Zavaros, vagy hibás pertaktika? - Stépán Balázs írása
„Nem félek én már semmitől, csak saját magamtól” – mondta F.-né Ny. Éva a cigányok ellen elkövetett sorozatgyilkosság második fordulójának kezdetén, szeptember 13-án a Pest Megyei Bíróságon.
Két év óta nem érti, talán nem próbálja megérteni, miért kellene igazat mondania, miért ne hallgathatna el dolgokat, miért ne ferdíthetné el az eseményeket, és nincs aki felvilágosítsa F.-nét, bár úgy tudjuk, hogy volt férje pesti és debreceni ügyvédeket is igyekezett megbízni, hogy támogassák az asszonyt. Nem fogadta el a segítséget, úgy gondolhatja felesleges, hiszen őt semmivel sem gyanúsítják, bár a bíróságon többször figyelmeztették a hamis tanúzás következményeire.
„Nem merek olyat mondani, amivel másnak bajt okozok” – mondta kedden, bár a tanácsvezető bíró már, többször elmagyarázta, hogy igazmondásra kötelezett tanúként hallgatták ki tizenhatszor a nyomozók, és hallgatja ki most a bíróság. „Én nem szeretnék tanú lenni, nem bírom ezt a terhet. Ki vagyok én? Egy nulla. Egy szimpla ember vagyok. Borzasztó. Tőlem várják, hogy koronatanú legyek”. Úgy érzi, a sajtóbeszámolók kiforgatták szavait: „Uramisten, ezt mondtam volna?”
A videót a TV2.hu oldalról vettük át
2009. augusztus 20-án fogták el Debrecenben a Perényi 1 szórakozóhelyen, de a rendőrök helyesbítettek, hogy nem gyanúsított, tanúként hallgatják ki. Azóta többnyire ötletszerűen változtatgatja vallomásait. Már két éve elmondta, hogy nem akar semmi olyat állítani, amivel „ártana a fiúknak”, a vádlottaknak. Idén áprilisban készségesen ismerte el egy szembesítés folyamán, hogy „úgy van, ahogy Árpád (az elsőrendű vádlott) mondja”, és úgy tűnik, azóta több-kevesebb sikerrel próbálja meg követni K. Árpád védekezési taktikáját.
Kedden az elsőrendű vádlott halk, zavaros, alig érthető magyarázkodását azzal nyugtázta F.-né, hogy igen, úgy van, ahogy K. Árpád mesél a kislétai gyilkosság napjainak alibijéről, bár szavai homlokegyenest cáfolják az asszony korábbi, nyomozati vallomását. F.-né nem vonta vissza összes korábbi vallomását, de megváltoztatta szinte kivétel nélkül mindet anélkül, hogy megindokolná, miért ferdíti el állításait.
Ettől még nem omlik össze a vádirat, bár hiányosságai és az ellentmondásos feltételezései több ponton kiegészítésre, magyarázatra szorulnának. Mindmáig, teljesen szokatlan módon, egy negyedik, „ismeretlen tettes” szerepel a besenyszögi fegyverrablás elkövetői között, akiről semmit sem tudni, mintha itt elakadt volna a rendőrségi tényfeltárás, és senki sem próbálná kideríteni, ki lehetett a negyedik fegyverrabló, s úgy tűnik az ügyészség is elfelejtené az ismeretlen „vádlottat”. Ez a körülmény biztosan nem növelte az érintettek aktuális felelősségérzetét, bátorítják viszont a pertaktikai, tárgyalás-stratégiai mutatványokat.
Miszori László kedden arra figyelmeztette K. Árpádot, aki alig érthetően, zavartan, halkan magyarázkodott, hogy rossz „stratégiát” választott, amikor F.-né ellentmondásos vallomásainak egyikéhez kapcsolódva mesélt kislétai alibijéről. A gyilkosságok felderítésének alapvető kérdése, hogy miért ellentmondásosak az időközben teljesen hiteltelenné váló F.-né vallomásai. Ha korábban fenyegetés, kényszer, megfélemlítés hatására mondta, illetve ha most félelemből vonja vissza azokat, akkor kideríthető mikor, miért hazudott és mikor mond igazat. Az F.-né vallomásaira építő vádlotti védekezés akár egy pillanat alatt összeomolhat.
A vádlottak a hat gyilkosságot tagadják. Négyből ketten, a K. testvérek a gyilkosságok kivételével elismerik a támadásokat, és a besenyszögi fegyverrablást is. P. Zsolt harmadrendű mindent tagad. Cs. István elismerte, hogy bár nem tudta mire készülnek társai, elfuvarozta őket a tiszalöki és a kislétai gyilkosság helyszínére.
A bíró többször figyelmeztette a vádlottakat, hogy joguk van hallgatni, ám ha nem cáfolják meg, szó nélkül hagyják, és nem helyesbítik a tanúvallomásokat, akkor a tárgyaláson elhangzott elbeszéléseket lesz kénytelen elfogadni a bíróság. Áprilisban, a tárgyalás egyik szünetében figyelmeztette Miszori Cs. Istvánt, hogy beszéljen, ne hagyja válasz nélkül az ellene szóló állításokat, mert akkor „elsüllyed”. Emiatt az első és másodrendű vádlott tett elfogultsági panaszt Miszori ellen. Korábban Bérdi Zsolt, az elsőrendű védője próbálkozott ezzel, mindkét indítványt elutasították, ám a vádlottak mára mintha megfogadták volna a bíró figyelmeztetését. Megpróbálják cáfolni az ellenük szóló állításokat, de úgy tűnik, K. Árpád az F.-né féle esetleges, a korábbi vallomásokat meghazudtoló, egyre hiteltelenebb, újabb és újabb történeteihez kapcsolódva próbálja mentegeti magát, és időnként irányítani is próbálja az asszony elbeszélését, ha lehet még tovább csorbítja a tanú szavahihetőségét, és ezzel együtt saját, meg az egész csapat védekezésének esélyeit is gyengíti.
Kedden és szerdán próbálta a bíróság kideríteni, hogy a Perényi 1 festése, a cégbíróság térfigyelő kameráinak felszerelése folyamán a munkások, az alkalmazottak vajon észlelhették-e, hogy fegyvereket, ruhákat rejtettek el a mulatóhelyen. „Sejteni sejtettem, de nem láttam” – helyezte egy újabb, pontosan értelmezhető tartományba vallomásait, talán akaratlanul F.-né.
