Marika vérben van, ne sírjatok - Stépán Balázs írása
Csekély sikerrel igyekezett tisztázni a bíróság szerdán elsősorban azt, hogy a legbrutálisabb, a kislétai gyilkosság helyszínét mennyire bolygathatták föl a gyilkosságot felfedező, a már halott Balogh Márián és kislányán segíteni próbáló rokonok, a rendőrség megérkezése előtti, tizenöt-húsz perc folyamán. A kérdésekre határozatlanul, időnként elhárítóan válaszolgató Magyar Györgynére, az áldozat testvérére, ötvenezer forint pénzbírságot szabott ki Miszori László, a bíróság megsértése miatt.
A negyedrendű vádlott védője arról faggatta Magyarnét, hogy Balogh Máriának voltak-e haragosai, amikor Miszori László közbevágott, és sokadjára ismét figyelmeztette az asszonyt az együttműködési kötelezettségre, amit ő talán meg sem értett. Az ötvenezres bírságot is azzal nyugtázta, hogy legyen, „ha maga (a bíró – a szerk.) ettől boldogabb”… A magyarázó és a rávezető kérdésekre végül megfellebbezte a bírságot. Miszori egy korábbi megjegyzése „faggatják őket (a tanúkat – a szerk.) össze-vissza, nem célszerűen” a rendőrség elsődleges adatfelvételeire vonatkozhatott, némiképpen magyarázatul, az asszony zavart, határozatlan bíróság előtt tett vallomására.
Balogh Máriára, és tizenkét éves kislányára Tímeára 2009. augusztus 3-án támadtak a gyilkosok. A vádirat szerint K. István a félautomata sörétes Frnachi puskával vaktában találta el az előtérben tartózkodó Tímeát, akinek életét a nyíregyházi kórházban sikerült megmenteni. A kislány után K. István és P. Zsolt Balogh Máriára támadtak. A vádirat szerint P. Zsolt egyszer tüzelt, K. István kilőtte a fegyverben lévő négy lőszert az asszonyra, aki pillanatokon belül meghalt. K. Árpád a bekerítetlen hátsó udvaráról „biztosította” az akciót.
A gyilkosságot reggel öt óra tájban fedezték föl a rokonok, akik Balogh Máriáért jöttek, hogy autóval napszámba vigyék a dohányföldre. Lakatos Györgyné talált az áldozatokra, Tímea csak annyira emlékezett, hogy a „becsapódó ajtó” zajára riadt föl, és csak azt ismételgette, hogy anyukája „megszédült”. A dohányföldön várakozó családtagokat egy ismerős értesítette azzal, hogy „Marika vérben van, ne sírjatok”.
Magyar Györgyné úgy emlékszik, hogy minden tiszta vér volt, a linóleumpadló, a fal, az ajtón és a hűtőszekrényen, a fürdőszobában a csap fölött is voltak vérfoltok. A linóleumpadlón a vérfoltot összejárkálták, de szerinte nem a segítségre érkező rokonok maszatolták el, „azok nem léptek bele” (a vérfoltba – a szerk.). Az utcára tódult az egész cigánysor, pontosan nem tudja, hányan, a családtagok a kerítésen belül maradtak, néhányan a házba is bementek. Elmondásból tudja, hogy az egyik rokon lemosta Marika arcát, vagy karját, ő csak annyit látott az előtérből, hogy „merő vér” az asszony. A belső szobában az ágyon heverő kislányt is a rokonok támogatták ki a ház elé. A mentősök és a rendőrök tessékelték ki végül a rokonokat a tetthelyről az utcára.
A támadás irányába eső hátsó udvarban talált nyomok sem értékelhetőek önmagukban, Magyar György onnan fedezte föl, hogy a hátsó ablakot betörték: „te ez az ablak korábban is be volt törve” kérdezte sógorától, az udvaron toporogva.
