Rendőrnek hitte a romagyilkosokat, akik higgadtan és profin támadtak rá otthonában – Stépán Balázs írása
„Rendőrség! Hasra fekszik, nem beszél a mocskos bűnöző”- ezzel törtek a G-házaspár besenyszögi otthonára a fekete csuklyás férfiak 2008. március 6-án este. G. Csaba hivatásos vadász még arra is emlékszik, hogy aznap csütörtök volt. A Pest Megyei Bíróságon a besenyszögi rablótámadással folytatódott a romák ellen elkövetett gyilkosság-sorozat tárgyalása. Miszori László tanácsa előtt G. Csaba elmondta, hogy hosszú ideig megtévesztették a rablók. Azt hitte, otthonában szabályos rendőri házkutatás folyik: az intézkedés szakszerűnek tűnt, a támadók határozottan, higgadtan viselkedtek, G. gyanútlanul, fegyelmezetten hajtotta végre utasításaikat. A férfiak arcát nem láthatta, azt sem volt ideje megállapítani, hányan vannak. Arra gondolt, valamelyik jóakarója dobta fel, a rendőrök pedig valamilyen elrejtett fegyver után kutatnak. Neki nincs titkolnivalója, szabályosan tartotta és vásárolta a hivatásához tartozó fegyvereket.
Ki a negyedik?
Pisztolyt szorítottak a fejéhez, lehasalt a nappali padlójára, kezeit összekötözték, a földről csak az egyik támadó edzőcipőjét láthatta, azt sem tudta megfigyelni, milyen ruhát viselnek. A hangok alapján próbálta kitalálni hányan lehetnek, milyen korúak a támadók. Azt mondja hárman, vagy négyen lehettek.
A vadász besenyszögi házából hét fegyvert vittek el a rablók, köztük azt a golyóspuskát is, amellyel Tiszalökön 2009. április 22-én Kóka Jenőt megölték. A vadász felesége két rablót látott, de szerinte négyen lehettek, a férje pedig három vagy négy támadóról beszél. A házaspár szerint a negyedik támadó a ház előtt, a kocsiban várakozott társaira.
A vádirat négy rablót említ, ám a vádlottak mindegyike tagadja a rablást. P. Zsolt azt állítja, hogy abban az időszakban az ország másik felében, Budapesten, vagy Győr közelében dolgozott éppen, ácsként alkalmazták. T. ”Kígyó” Sándort a Nemzeti Nyomozó Iroda a besenyszögi rablással kapcsolatosan tanúként hallgatta meg, de ő úgy érezte, időnként gyanúsítottként kezelik, ezt mondta el egy héttel korábban a tárgyaláson. G. Csabáné pénteken, a vádlottak közül egyedül K. Árpádot találta olyannak, aki alkata szerint az egyik támadóra hasonlíthat, a többieket nem.
Profi álcázók
Különös, de a bíróságon kellene megállapítani, hányan rabolták ki a családot, a negyedik bandatag egyelőre csak a vádiratban szerepel, a bíróságon sem sikerült megtalálni. A helyszínen rögzített nyomok, az esetleges DNS-minták használhatóságára vonatkozó kérdések a támadók számát célozták meg, a rablók létszámát próbáltak volna felderíteni, sikertelenül. Az elrabolt puskák azonosításáról és használhatóságáról a vádlottak és sértettek ügyvédjei is megkérdezték a tanúkat. A támadók azonosítását nehezíti, hogy a családtagok közül senki sem látta a rablók arcát, a csuklyák a férfiak hangját elfojtották, mozgásukat is csak részben figyelhették meg, a tanúk egyike pedig úgy emlékszik, hogy az egyik álrendőrt időnként Jánosnak szólítottak, ám ez a keresztnév nem szerepel a névsorban.
G. Csabát megtévesztette a rablók higgadt, célszerű viselkedése, hosszú ideig készségesen követte utasításaikat (a fegyverek szabálytalan tárolása miatt éppen eljárás folyt ellene, mert felesége sörétes puskáját a sajátjaival együtt a fémlemez-szekrényben tartotta). Bíztatta is a rablókat, hogy feszítsék föl a szekrényt, miután a konyhában eldugott kulccsal sem a kislánya, sem felesége nem tudta kinyitni ajtaját, a kulcs pedig beletörött a zárba. Sőt, azt tanácsolta a támadóknak, hogy a fegyvertartási papírokért menjenek ki kocsijához, az engedélyeket ott találhatják az autóban. Az egyik rabló elszólta magát; „a papírok nem kellenek”, sőt rá is rivallt G.-re, hogy pofa be. Ekkor jött rá, hogy szó sincs házkutatásról, támadóik nem lehetnek rendőrök, ettől a pillanattól kezdve félt ő is tőlük.
Tévében ismerte föl
A rablók a neten megjelent hirdetés alapján találtak G. Csabára, előzetes tájékozódás alapján tervezték meg a támadást, és rontottak a vadász otthonára. Egy szaklapban fedezték föl, hogy G. Csaba szeretné eladni egyik sörétes puskáját. Felhívták telefonon, érdeklődtek a fegyver iránt, kiderült, hogy még nem sikerült eladni. Azt is megtudták, hogy G. Csaba otthon, egy fémszekrénybe zárva tartja, de letették a telefont, amikor a vadász a hivatalos engedélyekről kezdett beszélni. A bíró kérdésére G. elmondta: még azután sem fogott gyanút, hogy az ál-kommandósok egyszerű szigetelőszalaggal kötözték össze kezeit, és nem bilincset raktak rá.
A tárgyaláson fényképekről azonosította az elrabolt fegyvereket. Kettő csövét lefűrészelték a rablók, és át is alakították, néhány puska időközben megrongálódott. Édesapjától örökölte az egyik vadászpuskát, s egy televíziós videofelvételen bemutatott fegyverek között fedezte föl a sajátjait. A rendőrségen azonosította a fegyvereket, és csak a kihallgatáson derült ki számára, hogy ezeket használták a cigányok ellen elkövetett merényleteknél.
Húsz méterről, pontosan
Az egyik sértett jogi képviselőjének kérdésére a vadász elmondta, hogy az átalakított puskára szerelt erős távcső ellenére a fegyver használatában minimális gyakorlattal rendelkező ember is képes húsz méterről pontos lövést leadni. Kóka Jenő életét éjjel, közvetlen közelről leadott, egyetlen célzott lövéssel oltotta ki a gyilkos.
A tárgyalás kezdetén Miszori László fölolvasta azt a határozatot, amelyben elutasították az ellene benyújtott második elfogultsági kifogást is, amelyet a másodrendű K. István és az elsőrendű vádlott védője nyújtott be ellene. Azt kifogásolták, hogy a tárgyalás szünetében, a folyosón figyelmeztette Cs. István negyedrendű vádlottat, hogy „el fog süllyedni”, ha szó nélkül hagyja az ellene szóló tanúvallomásokat, és nem tesz észrevételt egyik ellen sem.
