A túlélő csak három csattanásra emlékszik - Stépán Balázs írása

Három csattanást hallott, azután elöntötte a meleg – egyebet nem tud felidézni az utolsó, a kislétai gyilkosságot túlélő kislány, P. Tímea. Százötven sörétlövedék érte testszerte, az arcát, a fejét, a nyakát, a vállát.

A február 9-i tárgyalási napon Miszori László bíró két bűneset hátterét vizsgálta: az egyik első támadásét a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei Piricsén, és az utolsó gyilkosságét Kislétán. A "cigányvadász kommandót" ez után az eset után három héttel letartóztatták. 

A pénteki tárgyaláson nem emlékezett semmire sem a piricsei támadás helyszínén elsőként intézkedő két nyírbátori rendőr, akiket 2008. augusztus 8-án hajnalban riasztottak. Getyinás Tibor telefonált az őrsre, hogy fegyveresek támadtak rájuk, felgyújtották házaikat, és meglőtték az egyik épületből menekülő édesanyját, Getyinás Magdolnát. (Ez volt az első eset, hogy a merénylők célzott lövéseket adtak le, és nem vaktában lövöldöztek. Getyinás Magdolna bal lábát, könyökét érték a lövések. A sörétek nagy részét ki sem operálhatták belőle, saját felelősségre hagyta el a kórházat. Félt, hogy merénylői a nyomára bukkanhatnak.) A vád szerint K. István és P. Zsolt támadt az áldozatokra. Molotov-koktélt hajítottak az épületekre, azután P. Zsolt vaktában lövöldözött a házak ablakára, K. István pedig egy célzott lövéssel lőtte meg Getyinás Magdolnát.

A tárgyaláson a két rendőr elismerte, hogy rendkívüli esemény volt a lövöldözés és a gyújtogatás az egyébként csendes vidéken, ennek ellenére szinte semmit sem jegyeztek meg a támadás helyszínéről, a nyomozásról, bár éjfél körül érkeztek és csak reggel nyolc körül távoztak. A környék biztosítása és az adatgyűjtés lett volna a járőr és a forró-nyomos csoport feladata, a helyszín alapos átvizsgálása a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei rendőrség életellenes nyomozóira tartozott. A tanuk még a romos viskókat sem nézhették át aprólékosan, nehogy éppen ők dúlják föl a nyomokat.

Miszori László bíró próbált segíteni a két rendőrnek, felolvasta az általuk készített rövid jelentések részleteit, ám még ezután is bizonytalankodtak. Nem emlékeztek, hogy láttak-e mentőt a helyszínen, egy vagy két épületet próbáltak-e felgyújtani a tettesek, nem tudták feleleveníteni, kiket hallgattak ki, kollégáik közül rajtuk kívül még hányan intézkedtek a helyszínen, ki, hol találta meg a lövedékek maradványait. A rövid, alig két órás kihallgatás után sietve távoztak a teremből. 

A bíróság a pénteki tárgyalási nap második részében levetítette a kislétai P. Tímea tavaly novemberben videóra vett vallomását, ugyanis a kislány hozzátartozói azt kérték, hogy ne kelljen Budapesten a tárgyaláson személyes is megjelennie. A 2009. augusztus 2-án éjjel történt kislétai támadást túlélő, akkor tizenkét éves P. Tímea nem tudta felidézni mi történt vele. Három csattanásra ébredt, kiment az előszobába, valami meleget érzett, azután elájult, a támadót nem látta. Négy-öt órán keresztül eszméletlenül hevert a földön, hajnalban a munkába induló rokonok találtak rá. Életét a gyors műtét mentette meg, sérülései azonban maradandó fogyatékosságot okoztak. A kórházban tért magához, rokonaitól tudta meg, hogy fegyveresek támadtak rájuk éjjel, édesanyát megölték.

A vád szerint K. István és P. Zsolt támadta meg az áldozatok kislétai otthonát. Ketten öt lövést adtak le az ágyban fekvő B. Máriára, K. István lövése pedig P. Tímeát sebesítette meg életveszélyesen.