Árpád az ész, akciózó, István pedig elvakult - Stépán Balázs írása
Antiszociális, narcisztikus, pszichopata - így jellemzi K. Árpádot és öccsét K. Istvánt is az először a nyomozati szakban 2009 novemberében, azután a bíróság kérésére 2011 márciusában elkészített két, egybehangzó szakvélemény. Eddig tarthat a két férfi személyiségének hasonlósága, Árpád azonban éles eszű, jó szervező, István dühkitörésre hajlamos, végrehajtó alkat – a szakértők szerint.
Zárt tárgyaláson folytatódott a cigányok ellen elkövetett sorozatgyilkosság tárgyalása. A két szakértői csoport szerint a K. testvérek egyikének sincs olyan, a beszámítási képességet korlátozó, vagy a büntethetőséget kizáró pszichés zavara, amely gátolhatta volna tettük mérlegelését, vagy elősegíthette téveszmék kialakítását.
A felületes ismeretségre, a tévesen értelmezett történetekre, az önkényesen kiválogatott adatokból levont hibás következtetésekre hivatkozva vitatta K. Árpád és K. István az igazságügyi szakértők jellemrajzát. Mindketten bizalmatlanok, elfogultnak tartják a kirendelt szakembereket.
Árpád húsz, öccse tizenegy éves volt, amikor édesapjuk meghalt. Árpád könnyen, gyorsan tanult, érettségi után elvitték katonának. István a dolgozók iskoláján fejezte be az általánost. Árpád a vezéregyéniség, azt azonban nem tudta elérni, hogy öccse szakítson a debreceni focicsapat drukkereinek „kemény magjához” tartozó, randalírozó barátaival, és hagyja abba a mértéktelen ivászatot. A kisebbik K. csatlakozott a nemzeti radikálisok Véres Kard nevű csapatához, a debreceni skinheadek ismert figurája volt, cigánygyűlöletét, nemzetiszocialista meggyőződését nem tagadta. A közeli barát, az ezoterista S. Omar tanú szerint, „személyisége az utóbbi időben - az elfogás előtt, a szerk. -, megváltozhatott, de életútja nem”: a lábára tetovált horogkeresztet ugyanis már „nem érezte helyénvalónak”. „Szélsőséges szemléletű”, aki alkalmatlan a vád szerinti támadások megszervezésére, de nem kizárt, hogy részt vegyen ilyen akciókban, állította S.
Árpád zárkózottabb figura, öccse társaságával többnyire csak koncerteken találkozott, nézeteit nem hangoztatta, őt úgy jellemezte egy tanú, hogy nem utálja jobban a cigányokat, mint „minden normális ember általában”. Az érettségi után zenélni kezdett, dobolt, járt a budapesti konzervatóriumba is. Dolgozott Izraelben, a vörös-tengeri üdülőhely Eilatban, és itthon is a vendéglátásban kötött ki, a Perényi 1 szórakozóhelyet gyakorlatilag ő vezette.
A zárt tárgyalást is figyelemmel kísérő jogi szakemberek szerint K. Árpád az ész a csapatban, a többiek számára egy komolyabb utcai verekedés megszervezése is kihívás lenne, viszont elszántan utálják a cigányságot. Árpád kevéssé elvakult, de túlteng benne az akciózási hajlam, nem nagyon ideologizál, az sem teljesen kizárható, hogy csak kihasználta a többiek roma-ellenességét. A szakértők szerint „magas szellemi színvonallal, jó értelmi képességekkel bír”, könnyen eligazodik, ismereteit önállóan, autodidakta módon, célszerűen képes összegyűjteni, s bár zárkózott, társaságát könnyen befolyásolja.
K. István átlagos képességű a vádirat szerint: „különösen érzékeny volt az általa igazságtalannak vélt társadalmi jelenségekre”. Négy éve határozták el, hogy kézbe veszik a „cigánybűnözés” elleni küzdelmet. P. Zsolt és Cs. István elmeszakértői véleményét zárt körben, október 13-án ismertetik.
