Piricse volt az első helyszín, ahol súlyos személyi sérülés történt - Stépán Balázs írása

Autó – G. Tibor tanú nem hallja, nem érti amit mondanak neki. A harmadik sorból súgnak, hogy kocsi, de háttal áll, nem veszi észre. A gyermekkora óta nagyothalló férfi szájról tud olvasni, de most ez nem segít. A bíró szinte kiabálva próbál szót érteni vele, szünetet rendel el, és a sértettek ügyvédjeivel közösen megállapodnak, hogy szembenézve magyaráz majd G.-nek, és lehetőleg minél ritkábban pillant jegyzeteibe.

„Látott-e autót az utcában?” - ezt kérdezte G. Tibortól. Hosszú időbe került tisztázni, hogy G. nem látott le-föl cirkáló idegen „kocsit” a piricsei Ady Endre utcában három éve augusztusban, a támadás előtti napokban. A tizennyolcadik tárgyalási napon, a 2008. augusztus 8-iki piricsei támadás sértetteit hallgatta meg a bíróság. 

G. Tibor a támadás idején az Ady Endre utca végén lakott, édesanyja közvetlen szomszédságában, a cigánysor végén. 

Ne menj ki

Augusztus nyolcadikán késő este, a délután műszakból, a csirkefeldolgozóból jött haza a munkás busszal, átvágott a focipályán, ahogy megszokta, senkivel nem találkozott útközben, otthon az utca felöli szobában letelepedett a tévé elé, kisvártatva elaludt. Durrogásra ébredt fel, három-négy lövést észlelt (a faluban többen hétre emlékeznek), azután „hirtelen világosságba borult a szoba”. Kívül, a ház közelében tűz ütött ki, az ablak sarka és a tűzfal megpörkölődött, Molotov-koktélt dobtak az udvarba. Hatan voltak otthon: a feleségén kívül még négy kiskorú gyermekük. „Ne menj ki, mert abból baj lehet” – hallotta feleségét, a gyerekeket lerántotta az ágyról, vitte volna őket ki a házból a kívülről beszürödő lángok látványa miatt, de a bejárati ajtót  ijedtében nem bírta kinyitni, a kulcsot a zárba törte. 

Uzsorásokra is gyanakodtak

Felkapta a kisbaltát, azzal feszítette ki az ajtót, de így percek teltek el, mire kijutott. A vályogház tűzfalánál égett valami, arra egy „vedér” vizet loccsantott, a lángokat sikerült eloltani. Visszarohant a házba gyermekeiért. Anyja házához akarta menekíteni a kicsiket, de benzinszagot érzett a levegőben. Ezért két házzal odébb, a sógorához cipelte a gyermekeket. Mire visszaért a házhoz, addigra anyja már kimenekült a szomszédos kunyhóból, a fűben hevert, erősen vérzett, „már nagyon jajgatott”. A villanypózna mellé húzta, felhívta a rendőrséget és a mentőket.

„Több elképzelés is felmerült, hogy miért történt ez velünk” – vallotta Tibor. Először arra is gyanakodtak, hogy uzsorások bosszúja lehet, hiszen „elég sok pénzzel” tartozott az L. családnak, Csukinak és Vénának, „de ők nem képesek arra, hogy ilyet tegyenek”. Nem tudta megmondani, hány sörétes puskából származó hüvelyt találtak a közelben a rendőrök; ő egyet talált meg két nappal a támadás után, azt cigarettás dobozzal markolta fel, és átadta a rendőröknek. A rendőrök a következő, a támadás harmadik napján tartottak alapos helyszíni szemlét.

Halmozottan

G. Magdolna, Tibor édesanyja a vallomás előtt kérte, hogy a vádlottakat vezessék el, fél tőlük, csak távollétükben mer beszélni. Később ezt kérte menye, Tibor felesége is. Vallomásukat a bíró utólag ismertette a vádlottakkal.

G. Magdolna, Tibor édesanyja, Bözsi – ahogy a faluban ismerik – A támadás éjszakáján hárman aludtak a házában. Rajta kívül élettársa, és a fiatalkorú R. Gizella. A lány szüleivel korábban a szomszédban lakott korábban, azonban a támadás idején apja és anyja börtönben volt és testvéreivel intézetben nevelkedett.  Az R. család tagjai elszigetelten, ki-ki önmagába fordulva élt, senki velük, ők magukkal sem törődtek, talán fel nem fogták, hogy a tizenhat hónapos kisgyerek, Miklós a nélkülözés miatt éhen halt. Gizella a nevelőotthonból szökött meg, G. Magdolna éppen a támadás napján fogadta magához éjszakára. A bíróság hiába idézte tanúként, nevelőnője beszámolója szerint a lány két nappal a tárgyalás előtt, hogy megszökött az intézetből.

Féltem, hogy megtalálnak

G. Magdolna éjjel kiment az árnyékszékre, az udvaron semmi rendkívülit nem vett észre, a szobában az ágy szélére ült, rágyújtott, alig szippantott kettőt a cigarettából, amikor a házra támadtak. Benzines palackot hajítottak be az ablakon, amelyet csak szúnyogháló fedett. A többiek is felriadtak, a kunyhóban tárolt vödör vízzel Gizella öntötte le a lángfoltot, Magdolna menekült ki a házból, a belülről zárható ajtóhoz rohant, leakasztotta a láncot, éppen lépett ki az épületből, amikor a lábát érték a lövések. Akkor rögtön, ott helyben nem érzett fájdalmat, csak egy ütést a combján. „Akartam kifelé menni, amikor idevágódott valami”. Bizonytalanul vallotta, hogy talán látott egy autót a „kövesúton”, vagy két személyt elmenekülni, de kihagy az emlékezete, „arra emlékszem, hogy ott feküdtem az utcai lámpa alatt, azt mondják a fűben hevertem, a fiam húzott ki a póznához.”

Tagadják a lövést

A kórházat saját felelősségére hagyta el, hat vagy hét sörét maradt a combjában, nem hagyta, hogy megoperálják. „Féltem” – mondja, nehéz megérteni, hogy a kórháztól félt-e, vagy attól, „ha otthon, a kórházban is megtalálnak”.

Az asszony sajátjaként emlegeti a putrit, amit azóta lebontottak A helyszíni szemlén rögzített nyomok szerint több sörétes lövedék csapódott a házfalba, körülötte lőszerhüvelyeket is talált a rendőrség.

A piricsei támadás volt az első, ahol személyi sérülés történt. A K. testvérek elismerték, P. Zsolt tagadta, hogy jelen lett volna. K. István a nyomozás során tartott helyszíni szemlén nem volt hajlandó bemutatni, hogyan zajlott le a támadás, mert félt a sértettek fenyegetésétől, a rendőrök szerinte nem biztosították megfelelően a helyszínt. Tagadta, hogy célzott lövéseket adott le.