K. Árpád elsőrendű vádlott megszólaltatásával folytatódik a sorozatgyilkosság pere a második napon - Takács Flóra írása
Korábban ha szembe jött volna velünk az utcán, első ránézésre biztosan nem jutott volna eszünkbe a 40-es évei elején járó, szerényen öltözködő, halk szavú, zenélésből élő férfiról, hogy nem olyan sokkal később a vádlottak padján fog ülni három másik társával együtt egy sorozatgyilkosság elsőrendű vádlottjaként.
K. Árpádot az ügyészség jelenleg többek között „előre kitervelten, aljas indokból, több emberen, részben sok ember életét veszélyeztetve, részben tizennegyedik életévét be nem töltött személy ellen elkövetett emberölés bűntettével” vádolja, melyet „részben tettesként, részben társtettesként, részben bűnsegédként” követett el. Ha mindez beigazolódik, akkor K. Árpádot többszörös életfogytiglani szabadságvesztésre ítélhetik. A vádpontok szerint neki kell felelnie egy sor, közvetlenül emberéletet veszélyeztető cselekményért, többek között az Alsózsolcán leadott lövésért, mely Rontó Krisztiánt sebesítette meg és tette nyomorékká, illetve a Tiszalökön meggyilkolt Kóka Jenő élete is az ő lelkén száradhat. A feltételezett gyilkos rejtekhelyről, távolról lőtt Alsózsolcán, a másik alkalommal azonban már éjjel, a munkába igyekvő Kóka Jenőt közelről, szemtől-szemben lőtte szíven, aki azonnal életét veszítette.
Mit gondoljunk ezek után K. Árpádról? Mik lehettek azok az események a múltjában, melyek idáig vezetettek? Mi motiválta? Kik álltak hozzá közel, és esetlegesen kik támogathatták érzelmileg vagy anyagilag? Hogyan lett egy metálzenekar halkszavú, békés természetűnek tartott dobosa egy kegyetlen sorozatgyilkosság elsőrendű vádlottja?
K. Árpád 1967-ben született és Mezőtúron nőtt fel nővérével és öccsével, K. Istvánnal együtt (utóbbi a mostani per másodrendű vádlottja, akit szintén emberöléssel és más súlyos bűncselekményekkel vádolnak). Édesapjuk korán meghalt, és részben ennek köszönhetően a testvérek között gyermekkoruktól kezdve igen szoros viszony alakult ki. K. Árpád sokat foglalkozott nehezen kezelhető öccsével, amennyire lehetett, megpróbálta terelgetni. Az elmondások szerint a családban K. Árpád volt a meghatározó személyiség és öccse többnyire hallgatott rá. Édesanyjuk később újraházasodott és elköltözött nővérükkel együtt Debrecen környékéről, a fiúk azonban ott maradtak.
K. Árpád a 80-as évek végén sorkatonaként lőfegyverekre is kapott kiképzést, annak idején azonban még nem mutatott különösebb érdeklődést ezek használata iránt. Figyelmét sokkal inkább a zenélés kötötte le. A 90-es évek közepén egy debreceni illetőségű, metál zenét játszó zenekar dobosaként szerzett némi ismertséget, majd Budapestre járt jazzkonzervatóriumba. A vádirat tanúsága szerint ekkor romákkal is zenélt együtt, és egy átlagos fiatal életét élte. Régi zenésztársai ma nehezen tudják elképzelni az akkor csendes, visszahúzódó srácról, hogy gyilkolt volna. Egyikük így emlékszik vissza rá: „Egyszer rúgott be életében, még cigizni se láttuk soha. Nem tűnt ki, szövetnadrágot, gyakran antirasszista feliratú pólót viselt.”
Mindeközben öccse, K. István teljesen más irányba mozdult el. Már tinédzser korától kezdve részt vett különféle szélsőjobboldali, nemzetiszocialista és rasszista ideológiájú szervezetek tevékenységében. A testvérek között akkortájt, amikor K. Árpád Budapestre járt, meglazult a korábban igen szoros kapcsolat. K. István gyakran kritizálta bátyja „túlságosan szabados” életmódját, amit mélyen elítélt. Ezzel szemben ő maga nyíltan vállalta rasszista, kirekesztő nézeteit, azonban bátyjáról ilyesmit nem lehetett hallani akkortájt, csak egy ismerőse említ erre utaló momentumot: „Közben a kilencvenes években Hajdúhadháztégláson egy koncertszervező haverjával csinált egy diszkót. Arra büszke volt, hogy cigánymentes a hely.” Ha voltak is ilyen érzelmei, az bizonyos, hogy széles körben nem hangoztatta őket.
K. Árpád középiskolát végzett, majd zenélésből próbálta magát fenntartani, azonban valószínűleg nem sikerült beváltania az ehhez fűzött reményeit, ezért váltania kellett. 1998-ban a Hajdú-Bihar megyei APEH-nél adatfeldolgozóként kezdett dolgozni. Itt ismerkedett meg F.-né Ny. Évával, aki a felettese volt, de ennél azért több is. Szeretői viszony alakult ki köztük, mely kisebb-nagyobb szünetekkel, de hosszú ideig fennmaradt. K. Árpád 2000-ben hagyta ott az APEH-et és átmenetileg F.-né Ny. Évával is megszakadt a kapcsolata. Három évre Izraelbe költözött, ahol vendéglátósként dolgozott ismerősei szerint főleg azért, hogy pénzt keressen. Barátai szerint szeretett kint élni és anyagi viszonyaival is elégedetten tért haza 2003-ban. Itthon elvégzett egy hangtechnikusi tanfolyamot a Magyar Rádiónál. Környezete szerint az utazása után is ugyanolyan maradt mentalitása és temperamentuma, mint korábban volt, nem változott szinte semmit.
Izraelből való hazatérése után ismerkedett meg N. Erikával, akivel nem sokkal később összeköltöztek, 2005-ben házasságot kötöttek és 2009-ben megszületett közös gyermekük. Megismerkedésük után hosszabb ideig N. Erika szüleinek házában, Mikepércsen éltek. A vádirat szerint házasságkötése után megváltozott, visszahúzódóbb lett, józanabb életet élt, zenésztársaival is kevesebbet találkozott. Abban az évben, amikor K. Árpád megházasodott, újra találkozott F.-né Ny. Évával, aki ekkor több jól menő debreceni szórakozóhely üzemeltetéséből kereste a kenyerét. K. Árpádnak ekkortájt valószínűleg megélhetési problémái is lehettek, amire egy ismerőse beszámolójából lehet következtetni: „Aztán ’97 körül kivált az együttesből, és Izraelben kötött ki, szállodát takarított. Miután hazajött, hamisított CD-ket és videokazettákat árult a piac mellett, a cigányokkal. A kazettabiznisz után hangosításból élt, kis klubokban, helyi csotrogány cuccokkal dolgozott.” Ebben a helyzetben F.-né Ny. Éva sietett a segítségére és kínált neki a klubjaiban hangtechnikusi munkát. A történelem ezúttal megismételte önmagát: F.-né Ny. Éva ismét a felettese lett K. Árpádnak és szeretői viszonyukat is felújították. F.-né Ny. Éva 2008-ban átevette a Perényi 1 nevű szórakozóhely üzemeltetését, ahova úgyszintén vitte magával K. Árpádot. A helyet együtt újították fel, és K. Árpád az új hely megnyitásától egészen őrizetbe vételéig ott kapott munkát mint hangtechnikus.
A négy vádlott közül egyértelműen K. Árpádnak a legmagasabbak az érzelmi és intellektuális kvalitásai. A vádirat pszichológiai jellemzése szerint introveltált, de társaságban jól feltalálja magát, konvenciókövető, és jó a munkaképessége. Magas követelményeket állít saját maga számára, próbál kiemelkedően teljesíteni, precíz és rendszerető. Azonban ha nem úgy alakulnak körülötte a dolgok, ahogy eltervezte, akkor dühkitörései lehetnek. Mindemellett szenzitív személyiség, viselkedését vágyai és kudarcai határozzák meg, céljai elérésének érdekében manipulációra is hajlamos. Debreceni ismerőse megfogalmazása szerint: „Intelligens, simán elképzelhető, hogy a romagyilkosságokban ő volt az agy. Nem látni rajta, mire gondol: pokolra kíván, vagy osztja a véleményed? Kaméleon, sumákság sugárzik belőle. Olyan fickó, aki a kilencvenes évek elején kölcsönkért húszezer forintot, és amikor eljött a törlesztés ideje, röhögve azt mondta: nem adja meg, mert ő ilyen, és kész.”
Bérdi Zsolt, K. Árpád jelenlegi védőügyvédje szerint "sokat dolgozott a rendőrség a romagyilkosság-sorozat felderítésén, de fontos részletek kimaradtak” . A vádiratot felületesnek látja, felmerül szerinte annak a gyanúja, hogy nem vizsgáltak sok, egyértelműen elvarratlan szálat és a bizonyítékok is gyenge lábon állnak. K. Árpád korábban már vallomásában beismerte, hogy egyes helyszíneken járt és lőtt a fegyverrel, de az emberölést továbbra is tagadja. Bérdi szerint tisztázatlan, hogy egyes fegyverek, amiket nem Besenyszögön raboltak, honnan kerültek hozzájuk, illetve egyes, K. Árpádra utaló nyomok (mint például a cipőméret vagy a magasság) nem egyértelműek több helyszínen. Múlt héten a Magyar Nemzetben Bérdi meglebegtette, hogy a holnapi, szerdai tárgyalási napon lehet, hogy védence vallomást fog tenni.
Annyi bizonyosnak tűnik, hogy K. Árpád alkalmas volt egy ilyen gyilkosságsorozat kitalálására, kivitelezésére és koordinálásra, azonban még nagyon sok a kérdőjel körülötte. Nem tudjuk, minek következtében alakultak ki rasszista nézetei (ha egyáltalán kialakultak), mitől vált szélsőségessé, agresszívvé és kegyetlenné. Nem világosak a motivációi, és nem derül ki pontosan hogy voltak-e mások akik támogatták, akár anyagi segítség, akár lelki támasz formájában. Egy debreceni ismerőse a 168 órának ezt mondta: ”Ha Árpi ölt, kizárt, hogy ideológiai alapon tette. Persze ha pénzelték, bármi előfordulhat.” Kíváncsian várjuk a vallomását….
