„Ha sorozatlövő fegyver kell, menj el Kálra, keresd a Sutát.” - Egy barátja tanúskodik P. Zsolt harmadrendűről. - Stépán Balázs írása
P. Zsolt normálisan viselkedett a romákkal szemben, ahogy ez a „társaságban” szokásos: „nem kedvelte őket” – vallotta a bíróság előtt Kígyó, azaz T. Sándor, a harmadrendű P. Zsolt barátja. Kígyó szerint P. „kifejezetten nem szerette a cigányokat”, mint „minden normális ember”.
T. Sándor becenevére nem tud magyarázatot adni, „gyermekkorom óta van”, a kézfejére tetovált szöveget egy pillanat alatt felmondja a tanúk padjára hasaló harmincnégy éves férfi: „Hiszek egy Istenben/Hiszek egy hazában/Hiszek egy isteni örök igazságban/Hiszek Nagy-Magyarország feltámadásában/ Ámen.”
Kígyó P. Zsolt barátja, a többieket állítása szerint nem ismeri. P.-vel le is jattolt mielőtt a tanúk padjához lépett volna. P. szerinte nyugodt, konfliktuskerülő ember, nem tudja elképzelni, nem is feltételezi, hogy a vádiratban szereplő bűncselekményeket elkövette volna. Miszori László bíró a tanúnak szóló figyelmeztetés mellett többször megismételte, hogy bizonyos kérdésekre nem köteles válaszolni, ha azzal magát vádolná meg.
Bográcsozás Kislétán
Az egri születésű T. Sándor 2009 nyarának elején ismerte meg P.-t Debrecenben. Együtt dolgoztak testőrként D. Szabolcs mellett. A Romániából származó D. Szabolcs a debreceni „elit kávéház”, a Szaxofon bérlője volt abban az időben.
T. Sándor és P. Zsolt hétfőtől szombatig dolgozott D. Szabolcsnak, vasárnap a cukrászda zárva volt. P. Zsolt szombatonként a Perényi 1-ben volt jegyszedő, biztonsági ember, csak vasárnapjai maradtak szabadon. T. Sándor elmesélte, hogy augusztus elején egy vasárnap este hiába keresték, nem sikerült elérni P.-t. Felhívták, de nem vette föl a telefont, hétfőn elmondta, bográcsozni ment barátaival.
Annak ellenére, hogy szinte minden nap déli egytől éjfélig együtt voltak, állítólag keveset tudnak egymásról. „Én se voltam kíváncsi az ő életére, ő sem az enyémre”, nem jártak a másik lakásán sem, bár közel laktak egymáshoz. „Kutyákról, fegyverekről, a barátokról, a gyúrásról – az A1-be, az Interspar melletti konditerembe fizette be őket D. -, általános dolgokról beszélgettünk”. Könnyen összebarátkoztak: „egyforma az érdeklődésünk”, a magyar nemzeti rockot mindketten szerették, aminek lényegét T. Sándor egy szóval illette: „hazaszeretet”.
„Mint bárki más, aki az éjszakában dolgozik”
A fegyverek különösen érdekelték P. Zsoltot, aki egyébként a Kaliber című kiadvány rendszeres vásárlója volt, erről gyakran beszélgettek is.
T. Sándor korábban azt vallotta a Nemzeti Nyomozó Iroda (NNI) tisztjeinek, hogy ha kell, tudna fegyvert szerezni, „mint bárki más, aki az éjszakában mozog”. Ezt most, a Pest Megyei Bíróságon sem tagadta, de elmondta, hogy nem konkrétan beszélt erről P. Zsolttal, nem úgy, hogy rendben van, akkor „hétfőre szerzek négy AK-t”. Tagadta, hogy bármikor fegyvert, lőszert szerzett volna P-nek, bár egyszer, amikor együtt utaztak Egerbe, a Magyarok Nyilai koncertjére, szóba került köztük, hogyan lehetne valami sorozatlövőt vásárolni. „Kb. négyszázezerért lehet venni, menj el Kálba, Sutát keressed”, aki kapcsolatai révén el tudja intézni – tanácsolta P. Zsoltnak. De Kígyó úgy tudja, hogy se Suta, se fegyver; az üzlet nem jött létre. Az pedig nem érdekelte, hogy mire kellene a fegyver, állítólag meg sem kérdezte P.-t.
„Kígyót” a besenyőszögi fegyverrablással kapcsolatban is kihallgatták, poligráffal megvizsgálták, de állítólag csak utólag, a sajtóból derült ki számára, hogy ezzel is vádolják P. Zsoltot és társait. Besenyőszögön a K. testvérek, P. Zsolt, és egy ismeretlen negyedik hét lőfegyvert rabolt el a helybeli vadásztól. A romák elleni támadásoknál ezeket a fegyvereket használták.
Jókedvű főtestőr
T. kitartott amellett, hogy a másik három vádlottat nem ismeri, bár tudja, hogy őt Cs. István negyedrendű vádlott mószerolta be, de erről csak utólag, az iratok ismertetését követően szerezhetett tudomást. Cs. István a bejelentésre elmondta, hogy ő valójában nem ismerte személyesen „Kígyót”, csak K. Árpádtól hallott róla. T. helyesbített, egyszer valóban beszélt egy „negyven körüli vékony palival”, K. Árpáddal.
T. elnevette magát, és legyintett arra a felvetésre, hogy ő lett volna D. Szabolcs testőreinek főnöke, bár elismerte: jobban keresett a többieknél. A tárgyalásra a nevére még át nem íratott Saabbal érkezett. D. Szabolcs fizette a gyúrást, kajával tömte, fizette a lakását, valamiféle szolgálati autót is kapott béren kívüli juttatásként.
N. Zsolt meghallgatásával fejeződött be az elég huzatosra sikerült tárgyalás, hatból négyen nem jöttek el a megidézettek közül. D. Szabolcsnak nem tudták kézbesíteni a behívót, Németországba költözött, a másik, „Csipesz” betegséget jelentett, a harmadik autója bedöglött útközben, a negyedik Afganisztánban katona.