„Úgy történt, ahogy Árpi mondja” - Stépán Balázs írása

„Nem tudtam, hogy ez bántalmazás” – védekezett halkan, és nagyon határozatlanul Ny. Éva a Pest Megyei Bíróság szerdai tárgyalásán. K. Árpád tagadta, hogy egy vita hevében az asszony haját megragadta és fejét beleverte az autó kormányába, azt állította, hogy nem történt semmi különös, csak éppen veszekedtek. Karnyújtásnyira egymástól, a bírói pulpitus előtt Éva nem ellenkezett: „úgy történt, ahogy Árpi mondja”, de aztán mégis elismerte újra, hogy a férfi beleverte a fejét a kormányba. Próbálta ugyan elvenni a „dulakodás” élét, ám nem volt ereje cáfolni K. Árpád kijelentését, miszerint az asszony nálánál „sokkal agresszívebben viselkedik általában”. „Nem tudtam, hogy ez bántalmazás” – állította többször is, hogy korábbi vallomását mégse cáfolja meg teljes egészében.

A tárgyaláson előkerült egy eddig soha meg nem említett történet a tiszalöki gyilkosság előestéjéről, a tanú hosszan vallott pszichés zavarairól, beszélt arról, miként próbálták védett tanúnak szervezni, s miként hatott rá, amikor meghallotta, hogy közeli ismerőseit gyilkosságokkal gyanúsítják. Óvatlanul megcáfolta, hogy a vádlottak elfogása előtt soha nem hallott a sorozatgyilkosságról.

Gyakorlatilag az összes eddigi vallomását cáfolta, ezért nehezen érthető, hogy miért nem vonja vissza azokat egytől egyig, miért vállalja, hogy ellentmondásokba keveredik, szavahihetősége megkérdőjelezhető, elbeszélései zavarosak, amiket azután ötletszerűen próbál helyesbíteni. A tanácselnök bíró, aki az egész tárgyalás folyamán hangsúlyozza, szeretné pontosan megérteni, miért ellentmondásos az asszony elbeszélése, mi az ellentmondás oka, azt javasolta, hogy tegyük helyre a dolgokat: „ön nyolc hónapon keresztül etette a hatóságokat?”

Az asszony magyarázatul elmesélte, hogy pszichés zavarai, lelki panaszai nem az elfogás napján, 2009 augusztusában, hanem jóval hamarabb, már júniusban elkezdődtek. Megbetegedett, táppénzes állományba került, lelkileg rendkívül megterhelte az aggodalom, hogy miből fizeti majd a számlákat, félt attól, hogy édesanyja sorsára jut és öngyilkos lesz. Féltette gyermeke jövőjét, és éppen akkor született Árpád gyermeke is. És „amikor rám zúdítottak mindent”, hogy ismerőseit gyanúsítják a cigányok elleni támadássorozattal, összeomlott: „nem láttam olyan embert, aki embert öl, és másnap úgy viselkedik, mintha semmi sem történt volna”. Ettől kezdve „elszakadtam a valóságtól” - ahogy előző nap fogalmazott -, elkezdett élni saját fantázia-világában, és ilyen állapotban tett rendőrségi vallomásokat. Elmondta, hogy a bűnügyi tudósítások, az újságcikkek összezavarták, mert azt sugallták, hogy a „fiúk a tettesek”, ami megzavarta tisztánlátását, gondolatait pedig ez irányba terelték. Amit eddig elmondott a rendőrségen a „fiúkkal” kapcsolatosan, zavart lelkiállapotának következménye. Bírói kérdésre elmondta, hogy ennek ellenére maradt annyi ereje, hogy a Perényi 1 műsorait megtervezze, megszervezze, és továbbra is pontosan üzemeltesse a klubot.

Zavarodottságról árulkodik az is, ahogy mesél kihallgatásairól. Úgy véli, a nyomozás kezdeti szakaszában valamiféle védettséget élvezhetett, talán úgy is értelmezhette, hogy „védett tanú”. Erre utalnak szaggatott történetei, amiket a tárgyalás folyamán többször is megemlít. Amikor a kommandósok lerohanták a Perényi 1-et, 2009. augusztus 21-én, őt két rendőr hallgatta ki, ők vezették a házkutatást lakásán, és a Dombos tanyán. Azután ismeretlen helyre vitték, legalábbis nem árulhatja el hova, és hosszasan folyt kihallgatása. „Három nap alatt elmondtam az egész életemet.” De, „nem kötöttem szerződést” a tanúprogramról. Végül elengedték, de már korábban felvilágosították arról, hogy ő tanú, nem pedig gyanúsított, nem tartóztatták le, mehet szabadon. Védettséget nem kapott, igaz, a Perényi 1 környékét alaposabban szemmel tartották a rendőrök, mint korábban, amiről azt is gondolhatta, hogy biztonságára ügyelnek.

A szerdai tárgyaláson váratlanul került a képbe az, hogy a tiszalöki gyilkosság előtti estén, 22-én szerdán rövid időre állítólag kinyitott a Perényi 1, K. Árpád és István is ott volt, és velük együtt az egyik alkalmazott, „Raszta” meg a barátnője. Cs. István azt vallotta, hogy aznap este nem nyitottak ki, ez szerepel a vádiratban, ám ha mégis kinyitott volna a mulató, ahogy most állítják, akkor bajosan mehettek volna kora este Tiszalökre a vádlottak. A szerdai tárgyaláson az asszony, és a K. testvérek állították, hogy kinyitottak, de hamar be is zártak, mert a műsort gyatrán meghirdető dídzsék nem jelentek meg, nélkülük pedig nincs buli, nincs vendég, nincs bevétel. Egy ideig várták a műsorvezetőket, mert nem lehet tudni, hátha mégis betoppannak; „megbízhatatlan alakok”. Vártak tehát egy darabig, azután Éva hazament, lefeküdt aludni, csak a hajnali telefon ébresztette föl, amellyel Balmazújvárosba hívták a vádlottak, hogy jöjjön segíteni, mert bajba kerültek, elakadt autójuk egy kátyúban. Cs. István fenntartotta korábbi vallomását, aznap nem nyitott ki a mulatóhely.

Miért éppen most álltak elő a váratlan történettel, amely a vádirattal szemben komolyan mérlegelhető bizonyíték lehetne? Ny. Éva - akit tizenhatszor hallgattak ki -, alig komolyan vehető magyarázata kételyeket kelthet, azt mondta, hogy eddig senki sem kérdezte erről, nem hozták szóba, miért említette volna, ha nem kérdezik. A szórakozóhely nyilvántartása szerint egyébként aznap senki sem dolgozott a klubban.

A szerdai tárgyaláson Ny. Éva megcáfolta keddi állítását is. Elmondta ugyanis, hogy a Perényi 1-ben tavalyelőtt beszélgettek a sorozatgyilkosság felderítése érdekében kitűzött százmilliós nyomravezetői jutalomról. Kedden azt vallotta, hogy a vádlottak elfogásáig nem tudott a gyilkosságsorozatról.

A tárgyalás különös pillanata volt, amikor Cs. István az egyik szünet után megkérdezte a bírótól, hogy mire vélje a szünetben tett, személyére vonatkozó megjegyzést: „el fog süllyedni”. Miszori László a tárgyalás folyamán ki tudja hányadszor ismételte el, hogy ha Cs. István, vagy bármelyik vádlott nem tesz észrevételt a személyét érintő, állításait cáfoló szóbeli vallomásra, akkor a bíró kénytelen elfogadni azt, és nem mérlegelheti annak igazságtartalmát.