A magyar állam és nemzetbiztonsági szolgálatának felelősségéről a hat halálos áldozatot követelő, romák elleni támadások (2008-2009) kapcsán - Gulyás József írása
A dokumentum születésének körülményei, indokai
2010 telén a TASZ (Társaság a Szabadságjogokért) jogvédő civil szervezet megkeresésére készítettem el az alábbi szöveg nyers változatát.
A felkérés arra vonatkozott, hogy a romák elleni támadásokkal összefüggésben a nemzetbiztonsági szolgálatok munkáját értékelő vizsgálat felhasználható tapasztalatai és államtitoknak nem minősülő információi alapján készítsek egy „jelentést”, illetve egy olyan írásos dokumentumot, melynek segítségével szembesíthetők a politikai döntéshozók az állami szervek, azon belül is a nemzetbiztonsági szolgálatok súlyos mulasztásai kapcsán az állam felelősségével.
Elvállaltam a feladatot, mert magam is úgy ítéltem meg, hogy az állam kárenyhítési kötelezettségére fel kell hívni a figyelmet. Meggyőződésem volt – egyébként már 2009 ősze óta – hogy a támadásokat elszenvedett túlélő áldozatok érdekében bármiféle eredményt elérni - mondjuk az együttérzéstől az odafigyelésen át, a gondoskodni akarásig, vagy a konkrét segítségnyújtásig - csak a nyilvánosság erejével, a döntéshozók szembesítésével lehet. Az elvárható kárenyhítés kapcsán bíztam abban, hogy annak megítéléséhez nem szükséges az áldozatoknak jogi lépéseket megtenni.
Feladatom a nemzetbiztonsági szolgálatok által elkövetett hibák, mulasztások közérthető bemutatása volt, a korábbi vizsgálati munka alapján, egyes pontokon kiegészítve az időközben ismertté vált információkkal, illetve azok feldolgozásával, értékelésével.
Sajnos a vizsgálat során megismert konkrét információk ismertetésével csak igen korlátozottan élhettem a vonatkozó minősítési szabályok miatt, de törekedtem arra, hogy a már nyilvánosságra került, illetve nyilvánosságra hozható információkat úgy használjam, tegyem egymás mellé, hogy azok segítsék a történtek könnyebb megértését.
2009 őszén a törvényi felhatalmazáson alapuló, egyedi vizsgálatunk („ténymegállapító vizsgálat”) lehetőséget adott arra, hogy a nemzetbiztonsági szolgálatok tevékenységét az ügy kapcsán közvetlenül, dokumentumok bekérésével, vagy helyszíni tanulmányozásával és meghallgatások sorával ellenőrizzük, majd értékeljük.
A közel egyhónapos intenzív vizsgálati munka végén a sürgető határidő mellett a tényfeltáró bizottságban meglévő megközelítésbeli, felfogásbeli ellentétek akkor nem tették lehetővé, hogy igazán jó szöveg szülessen. A jelentést ettől függetlenül ma is jónak tartom, mert megállapításai híven tükrözik a feltáró vizsgálat eredményét, függetlenül attól, hogy az ügyet mélységében nem ismerők, és a nemzetbiztonsági szolgálati zsargonban nem jártasak számára kissé nehézkes, nem könnyen fogyasztható a szöveg.
A Jelentés jelentésével 2011 március 25-e előtt, vagyis a büntetőügy első tárgyalási napja előtt elkészültem. Közben a munkámmal párhuzamosan – szintén a TASZ felkérésére - született egy hasonló értékelő jelentés a magyar állam más szerveinek, elsősorban a tatárszentgyörgyi kettős gyilkosság kapcsán elkövetett hibáiról mulasztásairól.
Mivel 2011 tavaszán a támadásokban érintett áldozatok, áldozati hozzátartozók jogi képviselői között nem alakult ki egyetértés a kárenyhítés, illetve kártalanítás érdekében szükséges közös fellépésről, stratégiáról, a TASZ úgy döntött, hogy önálló kezdeményezéssel az első fokú bírósági ítélet megszületéséig nem él. Így az elkészült jelentésem mostanáig pihent.
Három évvel a támadások feltételezett elkövetőinek elfogása után, úgy ítéltem meg, hogy a vizsgálati jelentés feldolgozásának, és közreadásának van aktualitása és értelme. Ezért leporoltam, frissítettem, kiegészítettem és most közzé teszem.