Gulyás József írása
A világsajtó tele volt az elmúlt napokban azzal, hogy a nemzeti és nemzetközi futballszervezetek attól tartanak: rasszista megnyilvánulások kísérik majd a labdarúgó Európa-bajnokságot. Az előzetes és cseppet sem megalapozatlan félelmeket egy, a BBC Panoráma című műsora által készített dokumentumfilm táplálta, mely rávilágított: a rasszizmus súlyos probléma mindkét vendéglátó országban.
Ehhez képest, vagy még inkább éppen ezért az EB sztárjai - élükön a német válogatott képviselőivel - egymást váltva tesznek demonstratív látogatást az auschwitzi haláltábor helyszínén. A német labdarúgók (ahogy persze az olaszok, a hollandok stb. is) a látogatással fel akarják hívni a figyelmet arra, hogy az emberi együttélés során elfogadhatatlan az antiszemitizmus, és a rasszizmus.
Nem példátlan gesztus, hanem általános gyakorlat ez a német válogatottnál.
2010-ben a VB-re készülő csapat képviselői a budapesti magyar-német barátságos mérkőzés előtt úgy döntöttek, hogy ellátogatnak Tatárszentgyörgyre, ahol egy évvel korábban származása miatt meggyilkolták a Molotov-koktélokkal felgyújtott házukból menekülő háromgyermekes édesapát, a 27 éves Csorba Róbertet és ötéves kisfiát, Robikát. A Német Labdarúgó Szövetség (DFB) delegációja fontosnak tartotta, hogy a romagyűlölet elleni fellépés jegyében ellátogasson a támadás helyszínére, felkeresse és támogassa a megtámadott család hozzátartozóit, majd pedig mezeket és labdákat adtak át a helyi iskolai csapatoknak. A magyar sajtó lényegében érdektelenséget mutatott az esemény iránt, csak minimális információ lelhető fel a látogatásról. (Az összeállításban szereplő Tatárszentgyörgyre tervezett emlékműállításból a helyi döntéshozók ellenállása miatt egyébként végül nem lett semmi, pontosabban lett csak később, máshogy és máshol…)
Az EB-hez közeledvén a játékot szerető magyar focibarátok és jótékonyságtevők éppen Tatárszentgyörgyre látogattak, mint azt egy izgalmas bulvár hír kapcsán megtudhattuk: „Földbe döngölte egy nő Orbánt”.
Nos, ez az esemény már komoly sajtó-érdeklődés mellett zajlott, viszont arról nem szóltak a tudósítások, hogy vezetőink (miniszterelnök úr, köztársasági elnök úr, vagy Csányi elnök úr, aki - mint egy beszámolóból megtudtuk - a hazai nagytőkét képviselte) éreztek-e késztetést arra, hogy ellátogassanak Tatárszentgyörgyön Csobra Róbert, és Robika (aki idén lenne 8 éves) sírhelyéhez, vagy akár csak egy gondolat erejéig megemlékeztek volna két honfitársuk származása miatti legyilkolásáról, ami azért mégiscsak nehezen felejthető tragédiája volt a mögöttünk hagyott évtizednek.
Miközben az EB-re figyelő közvéleménynek, futballrajongóknak egyértelmű üzeneteket juttatnak el az Auschwitz-Birkenauba ellátogató jeles játékosok, csapatok azzal, hogy nyíltan szembefordulnak a rasszizmussal erősen fertőzött futball-huliganizmussal, aközben nálunk nem nagyon találunk focistáinktól, a hazai labdarúgás vezetőitől hasonló gesztusokat. Eddig is azt gondoltam, hogy jó foci nem csak erőnléti kérdés. Az igazán jó focistákat jellemzi egyfajta játékintelligencia, ám a társadalmi érzékenységet pl. a német válogatott tagjai vélhetően nem a pályán sajátították el, hanem a német társadalomra évtizedek óta jellemző közös tanulási folyamatban, ahol is közösségi szinten jelen van az önreflexiós képesség, a történelmi múlt megértésének és feldolgozásának az igénye, a jóért való kiállás, és a rosszal való szembefordulás nyílt vállalása.
A magyar fociról most inkább nem értekeznék…
Köztudomású, hogy egyelőre messze vagyunk attól, hogy felvegyük a versenyt a nemzetközi labdarúgás élmezőnyével.
Ahhoz viszont nem kéne sokat edzeni, vagy agyalni a fiúknak és a magyar futballvezetésnek, hogy fontos kérdésben különbséget tudjanak tenni jó és rossz között és az európai nagyságokhoz hasonlóan vállalják is véleményüket. Milyen beszédes volna, ha pl. az ismét bajnok DVSC (Loki), a cseppet sem puhapöcsű és rasszista megnyilvánulások terén évtizedes hagyományokkal rendelkező magyar futball huliganizmusnak, továbbá a lelátókra és sehova máshová sem való intoleráns, agresszív viselkedés valamennyi hazai képviselőinek is üzenve ellátogatna Tatárszentgyörgyre egy főhajtásnyi üzenet erejéig.
A DVSC esetében ez már csak azért is indokolt lenne, mert szurkolói keménymagjában, a SZUD-ban (Szívtiprók Ultras Debrecen) komoly jelenléttel, beágyazottsággal bírtak a cigánygyilkosságok vádlottjai, és nem egy, velük közvetlen kapcsolatban álló beidézett tanú.
A magyar labdarúgásnak persze nem lesz könnyű visszakapaszkodnia európai élmezőnybe. Még nem tudjuk, hogy az idei EB-re mennyire nyomja rá bélyegét a lelátók oda nem illó zaja, de a pályán biztosan látunk majd szép pillanatokat.
Kívánok tehát szép focit és jó szurkolást mindenkinek!
A bejegyzésben látható képek a blikk.hu, a szud94.hu, és a sport.pl oldalról származnak.
