Mentegetőző, ellentmondásos vallomásával három vádlott társára tett terhelő vallomást Csontrabló - Tódor János tudósítása

Cs. István, a sorozatgyilkosság-per negyedrendű vádlottja már elfogásuk napján – 2009. augusztus 21-én –, késő délután másfél órás feltáró vallomást tett a Nemzeti Nyomozó Iroda (NNI) budapesti Aradi útcai épültében - derült ki a pénteki tárgyaláson. Akkor még őt is emberöléssel gyanúsították. Abban a hiszemben volt, hogy felfegyverzett perényis kollégáival vadászattal egybekötött katonai menetgyakorlatra mennek. Órákkal később tudta meg K. Árpádtól - amikor az általuk megadott helyen felvette őket -, hogy Ő lőtte le golyós puskával Kóka Jenőt.

Pendrive- legenda

Miszori László tanácsvezető bíró  kérdéseire - miszerint volt-e olyan pendrive (amelyen a helyszínekről készült fényképek voltak egyebek mellett), amit a vádlottak közösen használtak, meg akarta-e vásárolni Cs. István a K. Árpád használatában lévő Opel Astra kombit, kérte-e kölcsön olykor azt, illetve adott-e  katonai kézikönyvet K. Árpádnak - a negyedrendű vádlott nemmel válaszolt. Aztán eszébe jutott, hogy az ÁK 47-es gépkarabélyról szóló könyvet ő K. Istvánnak adta. „Nem is tudom, miért, talán mert Pistit érdekelték a katonai dolgok...” K. Árpád észrevételezte, hogy a könyv, illetve a pendrive átadására elfogásuk napján került sor. Az adathordozó eszközt a keverőpultnál kapta meg Cs. Istvántól, de erre meg a negyedrendű vádlott nem emlékezett. A 8 gigabytes pendrive-ot, egyébként K. Árpád pénztárcájában találták meg őrizetbe-vételekor a rendőrök. A fiatalabbik K. testvér is tagadta, hogy neki bármit is adott volna Cs., viszont állította, hogy a leszerelt katona többször kölcsönkérte az Opel Astrát. „Nekem van egy motorom, apámtól is elkérhette bármikor a kocsit, miért kellett volna az Árpié...”- replikázott a negyedrendű.

Egy „rongyégetés” 2003-ból

Ekkor az ügyész megkérdezte Cs.-t, volt-e büntetve. (Nehezen magyarázható, hogy miért csak most akarta tisztázni ezt a kérdést a vádhatóság képviselője. Hogyan lehetséges az, hogy egy ilyen alapvető kérdésre nem tér ki a vádirat, melyben kizárólag P. Zsolt szerepel büntetett előéletűként.) „Egyszer voltam, egy év próbára bocsátást kaptam, mert felgyújtottam egy rongydarabot...” A türelmét vesztett tanácsvezető ekkor ráförmedt Cs.-re: „De István, olyan bűncselekmény, hogy rongyégetés nincs!”, mire a megszeppent vádlott: „Garázdaság miatt kaptam...” (Információink szerint vagy harmincan gyújtották fel hajléktalanok holmiját, köztük volt Cs. is) A vád képviselője a Csontrabló névre is kíváncsi volt: „Egy film alapján választottam, amin annak idején jót kacagtam."

„Kilőjük a disznót”

Amikor azon az április 22-i szerdai napon (ekkor zárva volt a Perényi 1.) este hatra (hogy telefonon hívták oda, vagy már előtte megbeszélték, arra nem emlékezett) lement a Perényi 1-be, a nagyteremben az összetolt asztalokon ki volt pakolva a golyós-, illetve az egyik sörétes fegyver, a katonai terepruhába, bakancsba öltözött két K. testvér pedig épp a töltényeket törölgette. Cs., akin fekete harckocsizó zubbony, farmer, fehér sportcipő volt, látott még ott négy műholdas térkép-másolatot is. Arra nem tudott válaszolni, mely településekről készültek ezek. „Nagyon meg voltam zavarodva, nem számítottam ilyen komoly fegyverekre, azt sem tudtam, hogy van nekik, miközben Árpi és Pisti egymás szavába vágva magyarázták, merre kell majd mennem az autóval.” Mivel befelé menet találkozott a Perényi előtt a szintén ott dolgozó „Rasta” Gabival, kiküldték Cs.-t, figyelje, nincs-e kollégájuk ott, amikor K. Árpád a gitártokba rejtett puskákat bepakolta a kocsiba. „Nem kérdeztem hova megyünk. Korábban megbeszéltük, ha lesz valami akció, túrázás, szólnak. A fegyverekből, a hátizsákokból arra következtettem, hogy vadászni is fognak. Viccelődtek is, megyünk, vadászunk egy jót, kilőjük a disznót, mondta a Pisti...”

Árpi, a főnök

Cs. Később még hozzátette: „Ha azt mondják, gyere, lelövünk egy embert, azt mondtam volna, hagyjatok a francba...”  Az ügyész azon kérdésére, hogy egyenrangú volt-e az ő és K. Árpád kapcsolata, így válaszolt: „Nem mondanám, Árpi mégiscsak a főnököm volt.”

Tiszafüred felé indult Cs. az Opel Astrával, „Árpi fejből mondta az utat.” A 33-as főúton a látképi csárdánál elfordultak jobbra, Balmazújváros irányába, majd a város előtt jobbra kanyarodtak, ott pár kilométer haladtak egy földúton, majd újra kiértek a műútra. Tiszalök előtt kellett a K. testvéreket kiraknia, neki pedig azt mondta K. Árpád, hogy menjen Polgárra, „ott fogom megkapni az utasítást telefonon”. Akkor adtak neki oda Cs. szerint egy munkatelefont, de azt nem tudta megmondani, ez ugyanaz volt-e, amit korábban kapott K. Istvántól, és emlékezete szerint közben visszaadott. Nyolc körül járt az idő. Cs. István ekkor meglepődött: „Azt hittem, együtt megyünk...”

Randi helyett rendőr

Polgáron este 9 és 10 óra között egy kocsma sarkánál betolatott, ott várakozott. Este fél tizenegykor megállt mellette egy rendőrautó. „Átadtam a papírokat, majd kérdeztem a rendőrt, hogy valami betörés történt, vagy mi? Közölte, hogy Tiszalökön lelőttek egy cigány embert golyós puskával...” Cs. István először uzsorás-leszámolásra gondolt, de rögtön megjelentek lelki szemei előtt a Tiszalök határában kitett, katonának beöltözött, felfegyverzett kollégái.  A rendőr kérdésére, mit keres itt, azt mondta: „Megismerkedtem a neten egy kislánnyal, megbeszéltük, találkozunk, de nem jött el.” A kocsira (amely K. Árpád felesége húgának a tulajdonában volt) pedig, hogy a barátnőjéé, aki Angliában dolgozik. Ő kiszállt, a rendőr körbejárta, majd belül is átkutatta az autót. Közben csörgött a mobil, ő arrébb sétált, és csak annyit közölt K. Árpáddal, hogy éppen igazoltatja egy rendőr, aki közben megtalálta a gyöngyházszínű gitártokot, a csomagtartóban a távcsövet, a két első ülés közötti boxban pedig a katonai URH adóvevőt. „A távcsőről meg az adóvevőről nem tudtam, azt mondtam, hogy az apámé, aki madarászkodik...” Cs. István a bíró által fölolvasott nyomozati vallomásában viszont azt állította, azt válaszolta a rendőrnek, hogy horgászathoz használja a távcsövet. 

Gyanús vagy nem gyanús?

A negyedrendű vádlott nem tudta elfogadhatóan megindokolni, miként tudta kimagyarázni magát, miközben állítása szerint ekkor már teljesen össze volt zavarodva. A bíró által ismertetett, fentieket maradéktalanul felsoroló rendőri jelentésben egyáltalán nem esett szó arról, hogy Cs. István gyanúsan, zavartan viselkedett volna. (Más kérdés, hogy az intézkedő rendőr sem állt a helyzet magaslatán nem is beszélve a jelentését később olvasó elöljárójáról.)

Cs. ezután elindult, majd megállt egy buszmegállóban, mert olyan ideges volt, hogy nem tudott vezetni. „Életem legnagyobb hibáját követtem el...”- jelentette ki a bíróság előtt, célozva arra, hogy miért nem adta föl magát és társait a rendőrnek.  

Pisti  és a Parabellum

Akkor újra hívták a tiszalöki „vadászok” közölve vele, hogy talál a kocsiban egy térképet, azon be van jelölve, merre menjen értük. A térkép dacára eltéved, rátelefonáltak, hol van. „A tiszalöki erőműnél voltam, helyes, válaszolták, kapcsoljam be a rádiót, azon irányítottak. Mondták, világítás le, aztán közölték még 30, 20, 10 és 5 méter. Ki akartam szállni, mire ők, még ne, akkor vettem észre, hogy a vasúti töltésen fekszenek puskával a kezükben. Árpi ideges volt, mondta, ő fog vezetni.” Fáradtak voltak, a fiatalabbik K. lábát feltörte a bakancs. K. Árpád háromszor is elmeséltette vele igazoltatásának lefolyását, kíváncsi volt minden részletre. „Mentünk visszafelé, észrevettem a K. Pisti kezében a Parabellumot.” Ekkor jegyezte meg Cs. szerint a sofőrülésben K. Árpád: „Alig, hogy elhelyezkedtem, felkattintottam a lencsevédőt, már lőttem is. Az ember csak annyit mondott, jaj, és összeesett.”

Nyafi, a megmentő 

A látóköri csárdánál csúszott a fölázott földút, mondták K. Árpádnak, ne menjen arra, ő mégis erőltette. Elakadtak a sárban. „Küszködtünk másfél órát, de csak még jobban elsüllyedtünk. Akkor döntötték el, hogy a Nyafit (F.-né, Ny. Évát) hívják.” Cs. szerint a kisebbik K. fivér még kérdezte is a bátyját, elég megbízható-e az asszony. K. Árpád hívta föl a nőt. A megfeneklett autótól jobbra volt egy fasor, K.-ék oda mentek, ő nem látta pontosan, de rémlik neki, mintha a fegyvereket akarták volna oda rejteni. „A vezetőülésbe ültem , Pisti, akinél végig ott volt a maroklőfegyver, az anyósülés ablakán mondta, nyugodjak meg, nincs semmi gáz. Azt mondta, fognak majd hívni. Ők elmentek, aztán már világos volt, amikor Nyafival, néhány óra múlva civilbe öltözve visszajöttek. Cs. a bírói kérdésre, hogy ha valakit nyugtatgatnak, az nehezen értelmezhető fenyegetésként, a negyedrendű vádlott azt válaszolta, hogy K. István fenyegető hangsúllyal tette azt. A K. testvérek azt is mondták előzőleg nekik, ha akció lesz, abból nem lehet kiszállni.

F.-né Ny. Éva a K. testvéreket  korábban, az elakadt Opeltől jó néhány kilométerre vette föl. Debrecenbe vitte őket, ahol azok elrejtették a tokban lévő fegyvereket a Perényi 1-ben, majd átöltöztek. Már világos volt, amikor  visszaértek a sárba ragadt autóhoz. F.-né, kocsija nem tudta kiszabadítani az Opel Astrát, ezért a közeli mezőgazdasági telepen kértek segítséget, egy traktor húzta ki a kocsit. Utána nagynyomású slaggal Cs. István mosta le azt, amit még hazafelé is lemosattak egyszer. „Árpinak magyaráztam, hogy nem vezetek, mert nem vagyok olyan állapotban, de ő azt mondta, nekem kell.”

Munkatelefonok 

A bíróság ismertette Cs. István rendőrségi vallomásait is, amelyek jó néhány ponton eltértek attól, amit a tárgyaláson mondott. Például azt sem közölte akkor, hogy korábban egy szolgálati mobilt kapott a Perényiben. Cs. nyomozati vallomásában még úgy emlékezett, furcsállta, hogy otthon kellett hagynia a saját telefonját. Perbeli vallomásában viszont már arról beszélt, K. Árpád utasította, hogy a munkatelefonon kell mindig elérhetőnek lennie. Cs. erre visszavonta korábbi vallomásának ezt a részét. Képtelen volt felidézni, hogy a tiszalöki akcióban üzemelő készüléket kapta-e munkatelefonnak, vagy egy másikat, amit valamikor (nem tudta megmondani, mikor) visszaadott valamelyik K. testvérnek. . Ugyanakkor a hívásinformációk alapján a rendőrség megállapította: a tiszalöki „menetgyakorlaton”  használt telefon  kizárólag a támadások idején üzemelt. „A rendőrségen kapkodva mondtam el a dolgokat, nem sokkal előtte kommandósok ugráltak a nyakamba...”- indokolta eltérő vallomásait. Ügyvédje szerint első kihallgatásán az Aradi utcában a nyomozó kinyitotta az ablakot, ez zavarta meg védencét, azért nem beszélt minderről, mert tartott tőle, mások is meghallhatják odakint az utcán, amit mond. 

Tavaszi fáradtság

K. Árpád Cs. István előadásával kapcsolatban most nem kívánt észrevétellel élni, mert mint ügyvédje elmondta, „zárkatársát sokat mozgatták, szállításba vitték éjjel, és az idősebb K. fáradt, nem tudott rendesen aludni”. Aztán a vallomást tevő Cs. István  kérte a bíróságot, hogy ma már ne faggassák tovább, nem tud már koncentrálni. (Miszori tanácsvezető bíró  erre  epésen megjegyezte, hogy nem érti a vádlottak tavaszi fáradtságát. „Mi lesz majd, ha este hétig itt kell ülniük, mert ha így haladunk, soha nem jutunk az ügy végére.”) K. István kijelentette, hogy Kóka Jenő lelövéséről most nem akar beszélni, azt majd vallomásában teszi meg. Cáfolta ugyanakkor, hogy nála lett volna a Parabellum, amelyen szerinte az ő DNS-e nem található. Arra is összefüggő vallomásában fog majd válaszolni, hogy részese volt-e az ominózus elakadásnak. P. Zsolt azt kérdezte negyedrendű vádlottársától, honnan tudja, hogy ő milyen bűncselekményekben vett részt, mire Cs. István kijelentette: „Árpitól és Pistitől tudom”. Cs. István megismételte, hogy a saját és családtagjai testi épségét féltette, ezért nem mert kiszállni, és ezért tett úgy, mintha mi sem történt volna. „Nem tudtam, kik vannak még benne… és hol vannak most azok az emberek, akiket megnevezett az Árpi, mert itt most csak négyen vagyunk bíró úr!”- fakadt ki a tárgyalási nap végéhez közeledve az egyre jobban elfáradó Cs. István.

A monstre tárgyalássorozat következő fordulója április 5-én lesz.