Beszélgetés Hack Péterrel

Életrajz: Hack Péter (1959) jogász, rendszerváltó értelmiségi. A Szabad Demokraták Szövetségének alapító tagja, 2002-ig parlamenti képviselő, 1994 és 1998 között az Alkotmányügyi Bizottság elnöke, több ismert törvényjavaslat fűződik a nevéhez – például 1990-ből az ún. Demszky-Hack javaslat, mely a korábbi rendszer titkosszolgálatainak iratnyilvánosságára irányult, ám a Parlament többsége nem fogadta el. Az ELTE Állam- és Jogtudományi Kara Büntető  Eljárásjogi Tanszékének docense. Kutatási területei az igazságszolgáltatás működése, az emberi jogok érvényesülése a büntető eljárásban, és az átmenet igazságszolgáltatásának problémái. „A büntetőhatalom függetlensége és számonkérhetősége” című monográfiája 2008-ban jelent meg.

Az angolszász precedensjogi rendszerben a bírói ítéletek törvényerejűek, megszabják az ítélet meghozatala utáni igazságszolgáltatást. A kontinentális jogrendszerekben az ítéletnek nincs ilyen szerepe és súlya, de a fontosabb ügyek ítéletei hivatkozási alapot teremtenek. A létezett szocializmus országaiban a korábbi ítélkezési gyakorlat befolyásolta a jogállami demokrácia jogszolgáltatását 2010-ig, és befolyásolja még ma is. Ideológiák kerülése és megítélése, a kibúvás keresése, és bírói autonómia keverednek.

Gulyás József: Visszatérnék arra, amit a diszfunkcionális működésről mondtál a beszélgetésünk első felében. Esetünkben a nyomozás, az ügyészségi szakasz az elfogást követően 15 hónapig tart. Ehhez képest egy nagyon szegényes vádiratot látunk. Azt gondolom, hogy az ügyészség megelégedett azzal, hogy az elfogott személyek az elkövetők, mert vannak tárgyi bizonyítékok, de éppen a társadalmi veszélyesség szempontjából az, hogy milyen közegben, és milyen motívumok mentén fogant a bűncselekmény-sorozat, kik és hogyan segítették, illetve segíthették a támadókat, az erre vonatkozó alapos feltáró munka jeleit nem igazán láttuk. 

Hack Péter: Én azt gondolom, hogy ez nem csak ebben az ügyben igaz. Ha megnézzük például a Marian Cosma ellen elkövetett bűncselekményt, ott azt látjuk, hogy amikor megtörtént a késelés, akkor hirtelen világossá vált, hogy itt van egy nagy-nagy bűnszervezet, amelynek ezek az emberek a tagjai. Soha senki nem foglalkozott ezzel, mindenki csak azt nézte, hogy volt egy verekedés, abban ki volt benne, volt egy betörés, abban ki volt benne, nem pedig azt, hogy az egész hálózatot felderítsék. Ez szerintem alapvetően következménye az egész igazságszolgáltatásban működő teljesítménymérési torzulásnak. Mind a nyomozónak, mind az ügyésznek, mind a bírónak a teljesítményét hagyományosan a havonta befejezett sikeres ügyek száma méri. A nyomozónak az az érdeke, hogy havonta minél több ügyet fejezzen be, ami ismeretlen tettessel indul és a tettes megtalálása, felderítése a vége. Ez az ő értékelésében pozitív. Az utóbbi időben itt még egy csavar belejött a dologba. Az, hogy Pintér Sándor elrendelte a főkapitányok értékelését. De senki nem tudja, hogy mi az értékelés szempontja. Ez egyébként egy régi tradíciónak a visszaállítása. Sok mindenben térünk vissza a ’70-es, ’80-as évek gyakorlatához. Ezért sikerül úgy fenntartani a rendet és a fegyelmet, hogy mindenki kockázatkerülő magatartást folytasson. Tehát nem fogok belekezdeni feltárni, felgöngyölíteni egy olyan szálat, ami lehet, hogy iszonyú naggyá válik, hanem ahol el lehet kötni, ott elkötöm. Ebben érdekelt a nyomozó, ebben érdekelt az ügyész is, mert jobb nekik, ha öt embert elítélnek, mintha ötvenből húszat felmentenek. Jobb, ha öt ember áll a bíróság előtt, mintha hetven vagy nyolcvan. És a hetven, nyolcvan vádlottal nem is tudnak mit kezdeni. Ezek a nagy ügyek, akár a Fekete Sereg-ügy, akár az Energol-ügy, akármilyen maffia ügyek 3, 6, 8 évre elhúzódó ügyek, ahol közben szabad lábra kell helyezni vádlottakat, vagy újra kell kezdeni, mint az Energol ügyében, ahol az eljárás közben a bírót előléptették egy magasabb posztra. Az ember ép ésszel nem tudja felfogni, hogy az igazságszolgáltatásban döntést hozók vagy direkt csinálják ezt - akkor ez ijesztő fejlemény -, vagy képtelenek átlátni, hogy milyen fontosak ezek az ügyek. Az Energol-ügyben másfél évet veszítettek azért, mert a bírót előléptették. Tehát ezt a működési módot - ahol mindenki csak azért a tíz centis szakaszért felel, ami az övé, és ott nem nagyon akar vagánykodni -, nagyon kétségbeejtő képnek tartom. Az egyes szereplőket ez a dolog nem érdekli, meg nem is befolyásolja a helyzetüket. 

G. J.: Tehát nem várhatunk új fejleményt az ügyben, legfeljebb ha világossá válik akár tanúvallomás, akár a peren kívüli történés kapcsán, hogy több szereplős történet.

„A bíróságok világa is olyan, mint az őket körülvevő világ, rokonok világa. A „Rokonok“ című Móricz Zsigmond regény azért annyira idegesítő, mert ugyanaz ma a valóság, amit ő a harmincas években leír.“ 

H. P.: Ne felejtsük el, hogy Magyarországon a leglátványosabban elítélt szervezett bűnbanda, az a Zuschlág féle „maffia” volt, akik ötvenvalahány millió forintot sikkasztottak úgy, hogy senki nem sérült meg. Más országokban úgy létezik a maffia tényállás, hogy a bűnszervezethez tartozást bevetették, mert a maffia összefonódása miatt nem lehet bizonyítani egyes bűncselekményeket. A szervezett bűnbandákban a tagok jobban érdekeltek voltak abban, hogy inkább börtönbe menjenek, minthogy leleplezzék a többieket. Mert ha börtönbe megy, a családját ellátják, nekik félreteszik a pénzt, ha kiszabadul, segítik az újrakezdést. Hogyha segít leleplezni a többieket, akkor kiirtják a családját, és megölik őt a börtönön belül. Ezért megszületett egy olyan tényállás, hogy ha semmi mást nem tudunk rájuk bizonyítani, csak azt, hogy részt vesznek egy bűnbandában, ezért is el tudjuk őket ítélni. A maffia cselekményekben mindig benne van, hogy erőszakos cselekmények is legyenek közöttük. Szerintem ez a társaság, amiről itt szó van, sokkal inkább maffiaszerűen működött, mint a Zuschlágé. És abban a pillanatban, amikor ez bűnszervezetben elkövetett bűncselekmény – nem tudom, hogy a vádirat szerint az-e –, akkor minden emelkedik, a büntetési tételek nagyon megugranak. 

Vágvölgyi B. András: Ebben a perben is van „aljas indok“, van „kiskorú sérelmére“, és van  „csoport tagjaként“ minősítő körülmény. 

H. P.: A csoport az még nem bűnszervezet. Ha viszont bűnszervezet tagja, akkor már azok a személyek, akik például a fegyver beszerzésénél, például logisztikánál segítettek és kiderül róluk, hogy ők is részei voltak egy hierarchizált szervezetnek, amely ilyen cselekményeket elkövetett, akkor velük szemben is súlyos büntetések lehetnek kiszabhatók.

G. J.: Más a btk szerinti megítélése a terrorcselekménynek is. Itt a vádiratban is megtalálható a terror jellegű cselekmény körülírása: a lakosság egy részének megfélemlítési szándéka, az etnikai konfliktusok kierőszakolása. Ennek ellenére ez a büntetőjogi tényállás a vádiratban nem jelenik meg.

H. P.: Én a konkrét ügyről nem tudok ilyen mélységben beszélni. Folyamatokról is akkor tudnék beszélni, ha minden iratot elolvastam volna.

VBA: Az ügyészség leadhat-e egy vádiratot, amiben az áll, hogy ezeknek az elkövetőknek az első cselekményénél négyen voltak, de csak hármat talált meg a nyomozóhatóság. A negyedrendű Csontos István értelemszerűen nem lehetett, mert ő akkor még a Balkánon teljesített szolgálatot, és csak később kapcsolódott be. Nem tudják, ki a negyedik ember. Nem hiányossága-e egy nyomozati folyamatnak, az ügyészségnek, felügyeleti szervnek nem kellene ezt kiderítenie? 

H. P.: Van olyan eset, amikor minden létező erőfeszítés ellenére sem lehet kideríteni, hogy ki az elkövető. A kriminalisztika tele van olyan bűncselekményekkel, ahol mindenki tudja, hogy történt bűncselekmény, mindenki tudja, hogy nem az követte el, akivel szemben az eljárást lefolytatták, de nem tudjuk, hogy ki volt, aki elkövette.. 

G. J.: Arra azért visszatérnék, hogy kiegészülhet-e a vádlottak padja. Hogyha ez időközben kiderül, akkor az hogyan történik? 

H. P.: Ha időközben kiderül, hogy voltak más személyek is, akkor abban a cselekményrészben új eljárást kell kezdeni, mert az eljárás egyes szakaszainak egymásra épülése garanciális jelentőségű. Tehát, hogy valaki úgy kerüljön a vádlottak padjára, hogy még csak nem is volt gyanúsítottja egy ügynek, hanem rögtön vádlott lesz, az nem lehet. A BKV ügyben van valaki, talán a Balogh, aki azt mondta, hogy őt olyan cselekményekkel vádolták, amivel nem is gyanúsították. Ha így volt, az nagyon meglepő, mert elvileg akkor ő meg van fosztva attól, hogy panasszal éljen, hogy ő maga is beszerezze a bizonyítékot. Egy csomó jogától meg van fosztva. Attól is, hogy elmondja a vádemelés előtt az álláspontját, hogy kifejtse védekezését. Tehát az nem lehetséges, hogy valaki a tárgyalási szakaszban lép be az ügybe és rögtön vádlott legyen. Ha ilyen van, akkor ezeket a részleteket el kell különíteni, ha nem lehet elkülöníteni, akkor az egészet elölről kell kezdeni. 

VBA: Ha az egészet elölről kell kezdeni - itt szóba jött Magyar Róbert, a Fekete Sereg vezetőjének az ügye, aki szabadlábra került, mert három éven belül nem született ítélet és ez ugye most kitolódott négy évre a 2011-es törvénymódosítás kapcsán - reálisnak látod azt a pertaktikát, ami időhúzásra épül a vádlottak részéről? Elképzelhetőnek tartod, hogy annyira ki lehet tolni egy ilyen pernek a tárgyalását, hogy akár a négy évet is meghaladhatja és szabadlábra kell esetleg őket helyezni?

„Hogy mi lenne az ítélet ideális funkciója -  erre tudok válaszolni. Az lenne a funkciója, hogy nagyon tisztán legyen bebizonyítva, hogy az történt, amit az ítéleti tényállás tartalmaz. Ésszerű kételyek nélkül legyen bizonyítva az elkövetők bűnössége. Nem ez lenne az első, ha a móri ügy fel lenne dolgozva. De mivel a móri ügy nincs feldolgozva, ez lenne az első.“ 

H. P.: Azt gondolom, hogy ez nem reális. Ma már a büntetőeljárásban nagyon sok intézmény tett lépéseket azért, hogy ha a vádlottak perelhúzással élnének, akkor a bíróság ezt meg tudja akadályozni. Ha ez megtörténne, az nagyon súlyos bírói hiba lenne. A bírónak pech, hogy hozzá kerül ez az ügy. Az előbb utaltam arra, hogy az ügyésznek és a nyomozónak a munkáját hogy vizsgálják, de a bíró munkáját is ugyanúgy vizsgálják. Jelenleg még egy bíró munkaterhelésében egy ilyen sorozatgyilkosság ugyanúgy egy ügy mint egy kocsmai késelés amit két óra alatt el lehet intézni, a bíró statisztikájában mind a kettő egy ügy. Most azt akarják - nagyon helyesen - az OBH szakértői, hogy ez a fajta mérés megváltozzon és súlyozás legyen. Viszont azt gondolom, hogy az egy igazgatási feladat, hogy olyan helyzetet teremtsen a bíróság vezetője, hogy ennek az ügynek az útjából minden akadályt elvigyen, és hogy ne lehessen ezt elhúzni hosszú időre. Nincs olyan indítvány, amit a bírónak kötelező lenne elfogadni. A bizonyítási indítványokat a bíró elutasíthatja. Határozattal szembeni jogorvoslattal lehet élni, ez azonban nem akadályozhatja az alapeljárást. Ha a vádlottak megbetegszenek, az új törvénykönyv szerint lehetőség van arra, hogy a pert távollétükben folytassák, csak a védőjüknek kell jelen lenni. Ha a védő nem jelenik meg a tárgyaláson, akkor rövid úton lehet védőt keríteni. Tehát nagyon sok kaput bezárt a törvény, amit korábban kihasználtak a vádlottak. 

VBA: Az utóbbi időben volt néhány olyan ítélet, amiből különböző sajtóorgánumok valami olyan hangulatot próbáltak meg kiérezni, mintha a bíróságokon szabadságharc folyna a kormány ellen. Ide tartozik ez a pesterzsébeti hitközségi elöljáró elleni gyors eljárás. Ez talán egy változás. Érzékelsz-e ilyesmit? 

H. P.: Nem érzékelek ilyet. Azt gondolom, hogy a ’98-as reform, ami az igazgatást megváltoztatta és a magyar történelemben először megteremtett egy olyan igazgatási keretet, ahol tényleg független az igazságszolgáltatás a politikától. Ezt követően egy ilyen idézőjeles kegyelmi időszak létezett 2012-ig. Ez elég volt ahhoz, hogy nagyon sok bíróban kialakuljon a függetlenség etosza és a függetlenség értékké váljon. Az általad említett ügyeken kívül még ide sorolnám, azt, ami számomra nagyon kellemes meglepetés volt a MAL Zrt. ügyében, amikor a miniszterelnök megjelent a parlamentben és azt mondta, hogy le fogjuk tartóztatni a MAL Zrt. vezetőjét és érdekes, hogy az ügyészségnek pont ugyanez jutott eszébe. És érdekes, hogy elvitte a Veszprémi Városi Bírósághoz az ügyvezetőt, és a Veszprémi Városi Bíróság azt mondta, hogy nem lát okot a letartóztatásra. És nézzétek vissza, hogy a jobboldali sajtóban akkor milyen uszítás ment személy szerint a bíró ellen. Általában úgy jelennek meg a hírek, hogy a Veszprémi Városi Bíróság vagy „a bíróság letartóztatta” a terheltet. Ebben az esetben, ott volt a bírónőnek a neve, hogy ő volt az, aki kiengedte. Ami számomra meglepetés volt, mert azt gondoltam, hogy ekkora nyomásra lefekszik a bíróság és letartóztatja az ügyvezetőt. Ráadásul a bíró számára az a kisebbik kockázat, ha letartóztatja, mert abból még nem volt baj, hogy valakit letartóztatott, és nem kellett volna letartóztatni. Abból lehet baj, ha nem tartóztatja le és az illető megszökik vagy újabb bűncselekményt követ el. És ezek után óriási jobboldali sajtófelháborodás következett, majd egy újabb ítélet, amikor már a Veszprém Megyei Törvényszék is elutasította a letartóztatást, miközben Orbán Viktor ezt megígérte a népnek. Tehát a bíróság ezt nem tette meg.

De ugyanígy említhetném a Marian Cosma sérelmére elkövetett cselekményeket, ahol a Veszprémi Törvényszék úgy tűnik, hogy nagyon szeretett volna a közhangulatnak megfelelni, és nagyon szigorú ítéleteket szabott ki. De ne felejtsük el, hogy a Győri Ítélőtábla, mint másodfokú bíróság lényegesen enyhítette a büntetéseket az első három vádlott vonatkozásában. És tulajdonképpen a Kúria is ezt a másodfokú döntést lényegében fenntartotta, mert a nyolc évről felemelte tizenkettőre vagy tizenháromra a harmadrendű vádlottnak a büntetését, de az eredeti az tizennyolc év volt. Tehát gyakorlatilag úgy tűnik, hogy a bíróságok egy része a közvélemény és a politika nyomásának nem akar megfelelni, mert szeretnék jól csinálni a dolgukat. Ez nem azt jelenti, hogy tizennégy év alatt szuper bíróságok nőttek ki. Összességében nekem úgy tűnik, hogy a bíróságok azt teszik, ami a dolguk és a feladatuk ebben a társadalomban. Bár a rendőrségről, az ügyészségről, a közigazgatásról is el lehetne ezt mondani. Mindenhol vannak tiszteletreméltó kivételek. De összességükben olyan horderejű politikai ügyekben, mint ahogyan Dávid Ibolya ellen indult eljárás, a Molnár Gyula ellen indult eljárás, mindenki számára láthatóan vérez el ezekben egymás után az ügyészség. A Gyurcsány elleni eljárás is egy kudarc jelenleg. Az, hogy ezekben az ügyekben az ügyészség megbukik, és ennek semmilyen következménye nincsen, én ilyen országot még nem láttam. Nézzétek meg, nemrég megbukott a New York-i kerületi ügyész az IMF vezető elleni ügyben. Most lesznek választások. Meglepődnék, ha azt az ügyészt újra választanák. 

VBA: Az elmúlt két év bírósági változásainak tükrében mi az irány szerinted a bíróságokon? A nyugdíjazások, átszervezések ellenállást szülnek? 

H. P.: Már csak azért sem, mert akik megmaradtak a bíróságon, azok közül sokan az  egyértelműen bíróság ellenes döntéseknek haszonélvezői lettek. Mert minden nyugdíjba került kúriai bíró korai nyugdíjazása, minimum négy embernek jó. Mert egy ítélőtáblai bíró, akinek esetleg még hat évet kellett volna várnia, hogy a kúriai állást megpályázhassa, az feljebb léphetett, egy törvényszéki bíró feljebb léphetet az ítélőtáblára, egy helyi bíró a törvényszékbe és egy bírósági titkár beléphetett a helyi bíróságra bírónak. Tehát minden nyugdíjba küldött bíró három-négy bíró számára jelentett előrelépési lehetőséget, tehát 300-an rosszul jártak és 1200-an jól. Tehát már ezért is nehéz elképzelni, hogy a bírók mintegy visszavágjanak a kormánynak.

Az Országos Bírói Hivatal létrehozása ellen sem mindenki tiltakozik, hiszen a bíróságok világa is olyan, mint az őket körülvevő világ, rokonok világa. A „Rokonok“ című Móricz Zsigmond regény azért annyira idegesítő, mert ugyanaz ma a valóság, amit ő a harmincas években leír. És nagyon sok bíró fejében az van, hogy ha a (Szájer – a szerk.) Jóska felesége van ott, akkor sokkal jobban el tudja intézni, hogy kapjon a bíróság pénzt, mintha bárki más lenne ott. A korábbi vezetőket sokan kritizálták a bíróságon belül, minek kekeckedik, csak rontja a helyzetet, minek konfrontálódik a kormánnyal. Nekünk nem az a jó, hogy a kormánnyal szemben igazunk legyen, hanem az, hogyha felújítják a bíróságot, ha emelik a bírói fizetéseket, ha elérik azt, hogy pótlékot kapjanak. Tulajdonképpen nagyon sokan nem ragaszkodnak ahhoz, hogy hatvankét év után ott maradjanak, csak mivel a nyugdíjuk a negyede a fizetésüknek, ez akkora életszínvonalbeli zuhanás, hogy ha ezt a szakadékot egy kicsit csökkentik, sokkal szívesebben is mennek nyugdíjba. És ezt Handó Tünde esetleg jobban el tudja intézni, mint az elődje. Sokan így gondolkodnak. Én nem érzek fagyos csendet körülötte, kedvelik, meg azokat is, akiket maga köré vesz.

„…hogy valakit azért gyűlöljenek, mert az aki, az a társadalom halála. Az ember tud változtatni a viselkedésén, de a származásán nem. És az, hogy a rasszista gondolkodás parlamenti képviselőkre tud hatni Magyarországon, az minden demokrácia iránt elkötelezett intézménynek a kudarca.“

VBA: Ebben az első fokú perben azt mondtad, hogy még akár az idén, rossz esetben jövőre születhet elsőfokú ítélet. Mit vársz az elsőfokú ítélettől, és a másodfokútól? 

H. P.: Nem tudom megmondani. 

G. J.: És ha úgy vetődik fel a kérdés, hogy az ítéletnek mi a funkciója egy ilyen típusú ügyben?

H. P.: Hogy mi lenne az ítélet ideális funkciója - erre tudok válaszolni. Az lenne a funkciója, hogy nagyon tisztán legyen bebizonyítva, hogy az történt, amit az ítéleti tényállás tartalmaz. Ésszerű kételyek nélkül legyen bizonyítva az elkövetők bűnössége. Nem ez lenne az első, ha a móri ügy fel lenne dolgozva. De mivel a móri ügy nincs feldolgozva, ez lenne az első.

G. J.: A bizonyítottság ebben az ügyben azért is lenne fontos, mert ehhez az ügyhöz számtalan teória, szélsőséges összeesküvés-elmélet kapcsolódik, ezeket is kizárhatja egy precíz igazságszolgáltatási eljárás végén az ítéltet.

H. P.: Ami az angol jogi nyelvezetben benne van, és belekerült a magyarba is - csak az angolszász ezt erőteljesebben hangsúlyozza -, az az „ésszerű kétely“. Ésszerűtlen kétely sok szokott maradni. Összeesküvés-elméletek mindig lesznek. Minél nagyobb az ügy, annál nagyobb a piaca az összeesküvés gyártásnak. De ebben az ügyben az ítéletnek el kell oszlatnia minden ésszerű kételyt, ami az elkövető bűnösségéhez kapcsolódik. Ugyanakkor szerintem az ítéletnek van a társadalmi tanulási folyamatban döntő jellege. Egy nagyon határozott vonala, hogy a rasszizmus minden eszközzel kiirtandó a társadalomban. Mert lehet egy másik embert akár még gyűlölni is azért, amit csinált. De hogy valakit azért gyűlöljenek, mert az aki, az a társadalom halála. Az ember tud változtatni a viselkedésén, de a származásán nem. És az, hogy a rasszista gondolkodás parlamenti képviselőkre tud hatni Magyarországon, az minden demokrácia iránt elkötelezett intézménynek a kudarca. Nem sikerült egy hatalmas betonfalat állítani az emberi méltóságot tisztelő civilizáció és az emberi méltóságot nem tisztelő söpredék közé, és ez a söpredék politikai párttá tudott formálódni. Azt nem állítom, hogy mindenki, aki benne van az söpredék, de a nézetrendszere, az hogy egy embert lehet jónak tartani, mert egy bizonyos származása van, és pusztán a származásáért lehet gyűlölni, akár meggyilkolni - még gyerekeket is -, az nem elfogadható. Ez az ügy nem fogja pótolni azoknak a katarzisoknak a hiányát, amikkel szembe kell Magyarországnak nézni. Ez az ügy sajnos ismétli azt, amit a rendszerváltás után láttunk, hogy a kommunizmusért senki nem volt felelős a szovjeteken kívül, és ’45 után láttuk, hogy a nácizmusért is csak a németek voltak a felelősek. És lehet, hogy a magyar társadalmat sokkal katasztrofálisabb körülmények között kell szembesítenünk azzal, hogy igenis mi valamennyien, a pedagógusok, akik ezeket az embereket nevelték, a környezetük, a munkáltatóik, akik munkát adtak nekik, akik szerződtek velük, akik befogadták őket, akik közösséget teremtettek, a futball szurkolói kör, akik tolerálják ezt, mind-mind felelősek. Elnézést, hogy a futballra kitérek, de amikor az olimpián egy valaki egy futball meccsen elkezd „húú”-zni, amikor színesbőrű játékoshoz kerül a labda, a rendőrök kihúzták a közönségből, és ha jól emlékszem 900 ezer forintnak megfelelő büntetéssel sújtották, és kitiltották az összes rendezvényről. Míg Magyarországon az egész stadion kórusban zengi az antiszemita, rasszista szövegeket, akkor a klub kap 300 ezer forintnak megfelelő büntetést. Nem egy ember, hanem az egész klub. Erre mindenki széttárja a karját, hogy ilyenek a futballszurkolók, csak aki széttárja a karját, annak számolnia kell azzal, hogy ennek emberhalál lesz a vége.

G. J.: Utaltál egy másik vonatkozásban egy német példára, én egy másikat hoznék. A Nemzetiszocialista Illegalitás nevű német neonáci szervezet származási alapon gyilkolt Németországban helyi kisvállalkozókat. Amikor elfogták őket, elég gyorsan reagáltak a német politikai döntéshozók. Vizsgálatot rendeltek el a szolgálatoknál, a parlamenten belül vizsgálóbizottságot állítottak fel – ez a mi témánk esetében is hasonlóan történt -, továbbá megnézte az német állam azt, hogy mit tehet az áldozatok érdekében. Nálunk viszont ebben kérdésben erős passzivitást mutatnak a döntéshozók. Van egy jó példa, az augusztus 20-ai történet, amikor szintén voltak sajnos áldozatok egy katasztrófa esemény kapcsán, de akkor az állam, mely szervezte az eseményt, és jelentős összegű kárenyhítéssel élt az áldozatok felé. Viszont a roma áldozatok, túlélők hozzátartozók esetében Balogh Zoltánon kívül - aki tett bizonyos kárenyhítési lépéseket -, valódi kártérítési, kárenyhítési szándékot nem látunk. Ez is valahol egy kulturális kérdés.

H. P.: Abszolút kulturális kérdés. Az a kérdés, hogy az állam mennyire veszi magát komolyan. Abban a leírásában a helyzetnek, hogy ez egy perverz kisebbség, amelyik hirtelen felszínre tört, és nem is tudtunk róla semmit, és nem is tehettünk semmit, abban a leírásban az állam elhárítja a felelősségét, viselje mindenki a tetteinek a következményét. De szerintem itt az a kulcskérdés, hogy ezt az eseménysort hogyan értelmezzük. Látható, hogy az állam is és a szélsőjobb is abban érdekelt, hogy összeesküvés elméletekkel elmaszatoljon mindent. Ahogyan 9/11-nél az amerikaiak maguknak mentek neki. El akarják maszatolni azt, hogy ezek faji alapon velük azonos ideológiát valló emberek, akik ilyen szörnyűségeket követtek el. Látható, hogy ez az, amit a többség szívesen elfogad, hogy ez egy perverzió, ez egy szabályt erősítő kivétel. Miközben szerintem a valós olvasata a történetnek, úgy nőtt ki a talajból, ahogy a parlagfű nő, mert kedvező a termőtalaj. És a parlagfű attól, nő, hogy nem kaszálják, aki pedig nem kaszálja, arra büntetést szab ki az állam. Aki elmulasztja azt, hogy kiirtsa ezt a nézetrendszert, azt nem büntetik meg, és az állam nem érez felelősséget a saját mulasztásáért. De ehhez kell egy olyan narratíva, ami eltolja a felelősséget a közösségtől. Nemcsak az államtól, hanem általában a közösségtől, és azt mondja, hogy ez nem a közösségből nőtt ki. Pedig igen.

                                                                                  Gulyás József-Vágvölgyi B. András

Fotó: Hack Róbert