Egy éve, 2011. március 25-én kezdődött a cigánygyilkosság-sorozat tárgyalása. - Stépán Balázs írása

2009. augusztus 21-én több, mint 100 rendőr és kommandós közreműködésével tartóztatták le a négy vádlottat, K. Árpádot, öccsét K. Istvánt, P. Zsoltot, és Cs. Istvánt Debrecenben, a Perényi 1 nevű klubban. Egy évvel később állt össze a vád, azt 2010. szeptember 8-án nyújtotta be az ügyészség. A Pest Megyei Bíróság elnöke szeptember 15-én Miszori László tanácselnök bírót bízta meg a per levezetésével. Több, mint százhatvan tanú, harminc szakértő meghallgatását indítványozta az ügyészség. A bíróság még az idén ki akarja hirdetni az ítéletet.

Négy nappal a gyanúsítottak letartóztatása után, augusztus 25-én egy sajtótájékoztatón sikertörténetéről beszélt Házi István dandártábornok, és Petőfi Attila ezredes, de nem tudták megmondani, hogy miért öltek meg hat ártatlan cigányembert a gyanúsítottak. Csaknem egy évvel később Cs. István társait terhelő vallomása alapján egészült ki a bűnlajstrom: aljas indokból (fajgyűlölet) elkövetett gyilkosságsorozattal vádolták meg a gyanúsítottakat, akik a cigány  – nem-cigány konfliktust akarták a robbanásig feszíteni. A vádirat szerint: „magánhadsereg létrehozása és polgárháború kirobbantása volt céljuk“. 2009. december 28-án Bencze József altábornagy, országos főkapitány elmondta, hogy „nyugodtan alhatunk, a tetteseket elkapták”, lakat alatt van mind a négy. Igaz, de van egy ötödik is; a besenyszögi, rendőrségi akciónak álcázott fegyverrablást a nyomozás szerint négyen követték el, de a vádlottak közül csak hárman vettek részt a támadásban. Névtelenül nyilatkozott 2009. november 16-án a Népszabadságnak egy rendőrtiszt: "Ha meg se szólalnak (a gyanúsítottak – a szerk.), akkor is elég bizonyítékunk van ellenük". A vádlottak hallgatnak, de a nyolcszáz lefoglalt bűnjel közül jó néhány billeg; Tatárszentgyörgyön olyan hanyagul kezelték egyik-másik bizonyítékot, hogy a bíróság kénytelen egyenként mérlegelni, mit lehet elfogadni közülük. A rasszista gyilkosságsorozat felderítése közben elkövetett hibákat vizsgálta egy parlamenti bizottság is. A 2009. novemberre elkészített jelentés szerint a Nemzetbiztonsági Hivatal szakmai hibákat követett el, képtelen volt együttműködni a „nyomozó hatóságokkal”.

A vádat március 25-én ismertette a Pest Megyei Bíróságon az ügyész. Sürgető elvárások, fokozott figyelem övezte az első tárgyalást. Az újságírók közül jó néhányan kiszorultak a Pest Megyei Bíróság (ma: Budapest Környéki Törvényszék) szocreál kiképzésű, kráter formájú díszterméből, ők a kivetítőről követhették az egynapos vádismertetést. A vád: „előre kitervelten, aljas indokból (fajgyűlölet – a szerk.), több emberen, részben sok ember életét veszélyeztetve, részben tizennegyedik életévét be nem töltött személy ellen elkövetett emberölés”, és „más bűncselekmények”.

A vádlottak tízszer támadtak. Tarnabodon a huszonkilenc vaktában leadott lövés egyike sem okozott személyi sérülést, a megtámadott házakban nem is roma családok éltek. Az első, galgyagyörki támadás 2008. július 20-án nagy riadalmat okozott, de senki sem sérült meg. Piricsén augusztus 7-én Getyinás Magdolnát meglőtték, Nyiradony-Tamásipusztán szeptember 4-én vaktában lövöldöztek, senki sem sérült meg. Nagycsécsen november 2-án két embert öltek meg. Alsózsolcán december 11-én derékon lőtték Rontó Krisztiánt, örökre megnyomorították. Tatárszentgyörgyön 2009. február 22-én Csorba Róbertet és kisfiát agyonlőtték. Tiszalökön április 22-én Kóka Jenőt, Kislétán augusztus 2-án özvegy Balogh Máriát gyilkolták meg, kislányát életveszélyesen megsebesítették. Hetvennyolc lövéssel hat embert öltek meg. A több mint száz kötetből álló nyomozati jegyzőkönyv alapján összeállított kilencvenegy oldalas vádirat azonban nem győzött meg mindenkit. Egy bennfentes ügyvéd blogunknak a tárgyalás első napján elmondta: „Egy újabb, legalább ilyen terjedelmes vádiratot lehetne összeállítani azokból a megválaszolatlan kérdésekből, illetve szándékosan került tényekből, elvarratlan szálakból, amik a Pest Megyei Főügyészség vádiratából most kimaradtak. A vádlottak padján sem biztos, hogy csak a négy feltételezett elkövetőnek kéne ülnie”.

Mind a négyen megértették a vádat, K. Árpád, K. István, és P. Zsolt megtagadta a vallomást, Cs. István a tárgyalás elején megnyílt, a nyomozás során elmondottakat ismételte meg. Tiszalökre, és Kislétára fuvarozta a társaságot, de azt állítja, nem tudta, hogy társai gyilkosságra készülnek.

K. Árpád és K. István időhúzásra játszik: István többször cserélt ügyvédet, a testvérek többször jelentették föl a bírót elfogultság miatt. Bérdi Zsolt, az elsőrendű K. Árpád védője először tavaly áprilisban kifogásolta, hogy Miszori elfogult, utoljára március 2-án próbálkoztak. A bíróság az összes indítványt elutasította. A bíró egyébként arra törekszik, hogy megnyíljanak, és vallomást tegyenek a vádlottak, az oldottabb légkör érdekében a hivatalos megszólítást félretéve, keresztnevén szólítja mind a négy férfit.

A koronatanúnak tekintett F.-né Ny. Éva, a vádlottak munkaadója 2009-ben segített a „fiúknak” Tiszalökről elmenekülni. Az asszony az áprilisi tárgyalássorozaton teljesen összezavarodott, érvénytelenítette szinte összes korábbi vallomását, és szeptemberben összeroppant: „Nem merek olyat mondani, amivel másnak bajt okozok. Én nem szeretnék tanú lenni, nem bírom ezt a terhet. Ki vagyok én? Egy nulla. Egy szimpla ember vagyok. Borzasztó! Tőlem várják, hogy koronatanú legyek?!”

A vádlottak ismerősei a tavaszi tárgyalásokon tagadták, hogy a Mein Kampfot olvasgató K. István, vagy a nyakszirtjén a Heil Hitlert kódoló duplanyolcas tetkót viselő P. Zsolt - akik egymás között „Hitler-apukát” emlegettek -, neonáci, fajgyűlölő, rasszista lenne. A nemzeti-radikális tetkó divatról két hajdúszoboszlói tetováló mesélt a bíróságon. Tőlük K. István egy Rudolf Hess képmást, egy birodalmi sast, és lábszárára egy horogkeresztet rendelt, P. Zsolt pedig a duplanyolcast. „Kígyó” T. Sándor, P. Zsolt munkatársa és barátja a tárgyaláson elmondta, hogy P. nem rasszista, nem cigánygyűlölő, bár „kifejezetten nem szereti a cigányokat” de csak annyira nem, mint „minden normális ember”. A vádlottak is tagadják, hogy rasszisták lennének.

A tanúként meghallgatott áldozatok legtöbbjét sokkolta a támadások felelevenítése. Miszori László „nyomozó bírónak” vallja magát, mégsem sikerült az összes áldozatot zökkenőmentesen kihallgatni. Időnként éles, türelmetlen megjegyzésekkel bizonytalanította el egyik-másik, amúgy is szorongó tanút. Néhányan a legegyszerűbb kérdéseket sem értették meg. Csorba Csaba – akinek fiát és unokáját lőtték agyon Tatárszentgyörgyön – feldúltan mesélt a három évvel ezelőtti éjszakájáról. A silány helyszínelés felháborította, bizalmatlan a hatóságokkal szemben. A támadás történetét apró mozaikokból próbálja önkényesen összeállítani, és megmagyarázni. Téves következtetéseihez, a valóságtól elrugaszkodó vallomásához körömszakadtáig ragaszkodik. A Piricsén sörétes puskával megsebesített Getyinás Magdolnát még most is sokkolja az éjjeli támadás, csak a vádlottak távollétében merte elmesélni a borzalmakat. A támadókat senki sem látta, csak Alsózsolcán néhány kisgyerek a felvillanó torkolattűz fényében, de fel nem ismerik őket. A kiskorú P. Péter vallomás közben rosszul lett, a tárgyalást meg kellett szakítani. A nyíradonyi emlékek felidézése borította ki. Szinte kivétel nélkül mindenki a „miért éppen én” döbbenetével beszélt a borzalmakról.

A vádlottak hátországa a tárgyaláson elsikkad, pedig a cívisváros nemzeti-radikális szubkultúrája elevennek tűnik. Egymást érik-érték a nemzeti-radikális alakulatok, a Véres Kardot, a Keleti Arcvonal Bajtársi Közösséget, a Nemzeti Arcvonalat, a Nemzeti Népjóléti Szövetséget, a Nemzeti Vitézi Szövetséget említették a tanúk. A vádlottak családjainak támogatásáért a Skins for Skins alakulata szervezett adománygyűjtést. K. István az 1990-es évek közepén egyik alapítója a Keletei Arcvonal Bajtársi Közösségnek, amelynek néhány tagját azért ítélték el, mert 1995 januárjában felgyújtották a debreceni zsinagóga tóraszekrényét. K. István később a Véres Kardhoz igazolt, de ezzel a csapattal 2006-ban szakított. K. Árpád – Cs. István vallomása szerint – a Magyar Nemzeti Arcvonal neonáci, újhungarista szervezettel kereste a kapcsolatot egy időben, de a próbálkozás meghiúsult.

Az időközben betiltott Magyar Gárdát avíttnak, erőtlennek tartották. 2007-ben megnézték a budai várban a Gárda-avatást, de komolytalannak vélték, szerintük ennél többet kell felmutatni. A vád szerint „egyre inkább érlelődött az elgondolás, hogy a kezdeményezést magukhoz ragadva, tevőlegesen fognak részt vállalni a rend helyreállításában, válaszul az általuk romáknak tulajdonított jogsértésekre, atrocitásokra”. Ütősebb, rafinált akciókkal szerették volna a helyi cigány – nem-cigány konfliktusokat annyira felfokozni, hogy azok az egész országot felháborító békétlenséghez vezessenek.

Miszori László a lehetőséghez mérten próbálja pörgetni az eseményeket, hogy még az idén ítéletet hirdethessenek.

A bűnlajstrom

 

Agyonlőtték:

2008. november 2-án Nagycsécsen Nagy Tibornét, Nagy Józsfet, 2009. február 22-én Tatárszentgyörgyön Csorba Róbertet, Csorba Robikát (5), április 22-én Kóka Jenőt, 2009. augusztus 2-án Kislétán özvegy Balogh Máriát.

 

Meglőtték, súlyosan megsérült:

2008. augusztus 7-én Piricsén Getyinás Magdolna, 2008. december 11-én Alsózsolcán Rontó Krisztián, Tatárszentgyörgyön Csorba Bianka, Kislétán Balogh Tímea (11) életét az orvosok mentették meg.

 

Gyújtogatás:

2008. július 20-án Galgagyörkön, augusztus 7-én Piricsén, szeptember 28-én Tarnabodon.

 

Fegyveres rablás:

2008. március 7-én Besenyszögön.

 

(Az időpont a támadásra felkészülés kezdetét jelzi, a bűncselekmények elkövetése esetenként elhúzódhat a következő nap hajnalára.)