Csorba Csaba halálára

Vágvölgyi B. András cikke a Vasárnapi hírek oldalról:

2009. február 23-ra virradó éjszaka Csorba Csaba a fia égő házának fényében hívta mobilon a dabasi rendőrkapitányt. „Jóska, gyertek gyorsan, kiirtják a családomat!”

Szomszédok voltak a fiával a tatárszentgyörgyi erdőszélen, a Fenyves utcában. A ház előtt huszonhét éves fiának és ötéves unokájának a teteme hűlt. „Jóskáék”, a dabasi rendőrök a magyar kriminalisztika évezredes történetének egyik legfelháborítóbb helyszínelését produkálták: összejárkálták a hóban a nyomokat, amit meg nem, azt szétvizelték, mert a szükség, az szükség, mondták, még ha friss halottak hevernek is a földön mellettük. Arról próbálták meggyőzni a túlélő feleséget és a kislányt, Biankát, hogy nem Molotov-koktélos, Ku-Klux-Klán stílusú támadásnak estek áldozatul, hanem bizonnyal szakszerűtlenül volt bekötve az elektromos vezeték – hisz’ cigányok, tutira lopják az áramot! –, valami szikra gyújtotta fel a padlásteret, a lezuhanó gerendákból kiálló szögek ütötték a sebeket Róberten és Robikán. Dehogyis sörétnyomok azok, dehogy!
 

A tatárszentgyörgyi kettős gyilkosság kellett ahhoz, hogy a közvélemény felkapja a fejét a romák elleni rasszista sorozatgyilkosságra. A korábbi, besenyszögi, debreceni, galgagyörki, piricsei, nyíradonyi, tarnabodi, nagycsécsi és alsózsolcai eseteket külön kezelték a nyomozó megyei rendőrségek, és nem érte el a közvélemény ingerküszöbét sem: a rendőrséghez hasonlóan a szélesebb közönség is uzsora-bűncselekményekre, cigányok közötti elszámolási vitát követő vendettáknak gondolta az eseménysort – már ha egyáltalán gondolt valamit. A tatárszentgyörgyi gyilkosság után még két bűncselekmény történt: az év áprilisában Tiszalökön az éjszakai műszakba igyekvő Kóka Jenőt a háza udvarán, augusztusban pedig Kislétán az alvó Balogh Máriát saját ágyában ölték meg. A feltételezett elkövetőket 2009. augusztus 21-én a debreceni Perényi 1 zenei klubban tartóztatták le, ahol a későbbi elsőrendű vádlott programszervező és hangtechnikus, a későbbi másod-, harmad- és negyedrendű vádlottak pedig kidobóemberek voltak.

Csorba Csaba, a tatárszentgyörgyi áldozatok apja és nagyapja a napokban hunyt el. Ötvenegy éves volt. Korai halála újra rávilágít a rendszerváltás utáni Magyarország talán legsúlyosabb és az 1946-os miskolci és kunmadarasi pogrom óta első, tisztán rasszista alapú bűncselekmény-sorozatára, ahol szinte az összes büntetőjogi minősítő jelző – „aljas indokból”, „kiskorú terhére”, „különös kegyetlenséggel”, „szervezetten”, „csoport tagjaként” – felhasználható. De egy szóval is leírható: terrorizmus! Van ugyanis a vádiratban egy súlyos, megkerülhetetlen mondat: „A vádlottak célja magánhadsereg létrehozása és polgárháború kirobbantása volt.” Nehéz ennél a mondatnál durvábbat elképzelni.

Akik emlékszünk a kilencvenes évekre, emlékezhetünk arra, hogy az etnikai alapú gyűlölség milyen borzalmas tettek sorozatát indította el a hajdani Jugoszláviában. Szerbia sorsa intő jel, az ország lecsúszása, elszegényedése, hosszú párialéte az etnocentrikus politikai tettek eredménye, melyeket egyébként mindig megelőztek etnocentrikus és politikai szavak. De ez már azokra a politikai erőkre vonatkozik Magyarországon, amelyek hajlandóak a romák helyzetének, társadalmi elfogadottságának tüzével játszani. Ez a per, a cigánygyilkosságok pere sem érdekel szinte senkit, a média agyonhallgatja, a szakma eljogászkodja. Ott tart éppen, hogy a joghézagkereső rutin megtalálta a rést a pajzson: az egyik helyettesítő kirendelt védő összeférhetetlenségét (apja a Legfelső Bíróságon ráhatással bírt az ügyre), ezért 26 tárgyalási napot ismételni kell, így reális esélye mutatkozik annak, hogy a vádlottakat a letartóztatást követő negyedik év elmúltával szabadon kell engedni. Félreértés ne essék: ez egy fontos, a Habeas Corpusra hajazó jogszabály, ám ez a joghézagkereső magatartás, a nyomozati és a vádiratszerkesztési töketlenkedés és az olykor hezitáló pervezetés eredménye lehet, hogy a gyilkosság vádlottjai szabadon sétálhatnak ki börtönükből. Aztán esetleg abban lehet majd bízni, hogy a spanyol rendőrök visszahozzák őket a Kanári-szigetekről, mint például a Fekete Sereget vezető Magyar Róbert esetében történt. Hacsak nem a kambodzsai tengerpart egyik bájos üdülővárosát választják, ahol állítólag az Interpol 50 legkeresettebbjéből legalább harmincan élnek. És Kambodzsa nem ad ki.

Csorba Csaba a per elején szorgalmasan járt a tárgyalásra, újra és újra átélte azt a négy évvel ezelőtti februári éjszakát, fia és unokája halálát. Gondolkodása persze nem volt mentes a konspirációs teóriáktól – az vesse rá az első követ, akivel nem ez történne meg hasonló esetben. Ismerői szerint szívrohamának is ez állt a hátterében. „Csorba Csaba a romák ellen elkövetett gyilkosságok remélhetőleg utolsó áldozata. Ugyanakkor Csorba Csaba a magyar állam cinikus hallgatásának, a családok megsegítését célzó anyagi kárpótlást is magába foglaló, átgondolt és átfogó rehabilitációs program – melynek része a szakszerű pszichológiai segítségnyújtás – elmaradásának első áldozata” – írta róla Turay Balázs fotós és civil aktivista a community.blogon. Ennél jobban mi sem fogalmazhatnánk. Temetése szerdán lesz Tatárszentgyörgyön.


Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://ciganyvadaszat-per.blog.hu/api/trackback/id/tr65106284

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.