A kislétai támadásra - mely az utolsó volt a romák elleni támadássorozatban - 2009 augusztus 2-áról 3-ára virradó éjszaka került sor. Az elkövetők eleve ölési szándékkal mentek Kislétára a roma holokauszt 65. évfordulóján.

A támadók éjjel egy óra körül érkezhettek a családi házhoz, majd az ablakon át rálőttek az épületre. A lövést követően a bejárati ajtót betörve rontottak be a házba és két vadászpuskával tüzet nyitottak a bent tartózkodókra. Így közvetlen közelről lőtték agyon Balogh Máriát, és sebesítették meg életveszélyesen az akkor 13 éves kislányát.
A támadások után órákkal később találta meg áldozatot és a sérült kislányt szinte vérbe fagyottan a meggyilkolt Balogh Mária testvére. (Úgy volt, hogy együtt mennek dolgozni.)

Az időközben kamasszá váló gyermek sorsáról nem szívesen értekeznék itt. Csak annyit jegyeznék meg, hogy a magyar állam kapcsolódó intézményrendszere, és „felelős” szereplői elmulasztották a megfelelő szakpszichológusi, mentális, szociális és persze pedagógiai segítségnyújtást ennek a súlyosan traumatizált lánynak az esetében.

Meg kell persze jegyezni ezen a napon, a roma holokauszt (Pharrajimos) napján még egy dolgot.
A "német megszállási emlékmű” idegen nyelvű feliratai (fentről lefelé az angol, a héber, a német és az orosz nyelvű szöveg) kellő megütközést váltott ki, azért mert az egyébként is alappal kritizált „erőltetmény” esetében a felirat helyességére sem voltak képesnek ügyelni a politikai akarat kivitelezői.

A megütközésben, kritikában jeleskedők viszont rendre elmulasztották, hogy szóvá tegyék: miért maradt le a romagyilkosságok áldozataihoz hasonlóan a német megszállást követően pusztán származásuk miatt áldozattá váló cigány honfitársainkra való utalás nyelvük használatával?

Mindenek előtt miért is nem jutott ez eszébe senkinek, akinek ez magas hivatalánál fogva dolga lett volna?!

Gulyás József augusztus 2-ára, a kislétai támadás 5., valamint a roma holokauszt 70. évfordulójára írt írása

A romák elleni első halálos kimenetelű nagycsécsi támadás túlélő hozzátartozói bíznak a kormány ígéretében, de egyelőre elakadt a beígért kárenyhítési folyamat. - Gulyás József írása

Nagycsécsen öt éve, 2008. november 3-ára virradó éjjel alvó emberekre gyújtották a házukat, majd a felriadó család tagjaira az épületen kívülről, lesből leadott lövésekkel megsebesítették Nagy Tibort és pár pillanat leforgása alatt megölték Nagy Tibor feleségét Illés Évát, valamint testvérét, Nagy Józsefet.

fotó: Keno Verseck

2009-ben november 3-át, az első halálos kimenetelű nagycsécsi támadás napját, az Országos Cigány Önkormányzat a cigányság gyásznapjává nyilvánította. Egy évvel ezelőtt Nagy Tiborné Illés Éva és sógora, Nagy József sírjánál a mintegy félszáz emlékező előtt Farkas Félix, az Országos Roma Önkormányzat elnökhelyettese, a Lungo Drom megyei szervezetének elnöke többek között arról beszélt, hogy összefogással méltó síremlékeket emelnek az áldozatoknak. A két áldozatot eltemették ugyan, de a szegény családnak a tragédia óta sírkő felállítására nem futotta. Az „összefogás” (ami napjaink legbűvösebb szava) Magyarországon elmaradt, egy német állampolgár emberi érzékenységét azonban megmozgatta a történet.

Életfogytig tartó szabadságvesztésre ítélte a bíróság a romagyilkosságok három tettesét, egyikük sem szabadulhat, a negyedik vádlott tizenhárom évet kapott, az ő büntetését sem lehet enyhíteni. Sőt: az ügyész súlyosbításért fellebbezett. - Stépán Balázs írása

Kiss Árpád és István végighallgatták az ítéletet, az indoklásra nem voltak kíváncsiak, de nem is kötelező, hogy ott legyenek, több mint másfélszáz tárgyalást hallgattak végig közömbösen, időnként figyelve F.-né Nyalka Éva nehezen követhető elbeszéléseire, meg a szakértők, nyomozók ügyetlen szabadkozásaira. Kiss Árpád közömbösen, öccse akcióra készen figyelte a fejleményeket, jegyzeteket készítettet, nem nagyon érthette, mit akarnak tőle. Pető Zsolt csendesen üldögélt, mintha ez nem is az ő világa lenne, időként rászólt a telefonján babráló fegyőrnek, hogy ne már, mellényúlsz. Azután, egy idő elteltével tetkóit sem mutogatta már, fehér nylon-zacskóját óvatosan maga mellé tette a padra, jegyzetelgetett, de mintha kívül állna az egészen, nem az ő balhéja, ez valami tévedés.

A másfél hónapos szünet után,  július 24-re kitűzött  tárgyaláson az utolsó szó jogán megtett észrevételek lehetőségével élhettek volna a vádlottak, ám ezzel csak igen mérsékelten éltek. A Kiss-fivérek semennyire, Pető annyit mondott: „ártatlan vagyok”, még a legmesszebbre Csontos ment – talán ő látta a legtöbb könnyfakasztó amerikai filmet -, anyukáját idézte, miszerint „a fiam bűnös, de nem bűnöző”.  Miszori bíró, miután Csontos megszólalása után párátlanított a szemüveg alatt, augusztus 6-ra tűzte ki az ítélethozatalt. Nagy érdeklődés várható.

Már a július 24-i tárgyaláson jelentek meg látványos arcok, két kopasz, egy nagy, meg egy kicsi, Zorro és Huru, fekete, “Heroes” feliratú polóban, egy harmadik fiatalember és egy hölgykisérő. “Zorro”, a nagydarab, kopasz fejetejére divatosan hátratolt napszenyóban, koponyatetoválással, illetve a job kézfején a Pink Floyd együttes The Wall c. lemezéről és a belőle készült Allen Parker filmből ismert keresztbe tett suszterkalapácsok - a Hammerskins nevű texasi székhelyű skinhead-szervezet jelképe – látható tetoválás formájában. Az eddig nem látott tárgyalási közönség láthatóan Kiss István és Pető Zsolt cimborái, Kiss a rövid tárgyalási nap végén olyan lazasággal köszönt a havercsávóknak, mintha csak azt beszélték volna meg lent, a Perényi 1-ben, hogy akkor ma majd a Red Bull-vodka kombó viszi a szólófutamot. (Talán igaza lehet Komcsinak – Komáromi Gábor, a debreceni Loki Ultrák vezénylő tábornoka -, hogy Kiss István, miután kipörgött a Véres Kard nevű, ősdebreceni szkinszövetségből, s kozmopolitább – ha lehetséges ilyet mondani ebben a kontextusban – vizekre evezett, a nemzetközi Hammerskins-szel vette fel a kapcsolatot.) Az ítéletre talán még többen jönnek, hősözni, mártírozni, pfújolni: meglátjuk. Az „ártatlanokat ítéltek el” típusú felháborodásra izzítás jelei már most látszanak, például az X Kommunikációs Központ kisfilmjei láthatóan kiverték a biztosítékot extrémjobbon, e heti megjelenésük óta naponta emésztgetik a „kurucok”.

 “Nem szeretnék semmit mondani, nem kívánok élni az utolsó szó jogával”

Miszori bíró, akiről bő két év után elmondhatjuk: nem a médiaglamour embere, a sajtónak szóló rövid eligazítással kezdte a szerdai tárgyalási napot. A megszaporodott újságírók megértették a tárgyalás rendjének biztosításáról szóló dörgedelmet, majd a szokásos rituálék szerint megkezdődött a tárgyalás. Miszori közölte, ez a nap az utolsó szó jogán történő megszólalásoké. Ha dramaturgiailag nézünk egy tárgyalássorozatot, akkor ez a slusszpoén helye. (Az ítélet pedig a kóda, végefőcím, tapsrend.) Amikor ki lehetett volna állni új ténnyel, névvel, körülménnyel. Megbolygatni az egészet. Felrúgni az eddigi konszenzust. Az univerzumba üvölteni az igazságot! „Nem én voltam, Tisztelt Bíróság, hanem X meg Y meg Z adott rá egy kis zsét, a Jóska, Pista, Tercsi, Klára ötletekkel segített és bemérték a célpontokat,  még a Büdös, meg a Kopasz, meg a Bajusz  segített, sőt nemcsak segített, de elkövetett, és az özvegy Kovalcsikné kisunokája pedig a Molotovokat töltögette.” De nem, ezek a szavak nem hangzottak el, Kiss Árpád és Kiss István szinte szó szerint ugyanazt mondták: “nem szeretnék semmit mondani, nem kívánok élni az utolsó szó jogával”. „Puncik” – gondolta ekkor a tudósító, talán majd másodfokon, de már a kankutyaidomár lépett a bíróság elé. ”Ártatlan vagyok” – közölte Pető Zsolt mély meggyőző erővel, majd ellépett a pulpitustól. Ekkor jött Csontos, aki az őt ért kritikai megszólalásokra is választ próbált adni. (Vádlottársai hatóságokkal való együttműködést, besúgást, vamzertempót, ténybeli fabrikációt lobbantottak a szemére több alkalommal.) Csontos állította, hogy ő az igazat, csakis az igazat, a színtiszta igazat mondotta, védhette volna ugyan magát jobban, de elfáradt. Végül, mintegy „klasszikusok délidőben”-jellegel édesanyját citálta a t. bíróság előtt, de azt már a kopfban idéztük.

„Ártatlan vagyok” 

Ezek után Miszori bíró jócskán idő előtt berekesztette a tárgyalást, és kitűzte az augusztus 6-i időpontot. Jelezte, hogy sértetti képviselők szólhatnak az áldozatok hozzátartózóinak. (Csak Jakab Renáta, Csorba Róbert özvegye, a négyévesen lelőtt Csorba Robika édesanyja volt jelen a 24-i tárgyaláson.) A tanács elnöke jelezte, hogy a vádlottak esetleges távolmaradása nem lesz akadálya a 13 nap múlva esedékes határozathirdetésnek. Ez mit jelent? Nem akarják kitenni az ítélethírdetéskori esetleges kellemetlenségeknek a vádlottakat? Hogy netán elalélnak majd a nagymelegben meghallván a büntetési tételeket és a BV kommandósok szaladoznak repülősóért? Vagy széttépi őket a felbőszült roma- és romaszimpatizáns tömeg? Vagy az amerikai börtönök Aryan Nation-jében edződött Hammerskins megpróbálja kiszabadítani őket? Nemár!

Az utóbbi napok érdekessége volt még az elsőrendű Kiss Árpád védője, Bérdi Zsolt ügyvéd szereplése a HírTV-ben. Riporteri kérdésre – miért nem élt K. Á. az utolsó szó lehetőségével – Bérdi elmondta, hogy ez a megszólalás nem kötelező, hanem lehetőség, s mivel védence oly hosszan és kimerítően sorolta a bizonyítást kritizáló érveit június elején, hogy azok megismétlését illetlenségnek tartotta volna. (Gimme a break!) „Védencem korábban már nyilatkozott arról, hogy milyen tevőleges magatartásokat tanusított bizonyos bűncselekményeknél, ezért nonszensz lett volna azt állítania, hogy nem vagyok bűnös.” Bérdi ezt válaszolta arra a riporteri kérdésre, hogy miért nem jelentette ki K. Árpád Petőhöz hasonlóan, hogy ártatlan. És a hírtévés riporter a zsurnálszakma nagyobb dicsőségére továbbengedte ezen a ponton az ügyvédet. „Ülj le fiam, egyes!” – mondanák ezt bármilyen valamirevaló riporteriskolán.

„Elfáradtam”

Bérdi ezután érdekes megjegyzést tett: nem csak azok ülnek a vádlottak padján, akik a vádiratban megfogalmazott bűncselekménysorozatot elkkövették. Bérdinek előnye, hogy ő, mint erre hivatkozik is, az egész nyomozati és tárgyalási anyagot – tehát például Hódos Ernő százados, Csontos KBH-s tartótisztje zárt tárgyaláson elhangzott vallomását is ismeri, szemben a szélesebb közvéleménnyel -, ennek birtokában mondta a HírTV-ben a lehetséges felbújtókra vonatkozó kérdésre azt, hogy a fegyverekkel és különösen a lőszerrel kapcsolatban már a nyomozás során fel kellett volna tűnnie annak, hogy Besenyszögön hét lőszert zsákmányoltak, bő egy évre rá a Perényi1-ben száznál többet találtak, és közben „akcióztak is”. Bérdi nem érti, hogy a NNI miért ilyen „nagyfiúsan” kezelte ezt. Kiss Árpád a galgagyörki, piricsei és tarnabodi támadásokban való részvételt ismerte el, a többit nem. „És kik csinálták a többit?” – kérdezte a hírtévés riporter. „Meg kellett volna nevezni őket.” Bérdi ügyvéd erre azt válaszolta: „és ha nem is tudja kik voltak?”.  Ami annyiban érdekes válasz, hogy – a vádiratban minősítésként nem szereplő – „bűnszövetségben elkövetett” minősítési kategória itt eminensen implikált: feltételez valamiféle „központot”, amely konspirált, egymásról tudomással nem bíró, ugyanakkor ugyanazt az arzenált használó kommandókat terelget. Újabb riporteri kérdésre – miért nem nevezett meg más résztvevőket védence - Bérdi azt válaszolja, hogy „a terheltet megilleti a hallgatás joga”. Ezt olyan súllyal mondja, hogy már egy dél-amerikai börtön mélyéről látunk jelenetet lelki szemeink előtt, mikor az elítélt szája habot vet a fekete mamba mérgétől, vagy szívében kötőtűvel talál rá a korrupcióban lubickoló, ámde melegszívű foglár. Bérdi védence részleges bűnösségét hangsúlyozta még, erre alapozva reménykedik enyhébb ítéletben.

- vágvölgyi -

Miszori László bíró felbolygatta a törvényszék menetrendjét, lezárta a bizonyítást, törölte a júniusra kitűzött két tárgyalást, és a folytatást elnapolta július végére. Akkor szólhatnak föl az utolsó szó jogán a vádlottak, azután jöhet az ítélet, ha mégsem, akkor augusztus végén szabadon kell bocsátani a vádlottakat. És közbe jön még a nyári ítélkezési szünet - Stépán Balázs írása

 A bizonyítás végén a vádlottak mondhatták el véleményüket a nyomozásról, a törvényszéki eljárásról, az ügyészi vádbeszédről. Kiss István a múlt héten órákon keresztül sorolta észrevételeit, számtalan bűnjelet és néhány, elsősorban F.-né Nyalka Éva, valamint Csontos István negyedrendű vádlott vallomását kérte kizárni a bizonyítékok közül. Szerinte ezek a terhelő vallomások ellentmondásosak, félrevezetők, a bűnjelek egy részét pedig törvénytelenül szerezték meg a nyomozók, ezért sem használhatóak fel ellenük.

A több, mint kétéves tárgyalássorozat, közel 170 tárgyalási nap során nem beszélt Kiss Árpád elsőrendű vádlott annyit, mint tegnap. Régi hiedelmek is igazolódtak. 

Azt a kettős gyilkosságot négy férfi követhette el

A tárgyalóteremben úgy szoktam ülni, hogy Kiss Árpádot jól lássam. “Árpi” – ahogy társai és olykor a bíróság is szólítja – egy korábbi megfogalmazásom szerint úgy néz ki, mint egy “identitászavaros kerékpárműszerész”, magára eröltetett pókerarc, rebbenékeny, belső bizonytalanságról tanúskodó mozdulatok. „Árpi” eddig nem szólt, olykor, esetleg tanúkkal szemben élt a kérdés jogával, megpróbálta valamivel megzavarni a helyszíni emlékezőket. Ám tegnap fordult a kocka, a több, mint kétéves tárgyalássorozat, közel 170 tárgyalási nap során nem beszélt Kiss Árpád elsőrendű vádlott annyit, mint tegnap. „Árpi” készült, egy nagyalakú spirál-, és egy A4-es iskolai füzet páratlan oldalait írta teli apró, messziről gyöngybetűnek tűnő szöveggel, a páros oldalakra valószínüleg a kommentjeit, későbbi kiegészítéseit jegyzetelte. „Árpi” összefogott, formállogikailag strukturált, kauzális okfejtésű, szillogizmusokban gazdag beszédet performál, ugyanakkor az is látszik, hogy „Árpi” nem egy amerikai bűnöző, aki médiaérzékeny, nagyszinpadi előadásmóddal, színészi kvalitásokkal próbálja a maga oldalára állítani a bíróságot és nem is egy Dimitrov, aki a lipcsei perben ugyebár „vádlottból vádló lett”, miként azt a történelmi materializmusból jól megtanulhattuk. „Árpi” előadásmódja halk, és félszeg, eredményében inkább a tárgyalás szokott elsivatagosításához vezet monotóniája. Az egészségügyi szakértőt támadja, a hemogenetikus véleményét igyekszik aláásni, aki nem vette figyelembe azt a korábbi észrevételét, hogy egyszer, a bűncselekményi helyszínektől távol beverte a fejét a golyós Mauser távcsövébe, az így odakerült vértől található a fegyveren a DNS-e, melyet a szakértő általános bizonyítéknak tekint. Kéri a bíróságot, hogy a hemogenetikai és orvosszakértői szakvéleményeket az ítélethozatal során ne vegye figyelembe. Sérelmezi, hogy az általános bizonyíték alapján olyan helyeken is feltételezik a jelenlétét, ahol a Mauser el sem sült. Sérelmezi, hogy az általa használt szgk. nagycsécsi felbukkanására szerinte nincs bizonyíték, mint ahogy a Nemzeti Nyomozó Iroda anyagaiból az is látható, hogy azt a kettős gyilkosságot négy férfi követhette el, és ugyebár a negyedrendű Csontos akkor még nem volt „látókörben”. Csontost amúgy is gyalázza: „nem gondolom, hogy szavahihetőség tekintetében rosszabbul állnék, mint a bíróság előtt is többször hazugságon kapott Csontos” – mondja.

Csontos Istvánt bűnpártolásért, és ne bűnsegédként vonják felelősségre, a „közel négy év, fegyházi körülmények között letöltött előzetes letartóztatás kellő büntetés védencemnek” – indítványozta Barcsi István ügyvéd szerdán a Budapest Környéki Törvényszéken. Csontost előre kitervelten, aljas indokból elkövetett emberölés bűntettével, mint bűnsegédet vádolja a bíróság. Ha a védő indítványát elfogadnák, Csontos az ítélethirdetés napján szabadulhatna. - Stépán Balázs írása

Csontos fuvarozta a két utolsó gyilkosság helyszínére a vádlottakat. Tiszalökön a munkába induló Kóka Jenőt, Kislétán Balogh Máriát ölték meg, kislányát életmentő műtéttel sikerült megmenteni. A vád szerint Csontos tudta mire vállalkozik, hogy társai gyilkosságra készülnek. Barcsi István vitatja, hogy védence tisztában lett volna, mire vállalkozik, illetve a vádlottak fenyegetéseitől félt. A különbség óriási: a bűnpártolást megúszhatja néhány évvel, bűnsegédként annyit kap, mint amennyit a tettes. A pártoló utólag segíti a tettest, a bűnsegéd támogatja a bűncselekményt is.

„A rendőr mondta nekem, hogy gyilkosság történt. Azt mondta, egy cigány embert öltek meg golyós puskával Tiszalökön.”

Határozott ideig tartó szabadságvesztés kiszabását indítványozta Balázsi Bence védencére, Kiss Istvánra, aki álláspontja szerint két rendbeli szándékos veszélyeztetésben bűnös. Kiss Istvánt bűncselekmény, vagy bizonyítottság hiányában mentse föl a Budapest Környéki Törvényszék a hat gyilkosság vádja alól - indítványozta. Lőrincz Márton bizonyítottság hiányában kérte védence, Pető Zsolt felmentését az összes vád alól. - Stépán Balázs írása

Mindkét ügyvéd arra hivatkozott, hogy nem sikerült minden kétséget kizáróan bizonyítani, hogy a vádlottak követték el a hat gyilkosságot Nagycsécsen, Tatárszentgyörgyön, Tiszalökön és Kislétán, és a besenyszögi fegyveres rablást. Kiss István és Pető Zsolt a gyilkosságokban nem vett részt, nem is jártak a helyszínen, illetve a vád nem bizonyította be minden kétséget kizáró módon bűnösségüket – vélik az ügyvédek. Lőrincz Márton szerint, bár a Kiss testvérek azt vallották, hogy Pető is részt vett a galgagyörki és a piricsei támadásban, azonban a két vallomás az ügyvéd szerint nem elég ahhoz, hogy a bíróság bűnösnek mondja ki védencét, aki mindvégig mindent következetesen tagad.

Mindkét védő kétségbe vonta a perben felvonultatott tanúk, elsősorban Csontos István, és F.-né Nyalka Éva szavahihetőségét.

„Irracionális rettenet”, ami a gyilkosságsorozat sértettjeivel történt, idézte az eseménysor borzalmát Muhi Erika, a Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Jogvédő Iroda (NEKI) képviselője. Nem elég a jog szerint „aljas indokkal” vádolni az elkövetőket, mert a „romákkal szembeni gyűlölet hajtotta őket”. Bérdi Zsolt az elsőrendű vádlott Kiss Árpád védője viszont állatorvosi lóként jellemezte a gyilkosságsorozatot, amelyen kimutatható az igazságszolgáltatás összes „nyűge”, egyben lenullázta a vádat is, indítványozta, hogy védencét, „foglalkozás körében elkövetett szándékos veszélyeztetés” miatt, határozott idejű szabadságvesztésre ítélje a bíróság. A többit, a Nagycsécsen, az Alsózsolcán, a Tatárszentgyörgyön, a Tiszalökön és a Kislétán elkövetett hat gyilkosság vádját ejtsék, mert „e cselekményekben nem vett részt” Kiss Árpád, a védő megítélése szerint. - Stépán Balázs írása

A „tanúként meghallgatott sértettek mellékszereplői lettek” a tárgyalásnak, ám a gyilkosságsorozat folyamán sokan csak a „vakszerencsének” köszönhetik, hogy életben maradtak - hozta vissza egy pillanatra tárgyalóterembe a gyilkosságok régen elfelejtett, valóságos rettenetét Muhi Erika, a NEKI képviselője. „Irracionális, ami velük történt”, a tárgyalástól, az ítélettől elvárható, hogy adja vissza a „roma közösség méltóságát”, mert a valóságban pillanatnyilag éppen ennek ellenkezője zajlik, amikor a Gárda, vagy valamelyik hasonló szervezet egyike éppen nyilvános tagtoborzást tart, „a romák elleni gyűlölet jegyében”.

Az életben maradt sértettek a tárgyalás mellékszereplői lettek.

Az ügyész életfogytiglani szabadságvesztés kiszabását indítványozta a 2008 és 2009 között, kilenc támadás folyamán, hat roma ember meggyilkolásával megvádolt Kis Árpád, Kiss István, és Pető Zsolt ellen, úgy, hogy ne lehessen őket feltételes szabadságra bocsátani, Csontos István pedig legkorábban tizenöt év elteltével szabadulhatna. Az eredeti vád annyit enyhült, hogy nem mindegyik támadást tervelték ki előre, pontosan a vádlottak. Helmeczy László fontolgatja, hogy a sértettek nevében kártérítésért perli az államot.

Szabó Zsolt ügyész szerint a gyilkosság-sorozat eseményeit sikerült „aggálymentesen” bizonyítani a tárgyaláson. Indítványozta, hogy Kiss Árpádot, Kiss Istvánt és Pető Zsoltot ítélje el a bíróság „aljas indokból (rasszista indulatból – a szerk.), részben előre kitervelten, több emberen, részben sok ember életét veszélyeztetve, részben tizennegyedik életévét be nem töltött személy ellen elkövetett emberölés büntette és más bűncselekmények” miatt. Csontos István előre kitervelten, aljas indokból, több emberen elkövetett emberölés büntettében bűnsegéd, a vád indítványa szerint.

Veszélyérzetet akartak kelteni a cigányságban – állítja az ügyész.