbíróság (szomszéd épület) térfigyelő-kamera szerelői. (Okkal gondolhatjuk azt, hogy a Cégbíróság térfigyelő-kamera szerelői már a Nemzeti Nyomozó Iroda alkalmazottai voltak, noha a mintegy harmincezer oldalnyi nyomozati anyag nem áll a rendelkezésemre.) El kellett mennie, hívta volna Árpádot telefonon, de ki volt kapcsolva. A kamionos bajszú pitbull-idomárt hívta, mert ő viszont oda tudott szólni a vonalason Mikepércsre Árpiékhoz, mert ő azt a  vonalas számot a feleség miatt nem használhatta. És Pető Zsolt visszahívta? Nem emlékszik. Ideges volt, lázas, fáradt. Látott-e fegyvereket? „Igen, de nem.“ Az ügyész itt feladja. Bérdi Zsolt ügyvéd következik, az elsőrendű vádlott, Kiss Árpád védője. Az ő kérdéssorának – mely leginkább Kiss Árpád akkori felbukkanásáról érdeklődött – végén mondja el Fehérné Nyalka Éva Edit, hogy „mára már gyógyult vagyok, tisztán látok, és nem félek senkitől – magamon kívül“. Majd egy hirtelen fordulóval azt mondja, hogy a NNI nyomozója mondta neki azt, talán már az első kihallgatásán, hogy „nem ügyvédre van magának szüksége, magának, meg a gyerekének, hanem védelemre“. Fehérné Nyalka Éva Editnél ekkor eltörik a mécses: „féltem a fiúktól, hogy megöletnek“. Kis Árpád elsőrendű vádlott, e csendes és halkszavú férfi Nyafi tárgyismeretét kérdőjelezi: „fegyvernek nézett egy gázpisztolyt“. Miszori erre meginti: „Árpád, ez rossz taktika!“. Fehérné a negyedrendű vádlott Csontos István egyik haverjáról beszél, aki szintén motoros volt, oldalt felnyírt hajjal, talán katona ő is, akkoriban többször felbukkant, neki gyanús. Számára gyanús időpontokban bukkant fel a klubban. De ekkor már Miszori bíró faggatja, majd ismét egy remegő szájszélű, olykor közbezokogó nyilatkozatot tesz: „Bíró úr, én nem szeretnék tanú lenni, nem szeretném, hogy rajtam múljon már egy ilyen sorozatgyilkosság! Bíró úr, én egy átlagember vagyok!“ Miszori László tényszerűen közli, hogy nincs abban a helyzetben, hogy mérlegelhessen – bizonyos elméletek szerint Fehérné Nyalka Éva Edit azért is lett tanú, és nem gyanúsított, hogy érvényesüljön nála a válaszadási kényszer -; még a következmények nélküli ország bírósága sem az a hely, ahol el lehet játszani, mint az óvoda zsibongójában, hogy „nem ér a nevem, káposzta a fejem“. Fehérné Nyalka Éva Edit ekkor költőien egy meztelen csiga életérzését vallja sajátjának és felteszi a bicegős bal lábát a táskájára. Fenntartja, visszavonja, fenntartja, visszavonja: ringlispíl és libikóka, Miszori bíró meg is jegyzi: „Ez az egész azt jelenti asszonyom, hogy magának két sztorija van, az egyik fehér, a másik pedig fekete. És mind a kettőnek van eleje és van vége“.


2012 január 13: http://www.es.hu/vagvolgyi_b_andras;maceras_ugyek;2012-01-11.html

Macerás ügyek


(Adalékok K. Á. elsőrendű vádlott pszichológiai profiljához) A palicsi tó tükrén megcsillan a nyári holdfény, a nagytestű pesti producer újabb kancsó borért küldi a pincért, a belgrádi maffiózók vízparti villái felől a méltán népszerű szerb turbófolk foszlányait hozza a szél a fesztiválközpont étterme felé; kánikulai nap estéje. Szóba kerül a cigánygyilkosságok pere. Hajdú Szabolcs magyar filmrendező rám emeli a tekintetét: - Kiss Árpád gimnazistakoromban egy ideig közeli barátom volt!

Na ez meglep a meleg bácskai éjszakában, melyet a távolból érkező elektromos guzlica-riffek élénkítenek. Fájdalmas, mássalhangzó-torlódásban gazdag női vokálozás közben szedem föl az állam a földről, némi spéttel érdeklődni kezdek. Hajdú Szabolcs pedig mondja: - Mikor meghallottam a hírekben, hogy K. Árpád, rögtön tudtam, ő az. Mi olyan 1988-89-ben haveroztunk, rendszerváltáskor, de Árpit a politika nem érdekelte, jelzem engem sem, gimiben kit érdekel? Másik iskolába járt, illetve már végzett, biztos ismered a típust, ő volt az, akinek a mi gimink legjobb nője volt a csaja. Később zenekaroztunk is együtt, ez volt a Vanessa együttes, Depeche Mode-, Talking Heads-szerű zenékkel próbálkoztunk. Kiss Árpád intelligens volt, hallgatag, csendes, nem osztotta az észt, de a megjegyzései pontosak voltak és kellemetlen kérdései tudtak lenni. Volt benne valami sötét erő. Mindent morálisan ítélt meg, engem is nagyon lebaszott egyszer, mert szóba került, hogy valakit átcsábítsunk fű alatt a zenekarhoz, és akkor nagyon szemrehányóan kérdezte, hogy „Szabi, te egy ilyen gyerek vagy?!“. Jól nézett ki, elegáns, kúl csávó volt, nemcsak a fekete, kapucnis, vagány öltözködése, de a viselkedése is egyáltalán. Pénze is volt, ha jól emlékszem nála láttam először elektromos dobfelszerelést. Azt gondoltam, hogy közülünk belőle jöhet ki valami komoly. Összejött egy közeli lányismerősömmel, hosszú ideig voltak együtt, de jóval később a lány elmondta nekem, hogy sötét dolgokba is keveredtek az Árpiék. Azt is mondták róla, hogy kijárnak Hajdúhadház felé a Kárpátia panzióba, ami valójában bordély volt, annak idején kamionosoknak a szovjet határ előtti utolsó gengszter-találkahelye. Cinikus volt, de ez a cinizmus általában imponált mindenkinek. Vitája volt egyszer valakivel egy étteremben, visszafogottan érvelt, aztán egy ponton fogott egy villát és beleszúrta a vitapartnere kézfejébe.


2012 március 30 http://www.es.hu/vagvolgyi_b_andras;iron_sky;2012-03-28.html

Iron Sky


Pár évvel ezelőtt egy finn „alternatív történelmi science fiction“ film korszerűen az interneten igyekezett összegyűjteni a gyártási költségvetés hiányát. Minden bizonnyal sikerrel, hiszen Timo Vuorensola Iron Sky (Vaség) c. filmje az idei Berlinalén debütált – pont ott, ahol Fliegauf Bence Ezüst Medvét kapott Csak a szél c. kutatási területünkhöz tartozó tematikájú filmjéért -, világpremierje áprilisban lesz. A finn film kiindulópontja, hogy 1945-ben a nácik egy csodafegyver-szintű űrhajózási eszközzel a Hold sötét oldalára menekülnek, ahol horogkereszt alakú bázisukon készülnek a jövő kihívásaira. Aztán eljön 2018 – és visszajönnek. Na, én 2012-ben azt éreztem a tárgyalóteremben, hogy már visszajöttek.

(Dark Side of the Moon) „Komcsi“ harmincas magyar férfi, magas, hasas, jelentős darab kötőszövetet lógat a sliccére. „Komcsi“ (Komáromi Gábor) a DVSC B-közép szürke eminenciása, a Loki vezérszurkere, kocsmáros. Régebben a „Kövér Egér“ nevű speciális látogatói körre építő vendéglátóipari egység, ma pedig az egykori SZDSZ-iroda pincéjéből kialakított szurkolói klub üzletvezetője a debreceni Monti ezredes (a hasonnevű csárdás névadója) utcában. „Komcsi“ sűrű emberek ismerője, talán sötét titkok tudója is. Talán. A minap december 6-án megkezdett tanúkihallgatása folytatódik folytatólagosan. Mind a négy vádlottat ismerte személyesen, Kiss Árpád elsőrendűt régen. „Pisti“ és „Árpi“ kimondottan jó viszonyban voltak, mint két jótestvér – ahogy ez fivérekhez illik - mondja. Miszori bíró - kinek szakmai hitvallása, hogy a bíró az alapján ítélkezhet, ami a tárgyaláson elhangzik – először a tényháttér rápontosítására koncentrál. Igen, 2003-ban megszűnt a korábbi Loki-klub. Igen, a „Kövér Egér“ a Péterfia utcában volt. Igen, 2005-ben vette át „Komcsi“ az üzletvezetést. Igen, adtam „Pistinek“ pénzt kölcsön, igen, „Pisti“ barátai közül leginkább a Vas Tomit ismertem. Mert most leginkább „Pistiről“, a skinheadnek született másodrendű vádlottról esik a szó. Valamint a „Véres Kard“ nevű baráti társaságról, „bajtársi szövetségről“, amely olyan debreceni illetőségű „nemzeti radikális“ szerveződés, akikről az ország gyűlölettérképét összeállító az Athena Intézet honlapja nem ismer. Kiss István másodrendű vádlott a „Véres Kard“ tagja volt. A „Véres Kard“ már nem aktív – mondja „Komcsi“. „Nem is szervezet, baráti közösségnek nevezném. A közös érdeklődési kör tartotta össze“ - mondja „Komcsi“. Miszori bíró bekérdez: - „Neonáci gondolkodású volt ez a baráti kör, a hajdani NSDAP ideológiáját követte?“ „Komcsit“ nem lepi meg a kérdés, készült rá. „Inkább magyarnak nevezném, hagyományörzőnek, hadtörténeti érdeklődésűnek. Nácinak nevezni szerintem megbélyegzés, bár bizonyos külsőségek felbukkantak. »Pisti« egyébként 2007 táján kimaradt, kilépett a »Véres Kardból«, talán a barátnője miatt.“ Elmondja még , hogy „a gyilkosságokkal kapcsolatban a sajtó is azt sugallta, hogy az elkövetők profik voltak“, ezért neki eszébe sem jutott a Loki B-közép kemény magjához tartozó, egyes vélemények szerint már az 1995-ös, a debreceni zsinagóga elleni skinhead-támadásban (felgyújtották a Tóra-szekrényt) résztvevő, akkor még csak 19 éves Kiss Istvánra és körére gyanakodni. (Tarjányi Péter biztonságpolitikai szakértő ezzel kapcsolatos későbbi kérdésemre elmondja, hogy katonai alapkiképzést az egykori imrédysta szervezetről elnevezett Keleti Arcvonal Bajtársi Szövetség rendszeresen tartott már a kilencvenes években az ország különböző pontjain.) Komáromi Gábor a kérdésektől egy kicsit ideges lesz, és az a típusú ember ő, akinek az idegességtől piros foltok jelennek meg a fején. Komáromi vonatkozásában a nyomozó hatóság egyébként még 2009-ben poligráfos hazugságvizsgálatot rendelt el szaktanácsadó kirendelésével. A vizsgálat célja az volt, hogy fény derüljön „ Komáromi Gábor szerepének tisztázása a bűncselekmény  elkövetésében, hogy részt vett-e a romák sérelmére elkövetett valamelyik fegyveres támadásban? Bármilyen módon segítséget nyújtott-e a támadások elkövetéséhez? A vélemény a következő lett:

5.- Bármilyen módon részt vett-e Ön a romák elleni fegyveres támadások

valamelyikében? ( A válasz: »nem«. )

7.- Bármilyen módon nyújtott-e Ön segítséget valamelyik fegyveres támadás

elkövetéséhez? ( A válasz: »nem«. )

9.- Ismer-e Ön olyan személyt, akiről tudja, hogy romák elleni fegyveres

támadást tervez? ( A válasz: »nem«. )

10.- Van-e az Ön birtokában éles lőfegyver? ( A válasz: »nincs«. )

A vizsgálat alatt regisztrált élettani változások szerint a vizsgált személy az 5.

és a 7. pontokban szereplő kritikus kérdésekre nem adott megtévesztő

válaszokat. Lelete alapján a 9. és a 10. pontokban szereplő kérdésekre adott válaszainak

őszinte vagy megtévesztő volta nem dönthető el.“ Azt csak a nyomozati szaktanácsadó tudná megmondani, hogy a 9. és a 10. pontok megválaszolásakor megjelentek-e a piros foltok „Komcsi“ tar fején.

Komáromi nem tud róla, hogy a „Véres Kardból“ történt távozása után az amerikai  gyökerű „Hammerskins“ tagjává lett volna Kiss István másodrendű vádlott. Bírói kérdésre Komáromi elmondja, hogy a „Hammerskins“ sokkal radikálisabb, szélsőségesebb, mint a hajdani „Véres Kard“, előbbi szervezet kifejezetten nemzetiszocialista gondolkodású. (A Hammerskinst 1988-ban alapították Dallasban, némileg a Pink Floyd The Wall c. lemezén illetve az ezen alapuló filmben szereplő képzeletbeli náci szervezet mintájára, melynek keresztbe tett suszterkalapácsok a jelképe. Az „árja faj“ történelmi harcosainak [vikingek, nácik] magasztalására alapult szervezet szimbiotikus viszonyt ápol az USA déli államaiban a Ku Klux Klannal. Az USA-n kívül Kanadában, Ausztráliában, Új Zélandon, Németországban, Hollandiában, Francia- és Olaszországban, valamint kishazánkban vannak szervezetei. Magyarországon 2006 óta van hivatalos Hammerskins szervezet, de az aktivisták már 2002-ben felvették a kapcsolatot a brit Midland Hammerskins-szel, majd a francia és svájci „testvérekkel“ – ahogy honlapjuk fogalmaz.)

Petrovszki Attila a Békés megyei Békésről érkezett, nem túl magas, de atletikus férfi, koptatott farmert, cápanyakú inget, csinos, vékony pulcsit visel. Divatosan kopasz, hátul a két füle között nagyjából 15 centiméteres köríven gótbetűre hajazó tipográfiával a „Becsületem a hűség“ tetovált felirat olvasható. (Ez a „Mein Ehre heißt Treue“ SS-jelszó korabeli magyar fordítása.) A harminckét éves Petrovszki egyébként ketrecharcos, illetve K-1-es ökölvívó, eddigi tizenegy mérkőzését megnyerte. A civilben cukrász sportolóról – aki, ahogy mondani szokás: ki van varrva tokától bokáig - több félmeztelen fényképfelvétel található a nemzetközi információs szupersztrádán. Ezeken a képeken jól kivehetőek Petrovszki Attila további tetoválásai: nagyjából a szíve fölött egy Adolf Hitler portrét visel, ami hasirányban a náci Németország vörös alapon horogkeresztes zászlajában folytatódik, a Führer fülénél egy idealizált és merészen tekintetét a jövendőre vető Hitlerjugend arcmása látható, alatta egy kicsit gagyi birodalmi sas, és a bal hónalj felé pedig egy Szálasi Ferenc kép látható. Petrovszki egy bulvárlapban megjelent nyilatkozata szerint „több barátot szerzett már ezeknek köszönhetően, mint ellenséget“.

„Komcsi“ és a ketrecharcos szembesítésének tengelyében Kiss István alkoholfogyasztási szokásai állnak a bírósági eljárásban. „Pisti“ leszokott, „Pisti“ visszaszokott, „Pistinek a régi énje előjött“. „Pistinek voltak problémás ügyei“ – mondja a ketrecharcos. „Pisti olykor vett ki valamennyit a kasszából, később törlesztett“ – fűzi hozzá Komáromi. Ő is, meg a ketrecharcos is strait edge-esnek tűnnek. A strait edge korunk egyik aszkézis-divatja: a strait edge művelője lemond minden szeszes italról, dohányárúról, élvezeti drogról – tiszta test és tiszta lélek. Letisztult gondolatok. Sallangmentes, rendszerető eszmeiség - köntörfalak nélkül, tiszta források csobogása. Kiss István másodrendű vádlott, aki ritkán szól, ezen a ponton szót kér: „2006-os születésnapom másnapja óta egy korty alkoholt sem ittam“. Ebben megnyugszunk valamennyien.


Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://ciganyvadaszat-per.blog.hu/api/trackback/id/tr754506349

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.