A több, mint kétéves tárgyalássorozat, közel 170 tárgyalási nap során nem beszélt Kiss Árpád elsőrendű vádlott annyit, mint tegnap. Régi hiedelmek is igazolódtak. 

Azt a kettős gyilkosságot négy férfi követhette el

A tárgyalóteremben úgy szoktam ülni, hogy Kiss Árpádot jól lássam. “Árpi” – ahogy társai és olykor a bíróság is szólítja – egy korábbi megfogalmazásom szerint úgy néz ki, mint egy “identitászavaros kerékpárműszerész”, magára eröltetett pókerarc, rebbenékeny, belső bizonytalanságról tanúskodó mozdulatok. „Árpi” eddig nem szólt, olykor, esetleg tanúkkal szemben élt a kérdés jogával, megpróbálta valamivel megzavarni a helyszíni emlékezőket. Ám tegnap fordult a kocka, a több, mint kétéves tárgyalássorozat, közel 170 tárgyalási nap során nem beszélt Kiss Árpád elsőrendű vádlott annyit, mint tegnap. „Árpi” készült, egy nagyalakú spirál-, és egy A4-es iskolai füzet páratlan oldalait írta teli apró, messziről gyöngybetűnek tűnő szöveggel, a páros oldalakra valószínüleg a kommentjeit, későbbi kiegészítéseit jegyzetelte. „Árpi” összefogott, formállogikailag strukturált, kauzális okfejtésű, szillogizmusokban gazdag beszédet performál, ugyanakkor az is látszik, hogy „Árpi” nem egy amerikai bűnöző, aki médiaérzékeny, nagyszinpadi előadásmóddal, színészi kvalitásokkal próbálja a maga oldalára állítani a bíróságot és nem is egy Dimitrov, aki a lipcsei perben ugyebár „vádlottból vádló lett”, miként azt a történelmi materializmusból jól megtanulhattuk. „Árpi” előadásmódja halk, és félszeg, eredményében inkább a tárgyalás szokott elsivatagosításához vezet monotóniája. Az egészségügyi szakértőt támadja, a hemogenetikus véleményét igyekszik aláásni, aki nem vette figyelembe azt a korábbi észrevételét, hogy egyszer, a bűncselekményi helyszínektől távol beverte a fejét a golyós Mauser távcsövébe, az így odakerült vértől található a fegyveren a DNS-e, melyet a szakértő általános bizonyítéknak tekint. Kéri a bíróságot, hogy a hemogenetikai és orvosszakértői szakvéleményeket az ítélethozatal során ne vegye figyelembe. Sérelmezi, hogy az általános bizonyíték alapján olyan helyeken is feltételezik a jelenlétét, ahol a Mauser el sem sült. Sérelmezi, hogy az általa használt szgk. nagycsécsi felbukkanására szerinte nincs bizonyíték, mint ahogy a Nemzeti Nyomozó Iroda anyagaiból az is látható, hogy azt a kettős gyilkosságot négy férfi követhette el, és ugyebár a negyedrendű Csontos akkor még nem volt „látókörben”. Csontost amúgy is gyalázza: „nem gondolom, hogy szavahihetőség tekintetében rosszabbul állnék, mint a bíróság előtt is többször hazugságon kapott Csontos” – mondja.

Nem gondolja, hogy a Budapesti Törvényszék előtt huszonhat hónapja tárgyalt eseménysor megfelelne a sorozatgyilkosságok kriminalisztikai kritériumainak.

Rendőri vélemények bizonyítónak gondolt erejét, nyomozati aktusok szabálytalanságait kárhoztatja, nem gondolja, hogy a Budapesti Törvényszék előtt huszonhat hónapja tárgyalt eseménysor megfelelne a sorozatgyilkosságok kriminalisztikai kritériumainak. A sértetti képviselőket pejoratív hangsúllyal „jogvédőknek” mondja, egyikük perbeszédében használt „népirtás” kifejezést komolytalannak gondolja. Sérelmezi, hogy a „nyakába varrják” a tatárszentgyörgyi bűnesetet, hogy a közvélemény immár négy éve „gyerekgyilkosként” tekint rá. Kéri a bíróságot, hogy ne „politikai ítéletet” hozzon és negatív példának Gulyás József (blogunk barátja) volt SZDSZ-es képviselő – az SZDSZ hangalakot egyébként úgy ejti, mintha a Vörös Khmerről vagy a sztálini genocídiumokról szólna – egy nyilatkozatát említi, amelyben számon kért a vádhatóságon valamilyen puhaságot. „Árpi” védekezése szűk védekezés, csak távolról utal, messziről célozgat arra, hogy az elkövetői kör szélesebb lehetett, csak sejteti, hogy vannak még aduk a retiküljében. Teljesen magára koncentrál, ebből a szempontból is érdekes lesz a következő tárgyalási nap, amikor öccse, Kiss István kap szót.

„Árpi” védekezése szűk védekezés, csak távolról utal, messziről célozgat arra, hogy az elkövetői kör szélesebb lehetett.

- vágvölgyi -