Barabás Zoltánt, a Perényi 1 bérlőjét és üzemeltetőjét hivatalosan először tegnap, a Budapest Környéki Törvényszék rendelkezésére hallgatta ki Miszori László büntetőtanácsa. - Stépán Balázs írása
Komáromi Gábor december elején megszakadt vallomását folytatta a bíróság, Petrovszki Attilával szembesítve sem sikerült kideríteni, mikor és miért távolodott el K. István a Véres Kardtól.
2009. augusztus 21.-én, a razzia reggelén Debrecen polgármestere (Kósa Lajos) hívta telefonon Barabás Zoltánt, hogy „mi történt a Perényiben?”. „Fogalmam sincs róla, az alkalmazottak nincsenek benne” – válaszolta.
Egy „parancsnokfélétől” megtudta, hogy az üzletében talán kábítószert, talán fegyvert keres a rendőrségi alakulat. A tájékozódás után megkérdezte:
- Programom van, elmehetek? (Baráti társasággal ugyanis, éppen Villánykövesdre készült, a hosszúhétvégére.)
- Érezze jól magát Villánykövesden!” – hagyta rá a tiszt.
A lezser távozást a tárgyaláson azzal magyarázta, hogy „túl nagy jelentőséget nem tulajdonítottam” a rendőrségi akciónak, és még hozzáfűzte az F.-né Nyalka Évától is többször hallott mentegetőzés félét: „nem tudtam kellően kezelni a helyzetet”…
Barabás Zoltán ismert vendéglátó-ipari szakember Debrecenben: „szakmai arcpoetikám (sic!): a vendéglátást csak az művelje, aki nem csak a pénzt szereti a szakmában, hanem a vendéget és a munkáját is” – olvasható önéletrajzában.
Vendéglátási „vertikumot” működtet, a közétkeztetéstől a zenés szórakoztatóhelyig terjed érdekeltségi köre. A szórakozóhely vezetését 2008-ban bízta F.-né Nyalka Évára, aki „ismert személy Debrecenben, és megszállott zenerajongó”. „Csinálhatja saját szakállára” – egyezett bele, bár ő maga nem szereti, és nem is tartja kifizetődőnek ezt a fajta szórakoztatást.
Kezdetben H. Attila irányította a Perényit, de hamarosan átvette tőle a kezdeményezést F.-né. Nyalka Éva. Ő vette föl az alkalmazottakat, rá bízták a nyitva tartást, ő számolt el a bevétellel a Vár utcai központban, ő vette föl a K. testvéreket, s biztonsági embernek P. Zsoltot, akiket a tulajdonos csak látásból ismert. Barabás „maximálisan” elégedett volt vele, bár a bevétel „nem úgy alakult, ahogy elvárta volna”. Rendbontásról, botrányokról, rasszista megnyilvánulásokról nem hallott a vállalkozó, tudomása szerint zártkörű rendezvényeket nem tartottak a klubban.
A Véres Kard nevű szervezetet baráti társaságként határozta meg Komáromi Gábor tanú, Loki klub-szervező (akinek az elmúlt 10 évben meghatározó szerepe volt a szurkolói táboron belül az ultrák hangjának megerősödésében és jobbratolódásában, illetve radikalizálódásában). Szerinte a tagokat a közös történelmi érdeklődés, a magyar nemzeti hagyományok tisztelete, a közös gondolkodásmód tartja össze. Igaz, a „nemzeti szövetség” gondolatvilága a nemzetiszocializmus bizonyos elemeit is tartalmazza, de meghatározója a magyar öntudat – állította Komáromi. Tagjai a Loki klubban, a Monti ezredesben, a Perényiben jártak össze szórakozni a többi nemzeti radikálissal. Azt, hogy K. István pontosan mikor és miért távolodott el a csapattól, a másik tanú, a nyakszirtjén fültől fülig fél körívben, „Becsületem a hűség” szövegű tetoválást viselő Petrovszki Attila segítségével sem sikerült pontosan tisztázni a tárgyaláson. (A Békés megyei Békésen állomásozó Petrovszki Attila ismert K1-es boxoló – lásd: fotónkat, amely innen származik) Bizonytalanul válaszoltak arra is, hogy vajon a négy vádlott milyen szoros kapcsolatban állt egymással. Mindketten figyelték a roma gyilkosságsorozat eseményeit, de egyikükben sem merült föl, hogy a vádlottaknak köze lehet hozzá. „Átlagember ilyet nem képes elkövetni” – vélte Komáromi.
Délután egy háromfős karbantartó brigád tagjait hallgatta meg a bíróság. 2009.-ben bekamerázták a debreceni cégbíróság épületét. A huzalozást végző brigád augusztus végén, a letartóztatás előtti napokban a Perényi 1 termein keresztül húzta ki a kábeleket. A többi vallomással egybevetve lehet nagy jelentősége, hogy bejuthatott-e valaki észrevétlenül a lezárt raktárrészbe, ahol az alultöltős sörétes vadászpuskát találták a tűzszerészek.