Mit akart a katonai elhárítás a sorozat-gyilkosság negyedrendű vádlottjától? - Tódor János tudósítása
Bár a szerdai tárgyalási nap előtt ügyvédje a sajtón át ígérte, hogy vallomást tesz majd az első rendű vádlott, K. Árpád, erre nem került sor. A sötét szövetnadrágot, fehér inget, szürke dzsekit viselő, konszolidáltnak mutatkozó, végig jegyzetelő idősebbik K. testvér nem csak hogy vallomást nem kívánt a per ezen szakaszában tenni, de még édesanyja nevét és lakcímét sem volt hajlandó közölni. A negyedrendű Cs. István viszont vallomást tett a Pest Megyei Bíróság tanácsa előtt is, kérve, hogy ne kelljen már külön megismételnie mindazt, amit hónapokkal korábban a rendőrségen mondott (más kérdés, hogy végül is ugyanazt mondta el, kicsit nyögvenyelősen, több áttétellel, ami már korábban is napvilágot látott a sajtóban - lásd a szerzőnek a Kritikában megjelent írásait).
Menjek le a Klubba
Ez azért is lehet perdöntő, mert tudomásunk szerint a tárgyi bizonyítékokon túl egyedül Cs. István vallott, legalábbis az utolsó két - a tiszalöki és a kislétai gyilkosság kapcsán - a másik három vádlottra.
Cs. István kijelentette, hogy ő a tiszalöki gyilkosság után - amelyben kizárólag sofőrként vett részt - tudta meg, hogy a merényleteket a három másik, vád alá fogott követte el. „Akkor kérdések fogalmazódtak meg bennem, kérdeztem is tőlük, hogy gyerekek, miért kellett egy szerencsétlen, ártatlan embert megölni”. Neki szerdán - a tiszalöki gyilkosság napján - szóltak, hogy menjen le a klubba, mert mennek valahova és ő lesz a sofőr.
„Ők szerették a háborús játékokat, azt hittem ez is egy ilyen, katonai menetgyakorlatot imitáló túrázás lesz...” (Később, amikor a sokadik kör után újra előkerült ez a téma, hozzátette: „mondták, ha úgy adódik, lövünk egy fácánt vagy őzet, ha utunkba kerül”. Cs. Istvánnak ezek szerint tudnia kellett, hogy nem hangszer, hanem fegyver van a gitártokban.) Őt és családját a K. testvérek állítása szerint életveszélyesen megfenyegették, azért ment velük utóbb Kislétára, és családját féltve nem dobta föl őket.
Anyám nevét szádra ne vedd
K. Árpád ügyvédje kérését, hogy ügyfelének zárt ajtók mögött kelljen csak nyilatkoznia a személyes adatairól, hogy ezzel megkímélje családtagjait a média zaklatásaitól, a bíróság elutasította, ugyanakkor, amikor nem volt hajlandó elárulni az első rendű vádlott édesanyja nevét, jelenlegi lakcímét, az eljáró tanács meghátrált, és egy tízperces szünet erejéig kizárta az amúgy nyilvános tárgyalásról a hallgatóságot. Ez megítélésünk szerint több szempontból is nonszensz. Egyrészt a vádirat ismertetésekor az ügyész már felolvasta K. Árpád személyi adatait, azt minden érdeklődő előtt megismerhette. Másrészt, a bátyja után megszólított másodrendű vádlott, K. István fenntartások nélkül közölte például édesanyjuk nevét (valahogy a testvérpár védői ezt elfelejtették összehangolni).
Nem a szavak embere
Az első-, a másod-, és a harmadrendű vádlott megértve a vádat, a tárgyalás jelen szakaszában megtagadta a vallomástételt, Cs. István viszont élni kívánt a bíróság által felkínált lehetőséggel. Az eljáró tanácsot kivált a vádlottak közötti kapcsolatrendszer érdekelte, időrendiségében és mélységében egyaránt. Erre irányultak Miszori László tanácsvezető bíró (és olykor a tanácsvezetőnél kicsit empatikusabb, tanárnénisebben kérdező kolléganője) többször átfogalmazott, a saját megfogalmazása szerint is szájbarágós - olykor kedélyeskedő vagy éppen dühös - kérdései, ugyanis a bukásra álló diák reménytelen pozíciójában leledző Cs. Istvánnak még véletlenül sem sikerült eltalálnia, mit akar tőle hallani a bíróság, és mindig másról beszélt, mint amiről kérdezték (persze könnyű ezt így leszögezni, kíváncsi lennék, mennyire fogalmaznánk mi, - per-voyeurők - szabatosan egy gépkarabélyos-símaszkos kommandóssal a hátunk mögött, miközben úgy kameráznak, fotóznak bennünket, mint vadállatokat egy szafarin). „Cs. István nem a szavak embere. Ha választhatna, inkább elvinné a hátán a Gellért-hegyet a Hortobágyra, mint hogy itt szerepeljen” - mondta védence produkciójáról védője.
Szálkás testű ismeretlen
„Igazából nem találtam a helyemet”- jellemezte a 2008 utáni zűrzavaros időszakot az öt év szolgálat után leszerelt, KFOR missziósként Koszovóban is szolgált - és a vádirattal ellentétben nem gépkocsivezetőként, hanem elsősorban lövészként foglalkoztatott - Cs. István, aki egyébként pszichológiai alkalmatlansága miatt kapta meg az obsitot. Szóba került - ha csak érintőlegesen is -, hogy a negyedrendű vádlottat még sorkatonaként találta meg a Katonai Biztonsági Hivatal (KBH) laktanyába kihelyezett alegysége. Őt is lehívták egyszer elbeszélgetni, ahogy szerinte katonatársai közül másokat is. Hogy kiket még, hiába kérdezte akkurátusan a bíró, persze nem tudta, vagy nem akarta felsorolni. Aztán valahogy ez a szál is – bár nem tartozott igazán a tárgyhoz - elvarratlan maradt vallomásban, ahogy például annak az állítólagos „szálkás testalkatú, fizikailag terhelhető budapesti” figurának a kiléte is, aki korábban nemet tudott mondani a fiatalabbik K. testvérnek, mikor az be akarta vonni őt is a csapatba. Információink másról szólnak: a „budapesti szálkás testalkatú” férfi debreceni lakos, és maga is a Perényi 1-ben dolgozott, őt is bevitték első körben a rendőrök. A tanúk listáján szerepel a neve. Ő nem vállalta a közreműködést, helyette katonai képzettsége, gépkocsivezetői kvalitásai alapján Cs. került képbe.
Hitler apu
Merthogy a létszámbővítéskor egyfajta ”nemzeti felszabadítási háború” képzete járta át kivált a korábbi két aktív szkinhed, K. István és P. Zsolt, alias „Dezső” kopaszra borotvált fejét, akiket - a Loki klub sok tagjával egyetemben - a foci és a pia, a gyúrás és a netezés mellett a „nemzetvesztő politikusok” és a „cigánybűnözők” iránti engesztelhetetlen gyűlölet kovácsolta közösségé. „Pisti és Dezső náci, rasszista eszméket hangoztattak, Hitlert apunak nevezték, Dezsőt Heil Hitleres, horogkeresztes pólót hordott”- így Cs. István. Ide, a debreceni Monti ezredes utcai klubba járt Cs. is, aki, szerinte akkor került kapcsolatba az általa már vagy 10 éve ismert K. Istvánnál, amikor az elolvasta a klub netszobájában egy motoros fórumra írt durva bejegyzését (amelynek tartalmát a bíróságnak sehogy sem sikerült felidéztetni Cs. Istvánnal), ahol is ő a cigánybűnözőkkel való leszámolást követelte. „Akkoriban becstelenítettek meg a cigányok egy 84 éves nénit, levágták az egyik lábát is, ezért írtam azt, amit. Sok sört ittam akkor, meg is bántam az egészet. Másnap ugyanazon a fórumon elnézést is kértem, hogy elragadtattam magam”. Mindenesetre ezzel a megnyilatkozásával K. István számára bizonyította alkalmasságát a csapatba kerülésre.
Hitler nincs, csak 88
A három vádlott védője arról faggatta Cs. Istvánt, hogy mire alapozza védenceik nemzetiszocialista, rasszista, cigányellenes beállítottságát, illetve vannak-e erre nézve konkrét bizonyítékai, vagy csak hallomásokra támaszkodik. P. Zsolt kijelentette, hogy neki soha sem voltak náci pólói, őt Cs. István legfeljebb Nagy-Magyarországos pólóban láthatta.
K. Árpád azt kérdezte Cs.-től, hogy az mesélt-e neki a családjáról, ismerheti-e ő azokat, mert szerinte nem. Minderre a megkérdezett jogi képviselője úgy replikázott, hogy a K. család hosszú évekig élt a Bocskaikertben, ahol mindenki ismeri egymást, így kizárt, hogy K. Árpád ne ismerné vádlottársa hozzátartozóit. Cs. István ezt követően közölte: „a mai napon” nem kíván már vallomást tenni és majd eldönti még, hogy folytatja-e vallomását.
A tárgyalás mindenesetre április elsején, azaz holnap folytatódik.
