A másfél hónapos szünet után,  július 24-re kitűzött  tárgyaláson az utolsó szó jogán megtett észrevételek lehetőségével élhettek volna a vádlottak, ám ezzel csak igen mérsékelten éltek. A Kiss-fivérek semennyire, Pető annyit mondott: „ártatlan vagyok”, még a legmesszebbre Csontos ment – talán ő látta a legtöbb könnyfakasztó amerikai filmet -, anyukáját idézte, miszerint „a fiam bűnös, de nem bűnöző”.  Miszori bíró, miután Csontos megszólalása után párátlanított a szemüveg alatt, augusztus 6-ra tűzte ki az ítélethozatalt. Nagy érdeklődés várható.

Már a július 24-i tárgyaláson jelentek meg látványos arcok, két kopasz, egy nagy, meg egy kicsi, Zorro és Huru, fekete, “Heroes” feliratú polóban, egy harmadik fiatalember és egy hölgykisérő. “Zorro”, a nagydarab, kopasz fejetejére divatosan hátratolt napszenyóban, koponyatetoválással, illetve a job kézfején a Pink Floyd együttes The Wall c. lemezéről és a belőle készült Allen Parker filmből ismert keresztbe tett suszterkalapácsok - a Hammerskins nevű texasi székhelyű skinhead-szervezet jelképe – látható tetoválás formájában. Az eddig nem látott tárgyalási közönség láthatóan Kiss István és Pető Zsolt cimborái, Kiss a rövid tárgyalási nap végén olyan lazasággal köszönt a havercsávóknak, mintha csak azt beszélték volna meg lent, a Perényi 1-ben, hogy akkor ma majd a Red Bull-vodka kombó viszi a szólófutamot. (Talán igaza lehet Komcsinak – Komáromi Gábor, a debreceni Loki Ultrák vezénylő tábornoka -, hogy Kiss István, miután kipörgött a Véres Kard nevű, ősdebreceni szkinszövetségből, s kozmopolitább – ha lehetséges ilyet mondani ebben a kontextusban – vizekre evezett, a nemzetközi Hammerskins-szel vette fel a kapcsolatot.) Az ítéletre talán még többen jönnek, hősözni, mártírozni, pfújolni: meglátjuk. Az „ártatlanokat ítéltek el” típusú felháborodásra izzítás jelei már most látszanak, például az X Kommunikációs Központ kisfilmjei láthatóan kiverték a biztosítékot extrémjobbon, e heti megjelenésük óta naponta emésztgetik a „kurucok”.

 “Nem szeretnék semmit mondani, nem kívánok élni az utolsó szó jogával”

Miszori bíró, akiről bő két év után elmondhatjuk: nem a médiaglamour embere, a sajtónak szóló rövid eligazítással kezdte a szerdai tárgyalási napot. A megszaporodott újságírók megértették a tárgyalás rendjének biztosításáról szóló dörgedelmet, majd a szokásos rituálék szerint megkezdődött a tárgyalás. Miszori közölte, ez a nap az utolsó szó jogán történő megszólalásoké. Ha dramaturgiailag nézünk egy tárgyalássorozatot, akkor ez a slusszpoén helye. (Az ítélet pedig a kóda, végefőcím, tapsrend.) Amikor ki lehetett volna állni új ténnyel, névvel, körülménnyel. Megbolygatni az egészet. Felrúgni az eddigi konszenzust. Az univerzumba üvölteni az igazságot! „Nem én voltam, Tisztelt Bíróság, hanem X meg Y meg Z adott rá egy kis zsét, a Jóska, Pista, Tercsi, Klára ötletekkel segített és bemérték a célpontokat,  még a Büdös, meg a Kopasz, meg a Bajusz  segített, sőt nemcsak segített, de elkövetett, és az özvegy Kovalcsikné kisunokája pedig a Molotovokat töltögette.” De nem, ezek a szavak nem hangzottak el, Kiss Árpád és Kiss István szinte szó szerint ugyanazt mondták: “nem szeretnék semmit mondani, nem kívánok élni az utolsó szó jogával”. „Puncik” – gondolta ekkor a tudósító, talán majd másodfokon, de már a kankutyaidomár lépett a bíróság elé. ”Ártatlan vagyok” – közölte Pető Zsolt mély meggyőző erővel, majd ellépett a pulpitustól. Ekkor jött Csontos, aki az őt ért kritikai megszólalásokra is választ próbált adni. (Vádlottársai hatóságokkal való együttműködést, besúgást, vamzertempót, ténybeli fabrikációt lobbantottak a szemére több alkalommal.) Csontos állította, hogy ő az igazat, csakis az igazat, a színtiszta igazat mondotta, védhette volna ugyan magát jobban, de elfáradt. Végül, mintegy „klasszikusok délidőben”-jellegel édesanyját citálta a t. bíróság előtt, de azt már a kopfban idéztük.

„Ártatlan vagyok” 

Ezek után Miszori bíró jócskán idő előtt berekesztette a tárgyalást, és kitűzte az augusztus 6-i időpontot. Jelezte, hogy sértetti képviselők szólhatnak az áldozatok hozzátartózóinak. (Csak Jakab Renáta, Csorba Róbert özvegye, a négyévesen lelőtt Csorba Robika édesanyja volt jelen a 24-i tárgyaláson.) A tanács elnöke jelezte, hogy a vádlottak esetleges távolmaradása nem lesz akadálya a 13 nap múlva esedékes határozathirdetésnek. Ez mit jelent? Nem akarják kitenni az ítélethírdetéskori esetleges kellemetlenségeknek a vádlottakat? Hogy netán elalélnak majd a nagymelegben meghallván a büntetési tételeket és a BV kommandósok szaladoznak repülősóért? Vagy széttépi őket a felbőszült roma- és romaszimpatizáns tömeg? Vagy az amerikai börtönök Aryan Nation-jében edződött Hammerskins megpróbálja kiszabadítani őket? Nemár!

Az utóbbi napok érdekessége volt még az elsőrendű Kiss Árpád védője, Bérdi Zsolt ügyvéd szereplése a HírTV-ben. Riporteri kérdésre – miért nem élt K. Á. az utolsó szó lehetőségével – Bérdi elmondta, hogy ez a megszólalás nem kötelező, hanem lehetőség, s mivel védence oly hosszan és kimerítően sorolta a bizonyítást kritizáló érveit június elején, hogy azok megismétlését illetlenségnek tartotta volna. (Gimme a break!) „Védencem korábban már nyilatkozott arról, hogy milyen tevőleges magatartásokat tanusított bizonyos bűncselekményeknél, ezért nonszensz lett volna azt állítania, hogy nem vagyok bűnös.” Bérdi ezt válaszolta arra a riporteri kérdésre, hogy miért nem jelentette ki K. Árpád Petőhöz hasonlóan, hogy ártatlan. És a hírtévés riporter a zsurnálszakma nagyobb dicsőségére továbbengedte ezen a ponton az ügyvédet. „Ülj le fiam, egyes!” – mondanák ezt bármilyen valamirevaló riporteriskolán.

„Elfáradtam”

Bérdi ezután érdekes megjegyzést tett: nem csak azok ülnek a vádlottak padján, akik a vádiratban megfogalmazott bűncselekménysorozatot elkkövették. Bérdinek előnye, hogy ő, mint erre hivatkozik is, az egész nyomozati és tárgyalási anyagot – tehát például Hódos Ernő százados, Csontos KBH-s tartótisztje zárt tárgyaláson elhangzott vallomását is ismeri, szemben a szélesebb közvéleménnyel -, ennek birtokában mondta a HírTV-ben a lehetséges felbújtókra vonatkozó kérdésre azt, hogy a fegyverekkel és különösen a lőszerrel kapcsolatban már a nyomozás során fel kellett volna tűnnie annak, hogy Besenyszögön hét lőszert zsákmányoltak, bő egy évre rá a Perényi1-ben száznál többet találtak, és közben „akcióztak is”. Bérdi nem érti, hogy a NNI miért ilyen „nagyfiúsan” kezelte ezt. Kiss Árpád a galgagyörki, piricsei és tarnabodi támadásokban való részvételt ismerte el, a többit nem. „És kik csinálták a többit?” – kérdezte a hírtévés riporter. „Meg kellett volna nevezni őket.” Bérdi ügyvéd erre azt válaszolta: „és ha nem is tudja kik voltak?”.  Ami annyiban érdekes válasz, hogy – a vádiratban minősítésként nem szereplő – „bűnszövetségben elkövetett” minősítési kategória itt eminensen implikált: feltételez valamiféle „központot”, amely konspirált, egymásról tudomással nem bíró, ugyanakkor ugyanazt az arzenált használó kommandókat terelget. Újabb riporteri kérdésre – miért nem nevezett meg más résztvevőket védence - Bérdi azt válaszolja, hogy „a terheltet megilleti a hallgatás joga”. Ezt olyan súllyal mondja, hogy már egy dél-amerikai börtön mélyéről látunk jelenetet lelki szemeink előtt, mikor az elítélt szája habot vet a fekete mamba mérgétől, vagy szívében kötőtűvel talál rá a korrupcióban lubickoló, ámde melegszívű foglár. Bérdi védence részleges bűnösségét hangsúlyozta még, erre alapozva reménykedik enyhébb ítéletben.

- vágvölgyi -