A dobos, a szakács, a cukrász meg a hidegburkoló

Tódor János írása

 Nagycsécsen gyilkoltak először. A média és a hatóságok reakciójából - pontosabban annak hiányából - igazolva látták tettüket: csak ölni kell, és közelebb kerülhetnek céljukhoz, a roma lakosság megfélemlítéséhez. A tiszalöki merénylettel már kifejezetten azt akarták elérni, hogy erőszakos válaszreakciót csikarjanak ki a romákból. Lebuktak, mert beragadtak a sárba, és telefonálniuk kellett.

 Megnézzük, mi olvasható a romák elleni támadás-sorozat elkövetőinek vádiratában, és mi maradt ki belőle.

 Pénteken kezdődik a Pest Megyei Bíróságon a hat roma áldozatot követelő gyilkosságsorozat tárgyalása. A Nemzeti Nyomozó Iroda (NNI) kilenc bűncselekményben folytatott eljárást két éven át, majd 2010 nyarán vádemelési javaslattal élt az ügyészség felé.

 2009 augusztus 21-én egy debreceni szórakozóhelyen fogták el a jelenleg is előzetes letartóztatásban lévő négy férfit: az elsőrendű vádlott K. Árpádot, a másodrendű K. Istvánt, a harmadrendű P. Zsoltot és a negyedrendű Cs. Istvánt. A Perényi 1 zenei klubból kerültek elő a támadásoknál használt fegyverek is.
A vádirat az első-, a másod- és a harmadrendű vádlottat előre kitervelten, aljas indokból, több emberen, részben sok ember életét veszélyeztetve és 14. életévét be nem töltött személy sérelmére elkövetett emberöléssel, fegyveresen, csoportosan elkövetett rablással, valamint lőfegyverrel és lőszerrel visszaélés bűntettével vádolják. Az elsőrendű vádlott esetében foglalkozás körében elkövetett szándékos veszélyeztetés is szerepel. A negyedrendű vádlottat előre kitervelten, aljas indokból, több emberen elkövetett emberölés bűntettében, mint bűnsegédet vádolta meg a Pest Megyei Főügyészség.

Dob és gépkarabély 

 A nyomozati szakban a gyanúsítottak – a harmadrendű vádlott kivételével, aki végig nem tett vallomást - részben és eltérő mértékben elismerték, hogy a bűncselekmények egyes helyszínein jártak, Molotov- koktélokat dobtak, és lövöldöztek az előre kiszemelt cigányok lakta házakra, de azt valamennyien tagadták, hogy gyilkoltak (vagy ölni akartak) volna. Ügyvédjeik által kijuttatott üzeneteikben, (illetve a sofőrként működő Cs. István a vele készült interjúkban) azt állították, hogy nincs különösebb bajuk a cigánysággal, nem fajgyűlölők, és nem bőrszínűk, hanem viselkedésük alapján ítélik meg embertársaikat.

 K. Árpád Sándor (43) érettségi után a nyírbátori határőr-igazgatóság állományában volt sorkatona, ahonnan tizedesként szerelt le 1988-ban, alapkiképzést kapott gépkarabély és maroklőfegyver használatára. Leszerelése után zenélt, Budapesten dzsesszkonzervatóriumba járt, 1998-ig a Replika együttes dobosa volt, emellett az adóhatóság adatfeldolgozójaként dolgozott. Ott ismerkedett meg. F-né Ny. Évával, aki a felettese (egyben a szeretője) volt, majd APEH-es munkája mellett üzletvezető lett a debreceni Perényi-1 klubban, ahol állást adott a férfinek és társainak. 2000–2003 között K. Árpád Izraelben vendéglátózott, majd 2005-ben megnősült (2009. júliusában kislánya született). Habár kapcsolata pár évig szünetelt F-né Ny. Évával, 2003 körül újrakezdték. Az igazságügyi szakértő szerint édesapja 1987-es halála után ő lett a család meghatározó személyisége, értelmi képessége átlag fölötti, érzelmi érettsége optimális, precíz munkavégzése, magával szemben is támasztott magas elvárásai alkalmassá teszik vezető szerepre, ugyanakkor hajlamos környezete manipulálására, krízishelyzetben pedig agresszívvé válhat.

Elvették a magnóját

 K. István Zoltán (34), K. Árpád öccse szakács képesítést szerzett. Dolgozott a szakmájában, segédmunkásként az építőiparban, időnként munkanélküli volt, 2008-tól jegyszedő a Perényi-1-ben. Lelkes tagja a DVSC-szurkolótábor kemény magjának. Egy időben rendszeresen ivott, amitől agresszíven viselkedett. Kamaszkorában összetűzésbe került cigány fiatalokkal, akik elvették a magnóját – állítólag innen ered szimpátiája a nemzetiszocialista eszmerendszer iránt:  ezt nyíltan vállalta környezetében. Szoros kapcsolata is megromlott egy időre  bátyjával, amiért az nem azonosult maradéktalanul  nézeteivel ( sőt,  konzervatóriumi évei alatt cigány évfolyamtársaival is tartott kapcsolatot)  K. István 2000 körül csatlakozott a Véres Kard elnevezésű - a szurkolói törzshely Loki-klubhoz kötődő - debreceni nemzeti radikális csoportosuláshoz, amellyel 2006 körül szakított. A vádirat  azt is leszögezi, hogy a fiatalabbik K- testvér „szimpatizált az idegengyűlölő, nemzetiszocialista eszmékkel rokon ideológiákkal. Személyes tárgyai, otthonában tartott egyes könyvei, valamint a bőrére tetovált rajzok, nemzetiszocialista jelképeket, a náci Németország vezetőit ábrázoló, leíró tartalmakat hordoznak.”. Viszont nem tesz említést arról, hogy az 1990-es évek közepén, amikor még Bocskaikertben lakott, az akkor a szkinhed-divat szerint  öltözködő K. István egyik alapítója volt a Keleti Arcvonal Bajtársi Közösség helyi tagozatának. Társait vádolták meg és ítélték el a debreceni zsinagóga tóraszekrényének felgyújtásával. Abban az ügyben ellene nem indult eljárás. A szakértő szerint értelmi képessége átlagos, nehezen alkalmazkodik, tetteit érzelmei irányítják.

Neonáci főzőcske

 P. Zsolt István (34), alias Dezső vagy Teddy szülei elváltak gyerekkorában. A harmadrendű - aki K. István barátja lett a Loki-klubban - szintén szkinhed volt korábban, de neonáci nézeteit nyilvánosan nem hangoztatta. Cukrász végzettségű, szakmáját csak pár évig művelte, utóbb biztonsági őrként dolgozott. 1996-ban szerelt le a honvédség záhonyi Bereg Határvadász századából, majd fegyveres vagyonőrként helyezkedett el hajdúszoboszlói bankfiókokban, szórakozóhelyeken, és 2008 augusztusától dolgozott a Perényi-1-ben. Egy ideig lazán kötődött a Véres Kard csoporthoz, főzésekre, koncertekre járt a tagsággal, de cigányellenes nézeteit nyíltan nem hangoztatta. Fő elfoglaltsága a harci és őrkutyák tenyésztése, versenyeztetése volt. Gyermekkora óta kedvelte a fegyvereket, banki biztonsági őrként önvédelmi fegyvert is tarthatott, rendszeresen olvasta a Kaliber című fegyverekkel foglalkozó folyóiratot. Katonai gyakorló-ruházatban járt. A pszichológus szerint bár értelmi képességei jók, kevéssé ambiciózus, korlátolt érdeklődésű, szociális fejlettsége alacsony, agressziókezelése feszült helyzetekben problémás.

Csontrabló hozzászól

 Cs. István Csaba (29) ugyancsak DVSC-ultra, de a K- fivérekkel egyikük barátnője révén került közelebbi kapcsolatba. Szülei elváltak, két testvére van. Keramikus és hidegburkoló végzettségű, 2003-tól sorkatona, majd szerződéses tisztes a honvédség 5. Bocskai István Gépesített Lövészdandárjánál Debrecenben. 2007–2008-ban gépkocsivezetőként részt vett a koszovói KFOR-misszióban, hazatérte után betegállományba került, 2009 februárjában – a vádiratban nem részletezett – pszichiátriai betegség miatt szolgálatra alkalmatlannak nyilvánították, és  leszerelt. A civil életben sem találta a helyét, könnyelmű, tékozló életvitelt folytatott, kedvenc időtöltése a motorozás volt.  Cs. István gyerekkora óta ellenérzéssel viseltetett „a cigányokkal” szemben, aminek környezetében nem egyszer hangot is adott. Egy interjúban ezt azzal magyarázta, hogy a hajdúhadházi általános iskolába járt, ahol gyakran volt konfliktusa cigány fiatalokkal. Az internet különböző motoros fórumaira Csontrabló nicknéven bejelentkezve több ízben is hozzászólt a romákat érintő éppen aktuális témákhoz. Mindezek ellenére hangsúlyozta, hogy ő nem a bőrük színe alapján viszonyul az emberekhez. A szakértő szerint kudarctoleranciája alacsony, indulatai bármikor kitörhetnek, képességei az igényeinél alacsonyabbak, viselkedése labilis, miközben a hozzá közel állók inkább családcentrikus mókamesternek ismerték.

Mindennapi férfiak

 A vádirat szerint a vádlottak az egyéni sérelmeiket, feldolgozatlan traumáikat, formátlan és téves következtetéseiket kivetítve, a cigánygyűlölő szélsőjobboldali pártok és szerveződések által megerősítve jutottak el oda, hogy "megtorolják"  sérelmeiket. Ezek a maguk mindennapi életét élő férfiak nem voltak profi bűnözők, még kevésbé népük szabadságáért, elszakadásáért harcoló terroristák. Ennek ellenére munkált bennük is a defektes küldetéstudat (ettől még persze a pszichiátria vélemény szerint orvosilag beszámítható, tetteiket átlátni képes egyénekről van szó) s ezért aztán elfogásuk után azt üzenték a közvéleménynek, hogy súlyos társadalmi problémákra akarták felhívni gyilkos akcióikkal a figyelmet - amelyekért szerintük kizárólag a cigányok a felelősek.

A késelős cigány a vádiratból

 A vádirat is említés tesz arról az 1999-ben történt késelésről, melynek során K. Istvánt egy (K. állítása szerint félcigány) biztonsági őr megszúrta, minek következtében el kellett távolítani a lépét. A Pest Megyei Főügyészség szerint ez volt az az esemény, amely megint összehozta a bátyjával a fiatalabb K-t. Hogy pontosan mi és hogyan történt, azt a vádirat sajnálatos módon nem részletezi, de arra enged következtetni, hogy a másodrendű vádlottat ez a súlyos és a vádirat sugallata szerint indokoltnak tűnő sérelem indíthatta a cigányokkal szembeni brutális fellépésre. Hogy ez lehetett a sorozatgyilkosság legfőbb személyes motívuma, azt a K. Istvánt jól ismerők már a nyomozás lezárása előtt hangoztatták - arra alapozván, hogy a „bűnös” késelőt, a félig roma biztonsági őrt a bíróság végül  felmentette.

 A vádirat szerint a vádlottak 2007 végén, 2008 elején (a biztonsági őr felmentése idején) jutottak arra az elhatározásra, hogy mivel az igazságszolgáltatás nem megfelelően látja el feladatát a romák által elkövetett bűnesetek kapcsán, saját kezükbe veszik a „rendcsinálást". Fegyveres támadásokat hajtanak végre romák lakta házak ellen, hogy félelmet keltsenek az ott élőkben, illetve hogy felhívják a figyelmet a fenti „problémára".

A valóság: jogos önvédelem

 De nézzük, mi maradt ki a vádiratból. A szurkálás 1999. január 24-ére virradó hajnalban történt Debrecenben. K. István és négy társa ittas állapotban betért a Flamingo bárba, ahol szóváltásba keveredtek S. Béla rendésszel. Egy pofon is elcsattant a rendész és a társaság egyik tagja (nem K.) között. A rendész reggel hat óra előtt ment hazafelé a munkából, s újra összefutott a társasággal (valószínűleg lestek rá). A Jerikó utcában verekedés tört ki a rendész, valamint K. István és a társaság egyik tagja, B. György között. Az akkori vádirati tényállás szerint: „A társaság rátámadt S. Béla rendészre, aki jogosan védelmezte az életét. B. György megütötte a rendészt, majd K. István késsel esett neki. A földön fekvő S. Béla és K. dulakodni kezdett, közben S. Béla kezébe került K. István kése, amellyel megszúrta a férfit. K. István bal hónalja alatt ment be a kés, átszúrta a lépét, így azt el kellett távolítani. A sebe hat hét alatt gyógyult, de a lép eltávolítása maradandó károsodást okozott. A bíróság szerint utólag nem rekonstruálható, hogy miképpen került S. Béla kezébe a kés, de alaposan feltételezhető, hogy ő szúrt, hiszen K. sérült meg.”

 A bíróság kimondta: S. Bélát akkor is fölmentették volna, ha bebizonyosodik, hogy ő szúrt, mert jogos önvédelemben cselekedett el a rá támadókkal szemben. A per évekig elhúzódott, végül 2008-ban S. Béla rendészt jogerősen fölmentették a bűncselekmény elkövetése alól. Ezt azonban K. nem tudta megemészteni: nem értette, hogy ha az ő lépe odalett, miért nem ítélték el azt, aki őt megszúrta.

A titkos ötödik segítőtárs

 A személyes motívumokon túl ugyanakkor megkerülhetetlen a politikai szélsőjobb és a média felelőssége a cigányok elleni sorozatgyilkosságban. A debreceni négyek bandája néven emlegetett cigányvadászok központi figurái, a K- fivérek eleinte korántsem egyforma mértékben éreztek ellenszenvet a cigányok iránt. A cigányok által elkövetett 2006-os olaszliszkai lincselést követően - a vádirat szerint – viszont már közösen bújták a radikális hírforrásokat, keresve a „cigánybűnözéssel” kapcsolatos információkat. 2007-ben elmentek a Magyar Gárda első avatóünnepségére is, de – immár kiegészülve K. István barátjával, P. Zsolttal – arra jutottak, hogy mivel a Jobbik-sereg nem oldja meg az általuk sérelmesnek ítélt társadalmi helyzetet, jobb, ha a maguk kezébe veszik az igazságosztást.

 Fegyverük és fegyvertartási engedélyük nem volt, ezért 2008. március 7-én bűncselekménnyel szereztek maguknak: egy vadászfegyverek eladásáról szóló hirdetés alapján Besenyszögön betörtek a hirdetést feladó házába, ahol a sértettet két golyós és öt sörétes fegyver, továbbá az azokhoz tartozó lőszerek átadására kényszerítették.  „Rablási tervükbe beavattak egy negyedik férfit is, akinek  a kilétére idáig még nem derült fény” – áll a vádiratban. Felmerülhet, hogy a „negyedik férfi” esetleg egy olyan védett tanú, akivel a hatóságok vádalkut kötöttek. Információink szerint azonban nem erről van szó. A rablással megvádolt K-fivérek és P. Zsolt ugyanis a besenyszögi akcióban való részvételüket tagadják,  erre nézve vallomást sem tettek, a nyomozóknak pedig nem sikerült a személyt beazonosítani. Nem-hivatalos értesülésünk szerint  P. Zsolt egyik, "Kígyó" becenevű haverja több alkalommal is együtt volt velük, például egy budapesti túrabakancs-vásárlási út során, amelyről ő számolt be kihallgatásakor minden részletre kiterjedően a Nemzeti Nyomozó Irodának.

Kezdetek

 A rabolt fegyverekkel többször lőgyakorlatot tartottak, majd az elsőrendű vádlott 2008. július 2-án a golyós vadászfegyverrel két lövést adott le a debreceni menekülttábor egyik épületének ablakára. Ugyanazon év július 21-én késő este (terepfelmérést követően) az első-, a másod- és a harmadrendű vádlott Galgagyörkre utazott, mert korábban a televízióból arról értesültek, hogy konfliktus támadt egy magyar család és a romák között. Éjfél után sörétes és golyós fegyvereikből tüzet nyitottak a kiválasztott házra, de sérülést senkinek sem okoztak. 

A vádirat kitér a piricsei támadásra is, melyet a nyomozás alapján szintén a három vádlott követett el 2008. augusztus 8-án azzal a szándékkal, hogy rendezze az általuk a romák bűncselekményei miatt rossznak ítélt helyzetet. Ezen a helyszínen a fegyvereken kívül Molotov-koktélt is használtak. Az egyik égő épületből menekülő sértett nő 8 napon túl gyógyuló sérülést szenvedett. 

A támadássorozat 2008. szeptember 5-én Nyíradony-Tamásipusztán folytatódott, itt K. Árpád lőtt a kiszemelt, romák lakta házra, melyben senki sem sérült meg. Szeptember 29-én a három főből álló csapat (egy Tarnabodon elkövetett emberölésről szóló tv-riport hatására) ezen a településen lõtt rá a feltételezetten romák lakta utcában több házra (később kiderült, hogy e házakban nem romák éltek), de senkit sem sebesítettek meg.

Öléssel provokálták a romákat


A félresikerült akció után alig egy hónappal Nagycsécsen, a község szélén álló házakra dobtak Molotov-koktélt, majd sörétes fegyvereikből lőni kezdtek az ablakokra. A támadásban ketten meghaltak, egy ember 8 napon túl gyógyuló sérülést szenvedett. Az első- és a másodrendű vádlott Alsózsolcán folytatta a támadásokat; itt nem éjjel, hanem késő délután, a Sajó túlpartjáról lőttek, életveszélyesen megsebesítve egy férfit. 

„A nagycsécsi támadás végkifejlete fordulópontot jelentett a K-fivérek és III. r. P. Zsolt számára (…) A tragikus esemény kapcsán a sajtóban és az elektronikus médiában megjelenő kommentárokból, valamint a hatóságok reakciójáról tudósító híradásokból igazolva látták, hogy az általuk választott módszer eredményes lehet céljuk valóra váltásához, a roma kisebbség szélesebb körében a félelem felkeltéséhez” – írja a vádirat.

 A vádiratban foglaltak szerint a keleti országrészben fokozódó rendőri ellenőrzések miatt a vádlottak távolabbra utaztak: 2009. február 23-án Tatárszentgyörgyön dobtak Molotov-koktélt a kiszemelt ház padlására és egyik szobájába. Az égő épületből menekülő apára és két gyermekére a másodrendű vádlott nyitott tüzet. A férfi és ötéves kisfia meghalt, egy másik gyermek súlyosan megsérült. 

A következő, tiszalöki támadásba a negyedrendű vádlottat is bevonták, sofőrként, mivel úgy vélték: négyen még „eredményesebbek" lehetnek.

 „Az eredetileg a félelemkeltésre irányuló elképzelésük mellett az újabb cselekménnyel már az volt a céljuk, hogy a támadás olyan felháborodást váltson ki a roma népesség egy részében, ami erőszakos cselekményekre sarkallja őket.”

2009. április 22-én a házából kilépő Kóka Jenőt a vádirat szerint K. Árpád lőtte mellkason. Mivel közös döntés született arról, hogy ezután már nem lesből, hanem közvetlen közelről ölnek, 2009. augusztus 7-én Kislétán tényszerűen be is mentek a kiszemelt házba, ahol - a golyóval többszörösen átlyukasztott ajtó mögött - egy gyermeket sebesítettek meg: míg anyját az ágyában lőtték agyon.

Mindent tudott, mégse lett vádlott


A tiszalöki helyszínről távoztukban az elkövetők számukra végzetes hibát  követtek el. Olyan telefont hívtak föl, amit a rendőrségi  számítógép-rendszer ismert. Ugyanis a tiszalöki mészárlásról hazafelé autójuk beragadt a sárba. K. Árpád ekkor mobilon fölhívta a Perényi 1. programszervezőjét- üzletvezetőjét (egyben szeretőjét), F-né  Ny. Évát, és kérte húzza ki őket. A nő meg is érkezett, de az ő kocsijával nem tudták kirángatni K. Árpád Opel Astráját. Ezután az asszony segítségért sietett, és végül egy traktoros szabadította ki a sorozatgyilkosság gyanúsítottjainak sárba rekedt autóját.  (Ny. Évát még tavaly májusban telefonon kerestem és kérdeztem a fentiekről. A Perényi 1. programszervezője, aki csak becenevén, Nyafiként mutatkozott be,  annyit mondott, hogy csak abban az esetben hajlandó nyilatkozni, ha azzal segíteni tud a „fiúknak". Ezt nem tudtam garantálni. A vádiratot olvasva viszont egyre inkább megerősödött az a  meggyőződésem, hogy az elsőrendű vádlott szeretője mindent tudott a támadásokról. Vagy -  majdnem mindent.)

 A vádirat azt is említi, hogy az ő telkén lévő veremben rejtette el Kiss Árpád a fölösleges fegyvereket, és az asszony kulcsot adott neki a Perényi 1-hez is. A százötven tanú közül is őt hallgatták ki a legtöbbször a nyomozók. Értelemszerűen tagadta, hogy ő  dobta volna fel szeretőit és társait. – Ha bármit akár csak sejtettem volna, azonnal a rendőrséghez fordulok – nyilatkozta hónapokkal később egy bulvárlapban. Később azért ez a védekezés módosult: Tiszalök után tudott mindent, de Kiss Árpád  megfenyegette, ezért nem mert beszélni. Végül a poligráfos-és a DNS-vizsgálat - állítólag - tisztázta őt.

 A vádirat tanúlistáját tanulmányozva hiába keresünk egy nevet, amely a gyilkosságokkal vádoltak elfogása utáni napokban sokszor forgott a médiában. B. Zoltánra, a Perényi 1. zenei klub – és még jó néhány debreceni szórakozóhely – tulajdonosának, K. Árpád és társai munkaadójának, a véleményére az ügyészség nem kíváncsi, ami felettébb furcsa. Persze ez önmagban korántsem jelenti azt, hogy ő lenne a sokat emlegetett védett tanú.