Eljárásjogi színjátékkal kezdődött: elfogultságot jelentett be - A Be.23§ (1) bek.-re alapozva - az eljáró tanács ellen K. Árpád védője. Bérdi ügyvéd szerint, amikor Miszori tanácselnök felolvasta a terheltek vallomásait, K. Árpádhoz érve, bejelentette, izgalmas rész következik. Vagyis óhatatlanul minősítette védence vallomását. Emellett egy alkalommal a bíró azt is mondta, hogy a rendőri jegyzőkönyvben említett telefon K. Árpád kezében volt, holott az idézett részben védence neve nem is szerepel. Ezáltal - így dr. Bérdi - a tanácsvezető prejudikált, hiszen szakértői vélemények még nem hangzottak el. Miszori László kijelentette: „Nem érzem magam elfogultnak, hogy a bizonyítási eljárás során mihez van joga, azt a bíróság dönti el.”

 

A folytatásban a vádlottak, akik továbbra sem kívántak vallomást tenni, rendőrségi kihallgatási jegyzőkönyveit olvasták fel, amelyre az első-, másod-- és harmadrendű vádlott csak elvétve reagált érdemben. Továbbra is állították, hogy az ölési cselekményekben nem vettek részt, ahogy a besenyszögi fegyverrablásban sem, ezeken a helyszíneken nem is jártak. K. Árpád annyit jegyzett meg, hogy a Perényiben lefoglalt jelzőpisztolyt az internetes Vaterán vásárolta egy nyugat-balatoni vadásztól, aki azt mondta neki, engedély nélkül tartható, mert nem lőfegyver.  Persze névre, címre, telefonszámra most sem emlékezett, ahogy korábbi, állítólagos piricsei (felderítő) fegyvervásárlási útja esetében sem.

 

A fiatalabbik K. testvér kifogásolta, hogy a piricsei helyszíni kihallgatásán a rendőrség nem biztosította megfelelően a védelmét: három méterre álltak tőle a sértettek, akik nyugodtan szidalmazhatták őt. Attól ő még nem rasszista - kérte ki magának -, hogy a könyvespolcán megtalálható volt a Mein Kampf és Adolf Hitler életrajza, hiszen másfajta könyveket is olvasott.

 

Az első rendű vádlott kihallgatása során nem kívánt - az amúgy általa több helyszín tekintetében bevallott - a „figyelemfelkeltő” Molotov-koktélozások s lövöldözések indítékairól beszélni. Viszont, hangsúlyota újra és újra, hogy ő nem rasszista.

 

Megtudhatta a publikum azt is, hogy a vádlottak letartóztatása után majdnem egy évnek kellett eltelnie, hogy a rendőrség számára is bizonyossá váljék az elkövetők fajgyűlölő motívuma, csak ekkor változtatták a gyanúsítást aljas indokból elkövetett emberöléssé. Cs. István - aki társaihoz hasonlóan nem tett vallomást. - most felolvasott nyomozati nyilatkozataiból K. Árpád vonatkozásában, olyasmi rajzolódott ki, hogy a Perényi 1. hangtechnikusa az ártatlan és tisztességesen élő cigány emberek elleni akciókat nem elsősorban célnak, sokkal inkább eszköznek tekintette. Ő egy, az általa nemzetárulónak tartott kormánnyal szembeni polgárháború kirobbantásában  gondolkozott.

 

K. Árpád, aki környezete előtt is jól titkolta szélsőséges nézeteit - mi több: a vádirat is úgy beszél róla, mint akitől távol állnak a neonáci, rasszista eszmék -, a negyedrendű vádlott, Cs. Istvánnak elmondta, hogy kapcsolatba akar lépni a Magyar Nemzeti Arcvonal neonáci-újhungarista szervezettel. Cs. István ekkor közölte vele, hogy neki van egy debreceni ismerőse, aki tagja az MNA-nak, mire K. Árpád kijelentette, nincs szüksége közvetítőre, neki is van hozzájuk és vezetőjükhöz, Györkös Istvánhoz kapcsolata. A sorozatgyilkosság vádiratában a Magyar Nemzeti Arcvonallal (MNA) történő kapcsolatfelvételtől (vajon miért?) azonban nem esik szó. A bíróság sem kérdezett rá K. Árpádtól erre, és ő sem tett a Cs. István által elmondottakra észrevételt.  Ezek szerint igaz volna mindaz amit Cs, állít? (Mellesleg a Pest Megyei Bíróság Tanácsa Cs. István MNA-s kapcsolatát sem firtatta)

 

Ekkor került szóba az is, hogy a Győr közelében élő Györkös meglátogatását egybe lehetne kötni egy dunántúli cigányok és politikusok elleni akció-sorozattal is. Ehhez K. Árpád (legalábbis Cs. István állítása szerint) egy autót akart gyerekmentővé átalakítani, mivel feltételezte, hogy azt nem állítják meg, nem ellenőrzik majd a rendőrök.

 

A tiszalöki gyilkosság után, amelyben Cs. István sofőrként vett részt, K. Árpád megbízta azzal is, hogy készítsen fényképeket a hajdúhadházi lőtérről és a lénárddaróci cigánytelepről. A lőtéren fegyvereket és lőszereket akartak rabolni, míg a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei településen újabb cigányok elleni fegyveres akciót terveztek.  Ezeket a fotókat K. Árpád számítógépén hhl., illetve ldd. fájlnév alatt találták meg a rendőrök.

 

Hogy miért éppen ártatlan és szegény romákat támadtak meg? K. Árpád úgy vélte, ez jobban sokkolja majd a cigányságot, mintha a jómódú vagy bűnözésből élőket büntetnék. Arra számított, hogy a cigányok visszatámadnak, ami a nem fajgyűlölő, velük szemben közömbös többségi társadalmat is ellenük fordítja majd. Mivel a stratégiai agy, vagyis K. Árpád úgy ítélte meg, hogy nem sikerült akcióikkal elérni, amit akartak, úgy döntött, hogy a cigányok helyett és mellett politikusokat állít a célkeresztbe. A kiválasztott „bűnöző” politikusok likvidálásával kívánta felhívni a figyelmet akcióik „nemzetmentő” jellegére. Kisléta polgármestere, Pénzes Sándor lett volna az első, aki K. Árpád szerint a későbbi MSZP-s pénzügyminiszter, „Veres János kutyája” volt. Ő a kihallgatási jegyzőkönyvek szerint azért úszta meg, mert Cs. István lebeszélte erről K. Árpádot. Kivihetetlennek tartotta ugyanis, hogy az ismeretlen terepen meg tudjon tenni az adott idő alatt 800 métert. Ekkora volt a távolság a polgármester és a később megtámadott Balogh Mária Bocskai utcai háza között. A terv szerint K. Árpád biztosított volna golyós fegyverével, miközben öccse és P. Zsolt betör a házba, és gyilkos lövöldözésbe kezd.

 

Tatárszentgyörgyön „elszúrtuk, mert Dezső (a harmadrendű vádlott, P. Zsolt – T. J.) bement a házba és a gyerekeivel menekülő apa neki támadt. Oldalról kellett lelőni” - mesélte a fiatalabbik K. fivér  Cs. Istvánnak. A tiszalöki akció után a LOKI-klubban, miközben a tv-híradóban cigánytámadások összefoglalója ment.

 

Szóba került egy budapesti bakancs-vásárlás is, amelyre Cs. István három másik vádlott-társával utazott K. Árpád Opel Astra kombijával. Az ex-koszovói missziós, Cs. szerint mind a négyen vásároltak az olcsó Magném bakancsokból. „Nekem soha nem volt ilyen bakancsom” - reflektált erre K.Árpád, majd kijelentette, hogy többet nem mond, mivel  a tárgyalóteremben a körülmények nem megfelelőek: „Kevés a levegő, melegem van, nem tudom magam kifejezni, meg már amúgy is reagáltam a Cs által elmondottakra.” Miszori bíró sem maradt adós: ”A terembe ülök mindannyian kénytelenek elviselni ezeket a körülményeket, mégis kibírják” - válaszolta, mire K. Árpád így replikázott: „Csakhogy ők nem ott ülnek, ahol én!”

 

Érdekes információkkal szolgált Cs. István vallomása a büntetés-végrehajtásnál uralkodó állapotokról is. Elmesélte, hogy egy alkalommal előzetes-letartóztatás felülvizsgálatára együtt szállították gyanúsított társával (!), K. Istvánnal, akivel út közben nyugodtan tudtak eszmét cserélni. Igaz, elmondása szerint, érdeklődésük leginkább egymás hogylétére korlátozódott. Egy közös börtönséta során viszont megismerkedett (véletlenül?) egy Gyula nevű fogvatartottal, aki korábban K. Árpád zárkatársa volt. Gyula állítólag arról mesélt neki, hogy Árpád feltette szándéka, hogy a terhére rótt cselekményeket öccse egykori albérlőtársára, S. Mihályra, alias, Csipeszre terheli. Minderről  Gyulát meg fogja hallgatni a bíróság is.

 

Mintha csak dramaturgiai keretbe akarta volna foglalni a napot, a végén újra K. Árpád ügyvédje élt indítvánnyal. Egy, a Cs. Istvánnal még tavaly szeptemberben készült tévés interjút citált, amelyben a negyedrendű vádlott azt mondta, hogy ő egyáltalán nem emlékszik a Tiszalök utáni hazaútra, így arra sem, miről beszélgettek társai. Kérte, kérjék be a csatornától a riport vágatlan verzióját, ám ezt Miszori bíró helyből elutasította, felhívva az ügyvéd figyelmét a büntetőeljárás vonatkozó szabályaira.