Most, hogy – többek között folyamatosan bűvölő tudástárral, kronológiával, és az ügy szereplőit összefoglaló ki-kicsodával – megújul ez a blog, érdemes megnézni, mit is írtunk majd egy éve, és mi is történt azóta! (az idézetek e blog nyitóbejegyzéséből, 2011. március 26.)

„2008. július 20-án kezdődött Galgagyörkön. A vádirat szerint K. István rálőtt a Rákóczi út 48-as számú házra, (ahol szüleivel együtt egy ötéves kisfiú tartózkodott).

P. Zsolt a szemben lévő házra adott le lövéseket (ahol szülei mellett három gyermek aludt). Ezt követőn K. Árpád egy harmadik, szintén lakott házra adott le - időközben tárat is cserélve - több célzott lövést. Itt senki sem sérült meg.

2009. augusztus 2-ról 3-ra virradóra, épp a cigány holokauszt hatvanötödik évfordulóján ugyanezek a gyilkosok saját házában öltek meg egy asszonyt, és sebesítették meg életveszélyesen 13 éves lányát. Balogh Mária a hatodik, utolsó áldozata volt a romák elleni merénylet-sorozatnak, melyben többen súlyosan megsérültek, és életét vesztette egy négyéves kisfiú is.“

A vádiratban részletezett cselekmények visszafordíthatatlanul és megváltoztathatatlanul megtörténtek, ezen változtatni már nem tudunk. Közel egy éve zajlik a per, és sok mindent megtudhattunk a tárgyalóteremben is arról, hogyan történtek ezek az események, milyen időpontban, milyen eszközökkel. Sok mindenre rákérdezett a bíróság, a vád, és a védelem, ami azonban végig hiányérzet volt bennünk, e blog munkatársaiban, az a miértre való rákérdezés, az indíték feltárása. Annak a rasszista, a legalapvetőbb alapvető emberi értékekkel, erkölcsi normákkal szembeforduló, antihumanista lelki berendezkedésnek a feltárása, mely  a vád alapját képező életellenes cselekményeknek mozgatórugói voltak. A vádlottak motivációinak, valamint annak a közegnek, kapcsolati hálónak a vizsgálatával, feldolgozásával, melyben a  gyilkosságok fogantak, a vádirathoz hasonlóan még adós a bíróság.

„Az Európában páratlan rasszista indíttatású bűncselekmény-sorozat bírósági tárgyalásának kezdetén szeretnénk lépésről-lépésre felidézni, mi is történt 2008 nyara óta. Miért nem vették komolyan az első időszakban a bűnüldöző szervek a nyomozást? Miért volt szüksége a politika elitjének hat halottra ahhoz, hogy kimondja: ezeknek az embereknek cigányságuk miatt kellett meghalniuk. Milyen elemi hibákat követett el a nemzetbiztonsági szolgálat a bűncselekmények felderítésében? Megelőzhető lett volna-e a tiszalöki Kóka Jenő, vagy Balogh Mária, vagy bármely más áldozat halála? Mi vezette a vádlottak padján ülőket, és vannak-e még szabadlábon társak, vagy eddig fel nem derített felbujtók?“

 2011. március 25. óta ez sem nagyon változott. Igen: kiváncsiak vagyunk továbbra is a magyar politikai elit felelősségére, mulasztásaira, gondolati restségére, esetleges tevőleges jogsértésére. Nem kerülhetők meg továbbá a különböző állami szervek, hatóságok mulasztásaival kapcsolatos krédések sem. Nem gondoljuk azt, hogy a Pest megyei bíróság előtt a vádlottak padján ülő négy vádlott volna csak felelős a hatrendbeli gyilkosságért.

Sajnos mára már az sem igaz, hogy Európában páratlan lenne e gyilkosságsorozat. Azonban a németországi bevándorlóellenes neonácik, vagy Breivik tömeggyilkossága Norvégiában még inkább megerősített bennünket abban a meggyőződésünkben, hogy bizony sosem vettük igazán komolyan ezt a kérdést, vagyis szükséges kellő alapossággal, nyitottsággal, össztársadalmi szinten is foglalkozni különböző fórumokon ezzel a problémakörrel.) 

Nem vagyunk elégedettek! Nem vagyunk elégedettek azzal a társadalmi figyelemmel, ami ezt a különleges tárgyalási sorozatot övezi. Tudjuk: az elmúlt egy évben is súlyos, megoldhatatlannak látszó problémák tornyosultak Magyarország elé, alkotmányos és gazadasági-társadalmi, bel- és külpolitikai problémák, rengeteg a megélhetési konfliktus és targédia az egyéni életsorsokban. Mégis: azt gondoljuk, hogy nem mehetünk el rezzenéstlen arrcal a honfitársaink életének kioltásába torkolló, előítéletes gyülölet motiválta agresszió mellett. Nem úszhatjuk meg ennek a gyűlöletbűncselekménynek a közösségi feldolgozását, továbbá be kell látnunk, hogy a hazai cigányság integrációja az a probléma, mely leginkább és alapjaiban határozza meg ennek az országnak a jövőjét. Külföldről néha ezt jobban látni. Ezért is értékeljük nagyra és gratuláltunk őszintén Fliegauf Bencének és munkatársainak a Berlinale 2012-es legjobb rendezés Ezüst Medvéjéhez!

„Ez a blog azzal kíván emléket állítani a hat ártatlan áldozatnak, hogy igyekszik minden, az üggyel kapcsolatos releváns kérdést feltenni. Rendszeresen beszámolunk a Pest Megyei Bíróságon folyó perről, igyekszünk a napi sajtóhoz képest többletinformációval ellátni olvasóinkat. Végigkísérjük a túlélők és az elhunytak hozzátartozóinak sorsát. Felvázoljuk a kétezres évek második felének többségi-kisebbségi viszonyait, hogy megértsük: milyen társadalmi-politikai viszonyok vezettek odáig, hogy néhány ember úgy gondolta, jogában áll honfitársait levadászni.

A blogot újságírók és fiatal önkéntesek közösen gondozzák.“

Ez sem változott! 2012 nyarára/őszére várjuk az első fokú ítéletet, és legalább egy évre tesszük, míg eljutunk majd az ítéletig. Követni fogjuk a másodfokú eljárást  is, mi pedig arra kérjük, és bíztatjuk rendszeres és eseti olvasóinkat is, hogy ne csak olvassák, hanem ismerőseikkel is osszák meg ezt a blogot! Bízunk benne, hogy munkánkkal széles körben hozzájárulhatunk a legújabb kori magyar történelmünk eme szégyenfoltjának közös feldolgozásához.