A kislétai támadásra - mely az utolsó volt a romák elleni támadássorozatban - 2009 augusztus 2-áról 3-ára virradó éjszaka került sor. Az elkövetők eleve ölési szándékkal mentek Kislétára a roma holokauszt 65. évfordulóján.

A támadók éjjel egy óra körül érkezhettek a családi házhoz, majd az ablakon át rálőttek az épületre. A lövést követően a bejárati ajtót betörve rontottak be a házba és két vadászpuskával tüzet nyitottak a bent tartózkodókra. Így közvetlen közelről lőtték agyon Balogh Máriát, és sebesítették meg életveszélyesen az akkor 13 éves kislányát.
A támadások után órákkal később találta meg áldozatot és a sérült kislányt szinte vérbe fagyottan a meggyilkolt Balogh Mária testvére. (Úgy volt, hogy együtt mennek dolgozni.)

Az időközben kamasszá váló gyermek sorsáról nem szívesen értekeznék itt. Csak annyit jegyeznék meg, hogy a magyar állam kapcsolódó intézményrendszere, és „felelős” szereplői elmulasztották a megfelelő szakpszichológusi, mentális, szociális és persze pedagógiai segítségnyújtást ennek a súlyosan traumatizált lánynak az esetében.

Meg kell persze jegyezni ezen a napon, a roma holokauszt (Pharrajimos) napján még egy dolgot.
A "német megszállási emlékmű” idegen nyelvű feliratai (fentről lefelé az angol, a héber, a német és az orosz nyelvű szöveg) kellő megütközést váltott ki, azért mert az egyébként is alappal kritizált „erőltetmény” esetében a felirat helyességére sem voltak képesnek ügyelni a politikai akarat kivitelezői.

A megütközésben, kritikában jeleskedők viszont rendre elmulasztották, hogy szóvá tegyék: miért maradt le a romagyilkosságok áldozataihoz hasonlóan a német megszállást követően pusztán származásuk miatt áldozattá váló cigány honfitársainkra való utalás nyelvük használatával?

Mindenek előtt miért is nem jutott ez eszébe senkinek, akinek ez magas hivatalánál fogva dolga lett volna?!

Gulyás József augusztus 2-ára, a kislétai támadás 5., valamint a roma holokauszt 70. évfordulójára írt írása