Az igazságügyi szakértőket egymás után hallgatta meg a Budapest Környéki Törvényszék a július eleji tárgyalásokon. Pénteken a kislétai, 2009. augusztus harmadiki gyilkosság részletei kerültek szóba. Kiss Árpád és Pető Zsolt arról faggatták az igazságügyi szakértőket, hogy milyen távolról, honnan lőhettek a ház bejárati ajtajára a támadók. - Stépán Balázs írása

„Azt is értem én, hogy miért fontos ez, illetve azt is, hogy miért nem a vádlottaknak, akik ott sem voltak” – gyűjthettünk be egy újabb bon-mot a múlt héten, a tanácsvezető bírótól.

Kiss Árpád és Pető Zsolt reggel kilenctől kezdve, egy húszperces szünetet tartva, háromnegyed tizenegyig faggatta a szakértőket arról, hogyan szóródhatott szét a kislétai ház bejárati ajtaját átszakító sörétraj az előtérben, hogyan csapódtak a bútorokba, milyen nyomokat hagytak, és a félig nyitott ajtón keresztül milyen távolságról adták le a következő, Balogh Mária kislányát életveszélyesen megsebesítő lövést, hol állt a támadó, honnan tüzelt, hogyan tarthatta fegyverét.

A vád szerint Kislétán, éjfél körül, a mező irányából, hátulról támadtak a gyilkosok az apró, Bocskai utcai ház lakóira. Kiss Árpád biztosította a környéket a céltávcsővel és támasztékkal felszerelt Mauserrel, és egyszer sem tüzelt. Kiss István és Pető Zsolt a szakértők szerint kilenc lövést adott le összesen, hét becsapódási lövésnyomot és hét sörétkosarat találtak a helyszínen. A ház bejárati ajtaját egy duplacsövű sörétes Fabarmmal lőtték keresztül. A kislány életveszélyes sérüléseit a Franchi puskából leadott lövés okozta. Balogh Máriára közvetlen közelről háromszor lőtt rá a gyilkos egy Franchi típusú öntöltős, sörétes, duplacsövű puskával. A tárgyalás eddigi adatai szerint a Franchit Kiss István használta, a Fabarmot Pető Zsolt.

A pénteki tárgyaláson Kiss Árpád és Pető Zsolt eltérő színvonalon, de mindketten azt próbálták demonstrálni, hogy a szakértői megállapításokban mekkora a bizonytalansági tényező, milyen pontossággal képesek rekonstruálni az események apró részleteit, miként lehet hitelteleníteni, hogyan lehet kétségbe vonni azokat. A fegyver-, és a fizikusszakértő a bejárati ajtó roncsolásából, a sörétek szórásképéből, és a lőirány zsinórmértékes meghatározásából, a lőpormaradványokból azt állapította meg, hogy a bejárati ajtótól harminc centiméterre lehetett a fegyver csöve, a puskás pedig a bejárati ajtó kilépőjén állhatott, a bejárattól kissé balra.

A bíróság jól bírta a gyűrődést, „azt is értem én, hogy miért fontos ez, illetve azt is, hogy miért nem a vádlottaknak, akik ott sem voltak” – jegyezte meg a tanácsvezető bíró. A szakértők pedig precízen ismételgették válaszaikat. A „van még kérdés?” után a két vádlott kissé tanácstalanul, de elfogadta a szakértők megállapításait.

A vádlottak nem tesznek vallomást, minden bűnjel különös jelentőségű, erre vonatkozhat a bíró fent említett megjegyzése.

A tárgyalás szerdán folytatódik.