Az ügyészt az érdekelte, miben rejlik Tímea „emberi nagysága”, az ügyvéd azt szerette volna megtudni, mikor kezdett el vérezni a halálosan megsebesített kislány. Igazságügyi szakértőket, orvost, pszichológust, pszichiátert hallgatott meg a bíróság. - Stépán Balázs írása

A ma már betegápolónak készülő P. Tímea életveszélyes fizikai és lelki sérüléseiről beszámoló orvos és pszichiáter előadása késedelmeskedett, mert előbb Bérdi Zsolt, az elsőrendű Kiss Árpád védője felolvasta összegyűjtött „észrevételeit”, azokat az „anomáliákat”, melyekkel a bíróság a „védelem jogait csorbította”. Sérelmezte többek között, hogy nem maradt ideje felkészülni, mert szeptember végén a bíróság váratlanul ismertette Fehérné Nyalka Éva perdöntő telefon beszélgetéseit. Az ügyvédet felkészületlenül érte a bizonyíték előkerülése és a büntető eljárási törvény 43. paragrafusának 2. bekezdésének „c” pontja szerint nem maradt „megfelelő” idő, szerinte ötven nap, hogy értékelje a fejleményeket védencével együtt. Arra kérte a bíróságot, hogy a meglepetésszerűen előkerülő bizonyítékokról ezután időben értesítse, bár „tudom, az én dolgom, de nem járhatok minden nap érdeklődni” – fűzte hozzá. De több hibát észlelt, többek között a periratok 19. és 7. kötetében bukkant olyan „anomáliákra” amelyek „észrevétel megtételére” késztették. Elmondta például, hogy 2009. augusztus 21-én Fehérné Nyalka Évát a házkutatás folyamán tanúként is kihallgatta a rendőrség: „képes lehet erre?” – tette föl a kérdést három év elteltével.

„Az ügyvéd sérelmezte többek között, hogy nem maradt ideje felkészülni, mert szeptember végén a bíróság váratlanul ismertette Fehérné, Nyalka Éva perdöntő telefon beszélgetéseit.“

Nehezményezte, hogy a tegnapi, keddi, tiszalöki helyszíni tárgyaláson lemaradt valamiről, ha jól értelmezem szavait, mert a fegyverszakértők és a tanúk meghallgatása ugyanabban az időben zajlott, és mindkettőn egyszerre nem lehetett jelen - ami viszont igaz. A bíró megjegyzés nélkül hallgatta végig az összes észrevételt, nem nyugtázta azt sem, hogy az ügyvéd befejezi és leül.

A perjogi észrevételek után Miszori rezzenéstelenül tért a kislétai támadás utóéletére, az életveszélyesen megsebesített kislány sorsára. P. Tímea három éve, a támadás óta próbál talpra állni – fejtegette a pszichiáter. A szakértők elmondták, hogy tudomásuk szerint betegápolónak készül, de jobb karja elsorvadt, kenyeret se képes szelni vele, fölöltözni nem tud egyedül, talán már ő is érzi, hogy nem lesz ápolónő – ami újabb traumát okozhat, újabb megpróbáltatás, bár a terrortámadást sem volt képes még feldolgozni – mondták el róla az igazságügyi lélektani szakértők. Átlagos képességű, koránál érettebb, érdeklődő kislány volt annak idején. Személyiségfejlődése megtorpant, szocializálódása nehézkes, lelassult, szégyenérzet gyötri, a legkisebb zajra is megriad, ha az iskolában a földre hull valami. Zárkózott lett. Félrevonuló, alkalmazkodási képessége csökkent, robbanékony, „szorongásait kezelni kell” – állítja a szakember. „Nem mondható érett személyiségnek”. Szorong és feszült, próbálja elkerülni a történtek felidézését, lelki megpróbáltatásait fokozza testi elnyomorodása. Tímeát korábban, helyszíni tárgyaláson hallgatta meg a bíróság, amiről videofelvételt készítettek és a bizonyítékokhoz csatolták.

„Átlagos képességű, a koránál érettebb, érdeklődő kislány volt Tímea.“

Néhány kérdésen elmerenghetünk: az ügyészt az érdekelte, miben rejlik Tímea „emberi nagysága”, az elsőrendű vádlott ügyvédje azt szerette volna megtudni, mikor kezdett el vérezni a halálosan megsebesített kislány. „Köszönöm szépen jól vagyok - megpróbálta volna mosoly mögé rejteni a traumát” – magyarázta az ügyésznek a pszichiáter. Az orvosszakértő pedig elmagyarázta az ügyvédnek, hogy a tizenhét sörétlövedék eldugaszolhatja a vérzést, olyan mint a „tampon”.