Életrajz

Régi jogász családban született, az Eötvös József Gimnáziumban érettségizett, az Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karán szerzett diplomát. A szakvizsga után a Budapesti Ügyvédi Kamara tagja lett, elsősorban büntetőügyekkel foglalkozott. 1980-tól a Fegyelmi Bizottság tagja volt, majd a Kamara titkárává választották, 1992-től a főtitkári tisztséget tölti be. 1993 januárjában édesapjával, dr. Bárándy György ügyvéddel megalakította a Bárándy és Társai Ügyvédi Irodát. Az 1990-es évek elejétől a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Karán büntető jogot tanít. Az ELTE tiszteletbeli tanára, vizsgabizottsági tag, és részt vesz a Jogi Szakvizsga Bizottság munkájában. A Nemzetközi Büntetőjogi Társaság magyar nemzeti csoportjának elnöke. Tagja a Magyar Kriminológiai Társaság igazgatótanácsának. 2002. május 27-étől 2004. október 4-éig a Magyar Köztársaság igazságügy-minisztere volt, ezt követően ügyvédi hivatását folytatja a Bárándy és Társai Ügyvédi Irodában.

Vágvölgyi B.András:  Egy bírósági tárgyalás, a gyilkosságsorozat egyfajta narrativa, tekinthetjük nagyregénynek is a tárgyalást a nyomozással együtt. Az elmúlt évtizedben az igazságszolgáltatásnak volt egy nagy fiaskója, a móri ügy, amely egy hasonló súlyú bűncselekmény elbaltázott tárgyalásába torkollott. Most észrevehető, létezik olyan dramaturgia, mely a móri áthallásokat akarja behozni az ügybe. És létezik olyan közvélekedés is, mely nem tartja olyan súlyúnak az ügyet, mint amilyen, pont az ellenoldali, tehát a romák által elkövetett ismert, híres bűncselekmények - gondolok itt Szögi Lajos meggyilkolására, a veszprémi Cozma gyilkosságra -, miatt, és ezért is sokkal megengedőbb a romagyilkosságokkal szemben.  Média-befolyásolási kísérletnek gondolom azokat a próbálkozásokat, amelyek a móri áthallásokra akarnak rájátszani a cigánygyilkosságokkal kapcsolatban. Ön hogyan látja, van ennek esélye, vagy a bíróság az ilyesmire süket és vak?

Az ordas eszmék haszna

Stépán Balázs: Elbizonytalaníthatja a bíróságot, hogy a móri fiaskóra emlékeztetik?

Bárándy Péter: Nézze, egy ilyen fiaskó, mint amilyen a móri ügy kimenetele volt, sajnos hosszú időre kihatóan súlyosan devalválja az igazságszolgáltatásba vetett hitet. Biztosítani kell, hogy ilyen még egyszer ne történhessen. Ha visszatekintünk a móri ügyre, nem nehéz felfedezni, nagyon szépen kirajzolódik, hogy a nyomozóhatóságon valami olyan iszonyú politikai nyomás is volt, ami meggyőződésem szerint letérítette őket a helyes útról. Ilyen teher alatt nem lehet tisztességes munkát végezni. Békén kell hagyni a rendőrt. Hogy a hivatása szabályainak megfelelően tárja fel a tényállást. Nem szabad ötpercenként számon kérni, hogy megvan-e már a gyilkos. Itt kapott először gellert ez az ügy. A második pedig abból is adódik, hogy az ügy civil szereplői, tehát a tanúk is produkálni akarnak. Biztosat akarnak mondani, holott bizonytalanok. Megmondják, hogy mit láttak, és kit láttak, holott egy frászt látták. Összerakják magukban, hogy a nyomozó rendőr, vagy az ügyész mit kíván tőlük, lesik, hogy mikor lesz kedves a mosolya. Ez ennyire egyszerű, és afelé mennek el, erről szól számtalan szépirodalmi mű is, de ez sajnos az életben is így van. És ha valaki egyszer már kimondta, akkor azt nagy plénum előtt, az esküdtszéki teremben, például a Fővárosi Bíróságon, persze, hogy megerősíti. Akaratlanul félrevezeti a bírót is, elaltatja a kétkedését. Egymásra rakódtak azok a gondok, amelyeket ha el tudnánk vonatkoztatni a kártételtől, akkor azt mondhatnám, hogy egy szép állatorvosi ló, amely az összes betegséget és tünetet felmutatja, amely egy nagy ügy felderítésében és megítélésében előfordulhat. Ami a kérdés folytatását illeti, hogy vajon megengedőbb-e a társadalom akkor, ha cigányokat gyilkolnak, mintha cigányok gyilkolnának, erre csak azt tudom mondani, hogy nagyon nehéz eldönteni mi a veszedelmesebb. Én azt hiszem, valószínűleg az kártékonyabb és veszedelmesebb, ha a kisebbség tagjait gyilkolják, már nem az adott ügyet tekintve - hiszen a gyilkosság az gyilkosság -, hanem a társadalom torzulását tekintve. Mert amikor egy-egy népcsoport ellen fordul a társadalom, vagy egy csoportja, az nagyon megbillenti, majdhogynem örökre, emberi élettartamot tekintve örökre, a társadalom harmonikus működését.

V.B.A.: Ezek nagyon súlyos szavak!

B.P.: Nagyon súlyos a helyzet maga. Oda eljuttatni egy társadalmat, hogy józannak látszó emberek arról vitatkozzanak, hogy szabad-e a cigányt kiiktatni az élők sorából, helyrehozhatatlan vétek. Ha itt tartunk, az a társadalom zavartalan, normális működésének a halála. Az a politika, amelyik ezzel játszik, vagy hagyja, hogy mások ezzel játszanak, az bűnözői magatartást tanúsít, nem politikusi attitűdöt képvisel.

S.B.:  A közvélemény egyébként is eléggé fölheccelt…

B.P.: Hát, de ne haragudjon, a politika hecceli föl az embereket. Bizonyos politikai erők fölheccelik, eleve erre játszanak, más politikai tényezők pedig szemet hunynak e tény fölött. Mert rövidtávon szavazatgyarapításra számíthatnak akkor, ha az ordas megítélések mellé állnak.

S.B.: Az ön megítélése szerint helytálló-e az a vélemény, hogy a legnagyobb egyetértés Magyarországon a cigányok el- és megítélése körül alakult ki?

B.P.: Én ezzel nem értek egyet, de kialakítható egy ilyen nézetrendszer.

S.B.: És már itt tartunk?

B.P.: Azt gondolom nem, de jó úton vagyunk efelé, ha a parlamentben erről így lehet beszélni, ha gyűlölködni lehet bármely népcsoporttal, vagy szexuális viselkedési formával szemben, a parlament, amelyik ezt eltűri, az én fogalmaim szerint az nem parlament, hanem valami elég nehezen minősíthető csoportosulása a társadalomnak, amely valamiféle tévedés folytán a parlamentbe keveredett hangoskodni, mindennemű felelősségtudat nélkül. És ha ez így igaz, akkor a társadalomnak ezt ki kell mondania. A társadalom kutya-kötelessége védekezni az ilyen devianciával szemben. A társadalmi vezérlés persze nem erre van berendezkedve, hanem arra, hogy akit megválasztottunk - ki ezt, ki azt, de megválasztottuk -, azok hárítsák el ezeket a borzalmasan ólálkodó veszélyeket, ne pedig ők maguk idézzék elő.

Folyamatos kívánságnyilvánítás

V.B.A.: Ebben teljesen egyet is érethetünk, viszont a móri ügyben volt valamiféle politikai nyomás a nyomozó hatóságon, esetleg a vádhatóságon…

B.P.: Állandó, folyamatos kívánságnyilvánítás volt, mit szeretne látni, elérni a hatalom.

V.B.A.: Nem tudom, hogy a cigánygyilkosságokkal kapcsolatosan volt-e ilyen nyomás, vagy nem. A letartóztatás 2009. augusztus 21-én történt, egy évvel később állt össze a vádirat, fél évvel később kezdték tárgyalni a bíróságon. A vádiratot nézve nagyon súlyos hiányosságok, megválaszolatlan kérdések merülnek föl az emberben. Mit gondol, lehetett itt valami nyomás a rendőrségen, hogy minél hamarabb varrjuk el a szálakat? Mondok egy példát. Kiderítették, hogy az első akcióban, a fegyverek elrablásában négyen vettek részt, a vádirat csak hármat említ. Elképzelhető, hogy sürgették a nyomozást? Az akciókhoz pedig annyi pénzre olyan anyagi eszközökre lehetett szükség, amennyivel ezek az emberek nem rendelkeztek, persze lehettek illegális pénzforrásaik. Általában a finanszírozás, a támogatás kérdése elsikkad a vádiratban. Itt van egy kis csoport, nem tudunk hasonlóakról, bár létezhetnek, azt sem tudjuk ezek illeszkednek-e egymáshoz. Ezek a kérdések mintha elsikkadnának, itt megállt a vád, a nyomozóhatóság.

B.P.: Nézze, én nem tudom, hogy történtek-e nyomozati hibák. Ahhoz pontosan kellene ismerni az egész történet részleteit. Az emberi természet olyan, hogy a szörnyűségek és a veszélyek egy általa meg nem szokott szintjét nehezen képes felismerni. Ez a rendőrre is, a hivatásos bűnüldözésre is igaz. Azt gondolja az ember, nem lehet, hogy a szórványos támadások összefüggnek egymással, nehéz feltételezni, hogy valami hétköznapi motivációtól teljesen idegen indíttatásból, a lebukás kockázatával sorozatgyilkosságra szánja el valaki magát. Van az emberben egy szinte természetes védekezési reflex. A szörnyűség megszokott szintjét keresem, és nehéz rádöbbenni, időbe telik felismerni, hogy itt valami egészen más történt. Azt mondja a hivatásos bűnüldöző, hogy ez egy sima gyilkosság, és elhárítja magától, hogy sokkal aljasabb megfontolásból, szinte rutinszerűen támadjanak védtelen emberekre. A döbbenet megszokott szintjét keresi, és idő kell ahhoz, hogy rájöjjön, itt valami elképzelhetetlen szörnyűség történt. Ezért a védekezés is mindig egy kis spéttel indul. Nemcsak ebben az esetben, de ennél jelentősebb és kiterjedtebb szörnyűségek esetén is idő kell ahhoz, hogy felismerjük mivel állunk szemben, és ez a felismerés jó hosszú reakció időt igényel. Valószínűleg ez is közrejátszott abban, hogy a nyomozóhatóság nehézkesebben indult a bűncselekmény nyomában, és apránként, lassabban kötötte össze a szálakat, hiszen ebben az országban eddig ilyen típusú bűncselekmények nem történtek. Sem érzelmileg sem tudatilag nem voltunk erre felkészülve.

V.B.A.: 1946 óta, a miskolci és kunmadarasi pogrom óta nem történt ilyen rasszista indítékú gyilkosság Magyarországon.

B.P.: Igen, meggyőződésem szerint először a bűnüldözőnek is el kellett hinnie, hogy nálunk is megtörténhet ilyen bűncselekmény, hiszen a nyomozóhatóság sem volt arra felkészülve, hogy etnikai alapon, a fajgyűlöletből gyilkolhatnak ma Magyarországon. Én nem tudom eldönteni, helytállóak-e az ön feltételezései, hogy anyagilag, vagy ideológiailag támogatták-e ezeket az embereket. Sokmilliós fegyver a fekete kereskedelemben egészen eltérő áron képes gazdát cserélni, hiszen a forgalomképessége egészen korlátozott. Jogilag forgalomképtelen, a feketekereskedelemben pedig a saját értékének töredékén cserélhet gazdát. Én nem ismerem az ügyet, jól hangzó érv, hogy szükségük lehetett anyagi támogatókra, de el tudom képzelni, hogy egy sokmilliós fegyverhez hozzá lehet jutni pár százezer forintért. Ezt nem lehet kizárni. A kételyek persze joggal fogalmazódnak meg önökben és bennem is. Akkor nyugodnánk meg, ha a kör zárt lenne, és azt látnánk, hogy a vádlottak között szerepel mindenki, aki összefüggésbe hozható, akár úgy, mint előkészítő, akár az anyagi hátteret biztosító, akár felbújtó, bűnsegéd, vagy bűnpártoló, és senki sem hiányzik a vádlottak padjáról. Ők vagy hiányoznak a vádlottak közül, vagy ilyen szereplők tényleg nincsenek, ezt nem tudjuk.

Közhangulat, bűnsegély, bűnsegéd, eszmetársak

V.B.A.: Mielőtt elkezdtem volna aktívan foglalkozni ezzel az üggyel, azt hiszem az összes összeesküvés-elméletet, konteót megismertem. Miután bekapcsolódtam és elkezdtem közelről figyelni a tárgyalásokat, elhatároztam, hogy ezeket mind félreteszem, azzal foglalkozom, amit a tárgyaláson látok, hallok. Visszatérve a feltételezett elkövetői körre: a pszichikai bűnsegélyt, vagy bűnsegédet én nem zárnám ki. Ennek ellenére, ha jól tudom, a magyar igazságszolgáltatás a rendszerváltás óta ezzel az elkövetői körrel szemben zárt, még a gyűlölet-bűncselekmények esetében is. Itt nem csak a fizikai bűnsegédről beszélek, bár szerintem olyan is előfordulhatott, hanem azokról, akik egyéb módon nyújthattak támogatást, például a hasonló ideológiai körhöz tartozók hallgatólagos támogatására. Ezek számomra bűnsegély gyanús helyzetek.

B.P.: A büntető jog erre egyértelmű választ ad. A részesnek két típusa van. A felbujtó és a bűnsegéd. A bűnsegéd vagy fizikailag, vagy pszichésen támogatja az elkövetőt. Minden részesnek konkrét bűncselekményhez kell tapadnia. Tehát önmagában a cigányok alsóbbrendűségét hirdető környezet, nem fogható fel úgy, mint a büntetőjogi felelősséget viselő bűnsegéd. Konkrét bűncselekményhez kell indíttatást, vagy segítséget nyújtani, bármilyen módon. Ha ez így nem állapítható meg, akkor a büntetőjog nem tudja részesként kezelni. De ez nem is a büntetőjog dolga alapvetően. A kisebb vagy nagyobb körben kialakított közhangulat kialakítóival szemben, nem feltétlenül büntetőjogi eszközökkel kell fellépni, hanem a társadalom rendelkezésére álló egyéb eszközökkel, például nem szabad ilyen gazembereket megválasztani, mondjuk parlamenti képviselőnek. Vagy nem szabad hagyni, hogy tanári státuszban szerepeljen olyan ember, aki ezeket az eszméket terjeszti. Nem szabad megengedni, hogy egy polgármester ilyen tartalmú kijelentéseket tegyen. Ez nem a büntetőjog eszközeiért kiált. A társadalom helyes és funkcionális működésével akadályozandóak meg. Ha a társadalom nem tudja megakadályozni, és hiányzik az önvédelmi reflex, akkor az a társadalom beteg. És ezt a pallossal meg a kötéllel nem lehet helyrehozni. Nem lehet a büntetőjogon számon kérni, az csak a megtörtént bűncselekményekhez szorosan és bűnösen kapcsolódó akciók üldözésére alkalmas.

S.B.: 2009. augusztus 21-én tartóztatták le ezeket az embereket. Az akkor kirendelt összes ügyvéd egy ilyen helyzetben kiszolgáltatott, azt sem tudja mi történt, mi történhetett, kit miért kell védenie.

B.P.: Miért kellene tudnia, hogy mi történt?

S.B.: Csak arra szorítkozik a feladata, hogy ellenőrizze, a nyomozók betartják-e az őrizetbe vétel szabályait?

B.P.: Igen. Mert ha tudja mi történt, akkor nem védő lesz, hanem tanú. Isten ments, hogy tudja, mert ha igen, akkor nem lehet védő az adott ügyben. Azt kell tudnia, hogy akivel a gyanút közölték, az innentől kezdve gyanúsított, akinek joga van a védekezéshez, és ennek törvényességét az ügyvéd képes biztosítani.

S.B.: A tárgyalás folyamán a másodrendű többször cserélt ügyvédet.

B.P.: Az baj.

S.B.: Az első cserénél a bíró hagyott időt, két hetet adott, hogy felkészüljön a tárgyalásra. A második esetben nem, amit azzal indokolt, hogy az ügyvédnek tudnia kell mire vállalkozott.

B.P.: Ez jól hangzik, de nem igaz. A védekezés jogának ténylegesnek kell lennie. Ezt megköveteli az összes nemzetközi szerződés, a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bíróságának ítélkezési gyakorlata, meg az Uniós szabályozás. A védőnek látszó személy jelenléte a tárgyaláson nem tekinthető a védekezés joga tényleges megvalósulásának. Csak a fölkészült és jogait gyakorolni képes védő jelenléte biztosíthatja a védekezést. Tehát helytelenül jár el a hatóság, amennyiben nem teszi lehetővé a védő tényleges felkészülését.

Brutális beavatkozás

S.B.: A közelmúltban módosították a jogszabályt, mi a véleménye arról, hogy ezután az ügyész, és a bíró határozhatja meg, hogy a kiemelt jelentőségű ügyeket melyik bíróság tárgyalja?

B.P.: Ez a jelenlegi jogfejlődés minősíthetetlen rendelkezése. Nagyon sok oldalról támadható és támadandó! A legnagyobb baj, hogy a törvényes bírájától megvonják az ügy elbírását. Alapvető követelmény, hogy illetékesség és hatáskör szerinti bíró ítélkezzen. Hivatali hatalommal ebbe beleszólni tilos. Nem megengedhető, hogy a legfőbb ügyész akaratától függjön, hogy melyik bíró kezébe kerüljön egy bűnper, különben nagyon sok kétely vetődik föl az elfogulatlan elbírálással kapcsolatban. Föl is fog, alá is fogja ásni az igazságszolgáltatás tekintélyét. Megengedhetetlen, alkotmányellenes, a nemzetközi kötelezettséggel ellentétes, minősíthetetlen és brutális beavatkozás az igazságszolgáltatás menetébe.

V.B.A.: Ön mit vár az elsőfokú ítélettől, hol lesz a másodfokú eljárás? És vajon alkalmasint az ítélet milyen befolyással lehet a közgondolkozásra?

B.P.: Fogalmam sincs. Ha megalapozott, és meggyőző lesz, akkor van esély arra, hogy pozitívan befolyásolja a közgondolkodást.