A lövöldözés után az utcára tóduló emberek többsége először azt hitte, hogy a gárda nyitott tüzet házaikra. A sértettek máig nem heverték ki az éjszakai támadás sokkját. - Stépán Balázs írása
„Asszony ébredj, becsapott a villám” – ordította első ijedtségében B. László, azután elkezdtek záporozni a lövedékek, újabb találatok érték az udvarra néző nappalit, az ablak betört, a függöny széle rongyosra szakad, a falon pattogtak a sörétek, és mire a nappaliba ért László fia, B. Miklós, már mindannyian tudták, hogy megtámadták a portát: „kik vagytok, és mit akartok” kiabálta Miklós a sötétségbe, a kert felé. Az asszony felkapcsolta a lámpát az előszobában, „agyon is lőhettek volna, ha a nappaliban maradunk” – állította B. Lászlóné kedden a Pest Megyei Bíróságon, a gyilkosság-sorozat 17. tárgyalási napján. A bíróság a sértetteket, a B. család tagjait, valamint R. Zsolt, és R. Zsoltné vallomását hallgatta meg.
A gárdisták megdolgozták a terepet
B. Miklós, és a megtámadottak mind azt hitték, 2008 július 21-én éjjel, hogy a gárdisták rontottak a környékre, nyitottak tüzet vaktában, három házra. Alig egy hónappal korábban ugyanis a Magyar Gárda parádézott a faluban, kiköltöztették a nem cigány P. családot, akik összevesztek az udvaron lakó cigánycsaláddal, most azonban őket okolja mindenki, a romák is a konfliktus miatt. B. Lászlóné úgy idézi föl a gárdisták jelenlétét, hogy szitkozódtak, fenyegetőztek és azt ordibálták, hogy „megdöglötök cigányok”, de a rendőrség lezárta a Rákóczi utcát, megfékezték a gárdistákat. B. Lászlóné és R. Zsoltné akkor veszítette el munkáját, mert féltek, és a gárdisták miatt nem mertek munkába indulni, hiányoztak, elbocsátották őket. A három műszakos időbeosztás szerint hajnali háromkor kellett volna az utcára lépniük.
A vádirat szerint a gárdisták keltette incidens hírére határozta el K. Árpád, K. István és P. Zsolt, hogy megtámadja a galgagyörki cigánysort. Állítólag tanulmányozták a környéket, kiválasztották a célpontokat, a helyszínen mégis vaktában, nem személyekre, hanem az ablakokat megcélozva lövöldöztek, a véletlenen múlott, hogy senki sem sérült meg, de óriási riadalmat okoztak. Az ügyészség szerint az volt a céljuk, hogy felhergeljék a lakosságot, szembe fordítsanak magyart és cigányt, a félelemkeltéssel az erőszakos megoldás felé akarták terelni a hétköznapi konfliktusokat a gárdisták által megdolgozott terepen. A K. testvérek elismerték a 2008-as galgagyörki, az augusztusi pricsei, a szeptember végi tarnabodi támadást, de tagadták a terhükre rótt, súlyos sérülést, vagy halált okozó összes többi cselekmény elkövetését. P. Zsolt hallgat és mindent tagad, bár az ügyészség szerint több lövést is leadott a galgagyörki családi ház utcai ablakára.
A gárdisták akciója súlyosan megrontotta a cigányok és a magyarok nem éppen harmonikus viszonyát, de a támadás következtében sem javult a helyzet, kevés együttérzést tapasztalhattak cigánysor lakói.
Villámlás, zápor, pergőtűz
A vádlottak Galgagyörkön először a válófélben lévő R. házaspár otthonára támadtak az utcafront felől. Az utcai lámpa halványan ugyan, de megvilágította a ház udvarát is. A lakók nyolc körül feküdtek le, „durranásokra, felvillanó fényekre ébredtünk” – emlékezett vissza az asszony, R. Zsoltné – „belőttek az ablakon, telefonálj, hívd a rendőrséget, de fel ne állj, mert még mindig lőnek” – utasította a férje. „Dörög az ég, honnan veszi, hogy lövöldöznek” – kérdezte tőle az ügyeletes rendőr, de nyugtázta a hívást. A házaspár tíz perc múlva merte felkapcsolni a villanyt, mire kimentek, az utcán már többen álldogáltak rémülten. R.-ék hat lövést számoltak össze. Két szoba ablaka néz az utcafrontra, ők a jobboldali szobában, az ablak alatti ágyon feküdtek. A nappalit egy találat érte, a ház falán három golyónyom maradt, összesen hat találat nyomait fedezték föl a kiérkező rendőrökkel együtt. „Virradatkor szétnéztünk a környéken, a szembe-szomszéd redőnyét szétlőtték” – mesélte a tárgyaláson R. Zsolt.
B.-ék öten voltak otthon a támadás idején, a házaspár fia és menye az utcai szobában aludtak a kisunokával együtt. B. Lászlónét annyira megviselte az otthonát ért támadás, hogy azóta pszichológus kezeli. Zavartan viselte a tárgyalást, néhányszor az egyszerű kérdéseket sem értette meg, gyorsan félre húzódott, amikor P. Zsolt lépett melléje, hogy a támadásról kérdezze. 2008 óta hiába próbálkozik, nem sikerült munkát találnia.
„A fiam szólt, hogy lövöldöznek, megtámadtak minket, hívjam a rendőrséget” – idézte föl a júliusi támadás eseményeit B. Lászlóné. „A rendőrök viszonylag gyorsan, tíz-tizenöt percre jöttek” – mondta el még 2008 december 9-én, a Nemzeti Nyomozó Iroda embereinek, a tettesek mégis eltűntek a helyszínről. „Elkaphatták volna a támadókat” – állította a tárgyaláson is a harmincnyolc éves asszony – „Mert a férfiak a kertek alatt, csak nagy kerülővel tudtak menekülni, nem az utcán keresztül”, ahol a lövöldözést követően szinte azonnal gyülekezni kezdtek a helybeliek. A támadók ismerték a járást, ezért keveredhettek egy időre gyanúba a helybeliek is, mert ha nem is túl feszült volt a cigány-magyar viszony, de a községben ellenszenvvel viseltetnek a romákkal szemben.
A rokkant nyugdíjas, beszédzavaros B. László többször megerősítette a tárgyaláson, hogy két férfit látott a háztól ötven-hatvan méterre, egy villámlás néhány pillanatra megvilágította őket, a mezőn futva távolodtak a helyszínről.
Az otthonukra zúduló lövöldözés a sértettek szerint három-öt percig tarthatott. Az amerikai-konyás nappaliban „mintha bomba robbant volna, mindent tiszta üvegszilánk borított, egy marék lőszert gyűjtöttünk össze, de találtunk még rá két hónappal is. A konyhafal szét lett lőve, a csempe tönkrement, a kávéfőző, az élelmiszerek, a liszt, a cukor, mind tönkrement” – mesélte az asszony. A dupla thermo üveget már kicserélték, festettek, de a csempe úgy van, ahogy a támadás elintézte.
Aznap éjjel öt hüvelyt találtak, másnap még egyet, a háztól tíz-tizenkét méterre. Felmarkolták, kivitték a ház előtt várakozó rendőrautóhoz, átadták, papírt nem kaptak róla, a váci helyszínelők nem viseltek kesztyűt, csak a pestről érkező nyomozók húztak kesztyűt a kezükre.
Nyomorultul fest, eltörpül B. László alakja P. Zsolt mellett, alig ér a válláig, vézna fickó, az erőteljes vádlott mellett, aki azt kérdezi, a tanúhoz lépve, hogy a támadást megelőzően látott-e gyanús autót cirkálni a környéken. Nem, nem látott.