A romák ellen elkövetett sorozatgyilkosság másodrendű vádlottja, Kiss István 1994-ben alapító tagja volt a hungarista szellemiségű Keleti Arcvonal Bajtársi Szövetségnek (KABSZ). Ez a szervezet akkor lett ismert, amikor két tagja 1995-ben betört a debreceni zsinagógába, és felgyújtotta az ott őrzött tóratekercseket. Mivel a KABSZ meghatározó szerepet játszik Kiss István gondolkodásában, bejegyzésünkben annak nézünk utána, hogy 1995-ben kik, hogyan, és miért követték el a tóraégetést, majd feltérképeztük azt is, hogy mi következett ezután: demonstráció Árpád-sávos zászlók alatt, rasszista felvonulás, és Debrecenben tanuló, sötét bőrű indiai diákok bántalmazása.

A Hajdú-Bihari Napló az 1995. január 14-ei, szombati szám első oldalán „Tűz a zsinagógában, tóratekercsek tűntek el“ címmel arról számol be, hogy pénteken tűz nyomait fedezték föl a debreceni zsinagógában, s az elsődleges vizsgálatok szerint az okok közül kizárható az öngyulladás vagy az elektromos meghibásodás. Szó esik arról is, hogy több tóratekercs eltűnt, s ezeknek az értéke darabonként több ezer dollárra tehető. Az esetről ennél bővebben a január 17-i, keddi számban olvashatunk. A „Még nincs nyoma az eltűnt tóratekercseknek“ című cikkből kiderül: a Bajzsy-Zsilinszky utca 26. szám alatt lévő zsinagóga frigyszekrényében összesen tizenhét tóratekercset tartottak, ezek közül kettő a lángok martaléka lett, a többi pedig eltűnt. Később kiderült: elkövetők magukkal vittek két arany Dávid-csillagot is, s azokat a zsinagóga megrongálása után a főtéri Unió Áruház előtt beledobták egy szennyvíz-csatornába.

A Hajdú-Bihar Megyei Rendőr-főkapitányság részéről a sajtónak (a ma már nyugdíjas) Ambrus Vencel alezredes, a megyei főkapitány akkori bűnügyi helyettese nyilatkozott, aki a bűncselekmény elkövetéséről annak idején azt mondta: a templom utcai kerítésén föllelhetők voltak a behatolás nyomai, s megállapítható volt az is, hogy a templom oldalsó kapuját fölfeszítették. A kiégett és kifosztott frigyfülke előtt összekormolódott tégladarabok hevertek a padlón, kormosak, füstösek voltak a templom frigyfülke felőli falai is, és az egész épületben orrfacsaró füstszag terjengett még napokkal a tűzeset után is. Ambrus Vencel szerint a nyomozás kezdeti szakaszában még semmilyen jel nem utalt arra, hogy az elkövetőket antiszemita motiváció vezérelte volna.

A nyomozás elején még nem lehetett tudni azt sem, hogy pontosan mikor követték el a bűncselekményt, a zajjal járó behatolást, sőt a tüzet sem észlelte senki. A bűnesetre csak január 13-án, pénteken derült fény, s szinte csak véletlenül: azon a napon ugyanis csak azért nyitották ki a zsinagógát, hogy megmutassák annak belső terét az érdeklődő  külföldi vendégeknek. Ezzel kapcsolatban Weisz Péter, a debreceni zsidó hitközség elnöke azt mondta: azért nem fedezték föl hamarabb a rongálást, mert az  őszi nagy zsidó ünnepek lezárulta után a zsinagógát nem használták, az istentiszteleteket pedig a Pásti utcai zsidó imaházban tartották. A hitközséget egyébként nem csak súlyos hitéleti kár érte  (tekintettel arra, ha egy tóratekercs a legcsekélyebb mértékben sérül, akkor templomi használatra alkalmatlanná válik), hanem jelentős anyagi kár is: a templomot ugyanis éppen a rongálást megelőző évben, 1994-ben, a Soa ötvenedik évfordulója alkalmából újították föl. A rongálás miatt az akkor már kifestett zsinagógát újra kellett festeni, s a frigyfülkét is helyre kellett állítani. Nem beszélve arról, hogy a mai árakon több millió forint értékre becsült tóratekercseket újra be kellett szerezni.

„… a KABSZ-nak alapító tagja volt a sorozatgyilkosság másodrendű vádlottja, az akkor 19 éves Kiss István is.“

Egy héttel az ügy nyilvánosságra kerülése után a Hajdú-Bihar Megyei Rendőr-főkapitányság már részletesebb információk birtokába jutott. Tisztázták, hogy a rongálást vélhetően január ötödike és kilencedike között követték el, egyes szemtanúk vallomása szerint ugyanis e napok valamelyikén a késő esti órákban két fiatalembert láttak nézelődni a zsinagóga környékén, sőt egyet kiugrani is láttak a templom kerítésén. Az említett fiatalembereket e cikk megjelenése után pár nappal, 1995. január 25-én, szerdán vették őrizetbe. A Hajdú-Bihari Napló a másnapi számának első oldalán közölt, „Rendőrkézen a zsinagógaügy gyanúsítottjai“ című cikkében arról ír: a megyei rendőr-főkapitányság bűnügyi osztálya őrizetbe vette K. András 19 éves debreceni lakost, valamint a hajdúszoboszlói illetőségű, 16 éves Sz. Tibort, akik alaposan gyanúsíthatók azzal, hogy január 6-án (Szálasi Ferenc születésnapján) behatoltak a debreceni zsidó hitközség nagytemplomába, s felgyújtották a frigyszekrényt. A Népszabadság akkori debreceni tudósítója, Rác T. János értesülése szerint a „szkínhed küllemű”, azaz kopaszra borotvált fejű, s rendszeresen Martens-bakancsot viselő elkövetők a betöréskor „erősen ittas állapotban voltak”. A két gyanúsított részletes beismerő vallomást tett, ebben azt hangsúlyozták, hogy nem tervezték el előre a tettüket, a tóraégetés „spontán” ötlet volt, továbbá  „ők nem fajgyűlölők, de nem szeretik a zsidókat”.

A két fiatalember a bíróságon 1994. nyarán bejegyzett Keleti Arcvonal Bajtársi Szövetség (KABSZ) alapító tagja volt, sőt maga K. András töltötte be a szervezet elnöki tisztét. S itt kapcsolódik össze a tóraégetés ügye a romagyilkosságokkal, ugyanis a KABSZ-nak alapító tagja volt a sorozatgyilkosság másodrendű vádlottja, az akkor 19 éves Kiss István is.

A  szövetség egy 1944-ben alakult, s 1945-ben betiltott, hungarista szellemiségű szervezet nevét vette föl, amelynek országos vezetője Imrédy Béla miniszterelnök volt, jelmondata pedig így hangzott: „Inkább hős egy pillanatig, mint rabszolga egy életen át!”. A debreceni tóraégetők által alapított szervezet saját jelvényt és zászlót is kreált. A jelvény egy Árpád-sávos pajzs volt, benne egy kettős keresztet tartó turullal. A zászlaja szintén Árpád-sávokból állt, bal felső sarkában tízágú csillaggal, amely egyes kultúrákban a győzelem jelképe. A bírósági bejegyzési kérelemben az alapítók „a nemzeti hagyományok ápolása” tevékenységet jelölték meg, s a szervezetet a Független Kisgazdapárt debreceni, Bem téri (azóta már lebontott) székházában jegyezték be. Nem tartozik szorosan ide, de egyébként ebbe bukott bele Kapronczi Mihály, a kisgazdapárt akkori Hajdú-Bihar megyei elnöke, akit a KABSZ befogadása miatt a párt országos vezetősége minden tisztségéből visszahívott, s fölfüggesztette párttagságát is. A debreceni esettel kapcsolatban Torgyán József, a párt akkori országos elnöke azt mondta: a kisgazdák nem vállalnak közösséget egy olyan szervezettel, amelynek elődje közreműködött a Bajcsy-Zsilinszky Endrét kivégző nácikkal, és amelynek „jelenlegi tagjai” felgyújtották a debreceni zsinagóga tóratekercseit ­­– számolt be a  megyei lap az „Ellentmondó információk a tóratekercsekről“ című, 1995. január 27-én közölt cikkében.

K. Andrást és Sz. Tibort 1995. február 27-én helyezték szabadlábra, s nem sokkal ezután a két fiatalember ismét hallatott magáról, a Keleti Arcvonal Bajtársi Szövetség pedig újra bekerült a hírekbe, miután a szervezet tüntetést tartott Debrecenben. Erről a demonstrációról a már említett Rác T. János „A debreceni menet“ címmel írt riportot a Népszabadság 1995. április 3-i számában. A írásból több részletet közlünk, mert rávilágít arra, hogy a romagyilkosságok másod rendű vádlottja, Kiss István miképpen gondolkozhatott akkoriban a KABSZ keretein belül.

„Kiss István ellen akkor nem indult eljárás, mert a nyomozás adatai szerint tevőlegesen nem vett részt a tóraégetésben, igaz – mint később gyakran hangoztatta – nagyon is egyetértett vele.“

„ – Harc a győzelemig! Kitartás! Szebb jövőt Magyarországnak! ­­- ezekkel a jelszavakkal zárult Debrecenben szombaton az a tüntetés, amelyet sokan fenyegető demonstrációnak tartottak. Talán okkal, mert az egyelőre ­ húsz-egynéhány tizen- és huszonéves fiatalt megmozgató akciót a tavaly nyáron megalakult Keleti Arcvonal Bajtársi Szövetség nevű szervezet rendezte; működésük törvényességét a megyei főügyészség jelenleg is vizsgálja. E társaság vezetőjét és egyik tagját azzal gyanúsítják, hogy január elején felgyújtották a debreceni zsinagóga tóratekercseit. Amint arról annak idején lapunkban beszámoltunk, K. Andrást, a szervezet 19 éves vezetőjét, ­ aki jelenleg munkanélküli, korábban forgalomirányító volt egy közlekedési vállalatnál ­és társát, Sz. Tibor 16 éves tanulót annak idején őrizetbe vették, majd előzetes letartóztatásba helyezték a gyújtogatás miatt. A rendőrségi vizsgálat során mindketten beismerő vallomást tettek. Alig négy hét múltán azonban bírósági végzésre szabadlábra kerültek, és szombaton megtarthatták azt a felvonulást, illetve gyűlést, amelyet a rendőrség engedélyezett. (...)

– Azért tüntetünk, mert az a véleményünk, hogy a mostani kormány a magyar-szlovák alapszerződés aláírásával eladta az országot, és a románokkal tervezett egyezménnyel tovább árusítja majd a magyarságot ­ – mondja K. András.

–­ Ön a tóragyújtogatás egyik gyanúsítottja. Azt az akciót talán a szövetség első nyilvános fellépésének szánták? – kérdezem K. Andrástól.

–  Nem, az egy spontán éjszakai akció volt.

A Martens-bakancsos, többségükben felnyírt hajú ifjak menetét rendőrkocsik kísérik a a belvárostól a Nagyerdőig, a világháborús emlékműig. A szervezet vezetői szerint a szövetségnek már 55 tagja és – ahogy mondták – az egész országra kiterjedő kapcsolatrendszere van. Korábban a kisgazdák fogadták be Debrecenben a szervezetet. Erről így beszélt K. András:

–­ Miután a kisgazdáknál kirobbant a botrány, és a mi befogadásunkra hivatkozva elmozdították posztjáról Kapronczi Mihály megyei elnököt, most majd a MIÉP karol fel bennünket.

A nagyerdei emlékmű talapzata előtt Árpád-sávos zászlót lenget a szél. T. Tibor, egy tagbaszakadt, tüske hajú fiatalember –  Árpád-sávos karszalagot visel – szónokol az egybegyűltekhez:

– Néhány tagunk nemrég megismertette a nemzettel szervezetünk nevét ­– ­és a jelenlévők pontosan értették, hogy a debreceni tóragyújtogatásra céloz.

– Néhány esztendő múltán már mi fogjuk irányítani ezt az országot, mert azok a laikusok, akik most vezetnek és hazugsággal vannak hatalmon, el fognak tűnni. (...) 

­ –  Amelyik nép eltűri, hogy a hazájában idegenek legyenek az urak, annak nincs joga az élethez  –  folytatja szónoklatát K. Szilárd, a szervezet egy másik tisztségviselője.

K. Andrástól azt kérdezem: ha korábban létezett volna a szervezetük, az Antall-kormány által aláírt magyar-­ukrán alapszerződés ellen is tiltakoztak volna?

­ – Természetesen –­ feleli kapásból. –­ Hiszen azzal kezdték a magyarság eladását!

A szobor talapzatától talán húsz méterre lévő padon három férfi ül. Idefelé vagy húsz méternyi távolságból kísérték végig a menetet. Borzonganak, de talán nemcsak a hideg tavaszi széltől. Az egyikük Zoltai Gusztáv, a Magyarországi Izraeliták Országos Képviseletének a vezetője.

– Megnyugtató volt látni, hogy ezek a fiatalok kevesen voltak itt – mondja Zoltai Gusztáv. – De a történelemből tudjuk, hogy a veszélyt sohasem szabad lebecsülni.  A mai napon a Szálasi-időkre emlékeztető köszönés kifejezetten megrettentett. Az pedig még inkább, hogy az a társaság, amely a debreceni zsinagóga frigyszekrényét felgyújtotta, nyíltan gyűlésezhet. Érthetetlen, hogy a helyi ügyészség a bravúros rendőrségi nyomozás után miért nem gyorsabb eljárással emel vádat, amint az is, hogy a bíróságon miért nem akadt legalább egy olyan, a történelemben is tájékozott ember, akinek eszébe jutott volna a szervezet bejegyzésekor, hogy annak idején miért vált hírhedtté az a bizonyos Keleti Arcvonal”.

Rác T. János egy héttel később, az 1995. április 10-én megjelent „Fémes bakancsos gyújtogatók“ című cikkében ismét foglalkozott a témával. A Keleti Arcvonal Bajtársi Szövetség tagjairól ezt írta: „Ezek a fiúk most nem József Attila születésnapját készülnek megünnepelni. Hanem Adolf Hitlerét,­ legalábbis gondolkodnak rajta. Miközben azt hangoztatják, hogy ők nem nácik. Hanem hungaristák. Úgy tervezik, hogy április 15-én megalapítják Debrecenben a Szabó Albert vezette Magyar Népjóléti Szövetség Hajdú-Bihar megyei szervezetét. Ez a társaság nagyjából-egészében a Keleti Arcvonal Bajtársi Szövetséget (KABSZ) fedi majd. Arra az esetre, ha a KABSZ-ot a debreceni zsinagógában január elején történt tóragyújtogatást követő botrány nyomán a hatóságok mégis betiltanák. (...) A KABSZ helyi elnöke K. András, aki a tóragyújtogatás egyik gyanúsítottja. Szabadlábon védekezik, és nemrégiben –  mint arról lapunkban is beszámoltunk – csapata élén az alapszerződések elleni tiltakozásul szervezett tüntetés vezérszónoka volt. (...) A 20 esztendős K. András, illetve két társa, a 19 éves Sz. István és a 16 éves Cs. György egy presszó teraszán vár. Mivel hideg az áprilisi szél, azt javaslom nekik, hogy menjünk beljebb. Erre csak nehezen tudom rávenni őket.

–  Zsaruk vannak benn. – mondják.

Az egyik asztalnál két civil ül. Én nem jöttem volna rá, hogy mi a mesterségük. De róluk vajon tudják-e, hogy kicsodák-micsodák?

– ­ Én nem vagyok skinhead – ­ mondja K. András. –  És a keresztény-nemzeti eszmét sem hirdetem. Az ősmagyar turáni vallásnak ugyanis semmi köze nem volt ehhez. Igazából ateista vagyok.

A most munka nélküli fiú mezőgazdasági szakiskolát végzett. Ha a tóraügy miatt nem csukják be, akkor a főiskolával is megpróbálkozik; történelem szakra jelentkezne.

– Az iskolában szerette meg ezt a tantárgyat?–  kérdezem tőle.

– Dehogyis – ­ válaszolja. – Ott liberális történelmet tanítanak. A kommunista beállítottságú tanintézetek tehetnek arról, hogy bennünket orrba-szájba náciznak.

– Akkor honnan származnak a történelmi ismeretei?

– Könyvekből és újságokból.

– Melyek a kedvenc lapjaid?

– A Hunnia, a Szittyakürt és a Szent Korona.

A szervezet bírósági bejegyzésekor senkinek sem jutott eszébe, hogy utánanézzen annak: 1944-ben mi is volt az a KABSZ. A bejegyeztetéssel tehát nem is volt különösebb problémájuk.

– Csupán az alapszabály harmadik pontját kellett finomítanunk – mondják. – ­ Ki kellett húznunk azt, hogy a nemzetromboló emberek megnyilvánulásai veszélyesek a társadalomra.

(...)

–  Nem is gondoltak arra, hogy mondjuk a Fidesz felé közelítsenek?

– Azért nem, mert a fiatal demokraták »Soros-tőkén« nevelkedtek, s egyébként sem lehet komolyan venni azt a pártot, amely hetente gatyát vált.

–  Harcosként nekimennétek valamelyik szomszédos országnak?

– Az etnikailag tiszta részekért mindenképpen.

K. András – aki a három fiú közül a legvékonyabb, egyszersmind a legműveltebb is – nem tartja skinheadnek magát. Sz. István azt mondja, hogy ő félig, Cs. György pedig egészen az. Ilyen jellegű kapcsolataik Egerig, illetve Budapestig terjednek. A fémes bakancsot testápoló szernek hívják. Szerintük a magyarok 80-90 százaléka ellenszenvezik a kisebbségekkel. A Debrecenben tanuló afrikai, illetve arab egyetemistákról pedig azt: azért járnak ide egyetemre, hogy a szürkeállományuk majd legalább megközelítse azt, ami a majom agyában van.

K. Andrástól megtudom: akkor döntött végképp a mozgalom mellett, amikor egy cigány egy nézeteltérést követő vita után néhány esztendeje kiverte a fél fogát. Zempléni kisnemesi családfáját eddig 1750-ig sikerült visszavezetnie. A fiatalok – akik a közelmúltbeli debreceni tüntetésükön Árpád-sávos zászlót lobogtattak – szükségesnek tartják hangsúlyozni, hogy Szálasi Ferenc iránti tiszteletük nem teljes. Azért nem, mert a nemzetvezető hungarizmusa egy népszövetségi államról szólt.”

Az említett Magyar Népjóléti Szövetség debreceni szervezetét valóban megalapították, mégpedig 1995. április 17-én, a debreceni Kassai úti Szikla söröző előtt. A szövetség városi elnöke K. András lett. Szabó Albert, a Magyar Népjóléti Szövetség országos elnöke a Népszabadság április 18-án megjelent tudósítása szerint azt mondta az alakuló ülésen: „Nem faji alapon működünk, de világos, hogy kultúrköre szerint a magyar ember felsőbbrendű, mint a bantu néger, és Európában is elsők vagyunk a nemzetek sorában”.

Három hónappal ezután, 1995. júniusában a Hajdú-Bihar Megyei Bíróság törvénytelen működés miatt feloszlatta a Keleti Arcvonal Bajtársi Szövetséget. De K. András még 1996-ban is hallatott magáról. Amint arról Rác T. János a Népszabadságban 1996. június 19-én megjelent, A biztató momentum című írásában beszámol, „K. A. debreceni lakos ellen garázdaság gyanújával indult nemrég büntetőeljárás, mert – a rendőrségtől kapott információ szerint – a Hajdú-Bihar Megyei Rendőr-főkapitányság épületének közvetlen közelében április 5-én este tízkor megvert két amerikai állampolgárt. A bántalmazottak Magyarországon tanuló egyetemisták voltak, akik történetesen Indiában születtek. (...) K. A.-t a rendőrség a múlt héten elfogta, kihallgatta, majd elengedte. A fiatalembert a trolibuszmegállóban – mint mesélik – a barátai akadályozták meg abban, hogy másik három külföldit is bántson. Ez biztató momentum.”.

A bíróság a debreceni zsinagógában elkövetett rongálás miatt két év hat hónap börtönre ítélte K. Andrást, míg társa, a fiatalkorú Sz. Tibor a fiatalkorúak fogházában letöltendő egy év két hónapi szabadságvesztést kapott. Kiss István ellen akkor nem indult eljárás, mert a nyomozás adatai szerint tevőlegesen nem vett részt a tóraégetésben, igaz – mint később gyakran hangoztatta – nagyon is egyetértett vele.