Most már biztos, hogy ez a tárgyalási nap volt az utolsó a nyári ítélkezési szünet előtt, szereplőinket szeptember 18-án láthatjuk viszont.
Mára már biztos, hogy nem csak Matolcsy György nemzetgazdaságért felelős miniszter – mely felelősség egyszer majd nyilván megállapíttatik – az ókori kínai hadtudós, Szun-ce tanítványa – miként erről nemrég hetiválaszos írásművészetében nyilatkozott az ökosámán -, de Kiss Árpád Sándor elsőrendű vádlott is. Jól megértette ugyanis a régi napkeleti stratéga mondandójából, hogy az ellenség támadásait csírájábban kell felmorzsolni.
Ebben a perben nincs 115 yardos touchdown, itt nem egészpályás letámadásról szól a bíróság munkája, a töredezettség és a fragmentáltság nem ennek az eseménysornak a sajátja. Pénteken azzal kezdünk, hogy Kiss Árpád Miszori László elfogultság okán való kizárására vonatkozó kérelmét Miszori László elutasítja. Ezek után szerepcsere: Kiss István jön és basztat és időt húz. Aztán megint a báty, ő most azzal ortályoskodik, hogy a hemogenetikai szakértő nem is állt már a Bűnügyi Szakértői és Kutató Intézet alkalmazásában, mikor a bíróság szakértőként beidézte. („Magánszemélyeknél mit keresnek személyes adatokat tartalmazó szakértői anyagok?!“) Miszori László szünetet és konzultációt rendel el, és még csak kilenc óra tizennyolc van. A negyedórás szünet után Miszori László megállapítja, hogy a szakértő kirendelés nem az intézménynek, hanem az intézmény által kijelölt szakértőnek szólt, akinek felelőssége az állás betöltésének megszűnése után sem enyészik el – ezen az alapon utasítja el Kiss Árpád indítványát. Viszontválaszában Kiss Árpád elmondja, hogy a szakértőt tanúként kellett volna ezesetben meghallgatni, nem szakértőként, majd egy bizonyos számú – nem értettem a számot – szakértői anyag kizárását kéri, mert a szakértői anyag elkészítése jogosultságának hiányát látja. „Árpi“ egyébként a nagymeleg ellenére feketében van, de most nem a cool nagymenőt, hanem a recegőfejű kiscserkészt alakítja. Kifogásolja, hogy elfogásakor DNS-mintát vettek tőle – szakszerűtlen körülmények között – mikor még gyanúsított sem volt, ergó szerinte a későbbi összehasonlító mintavételek sem lehettek jogszerűek – Kiss Árpád Sándor a nyomozóhatóságok koholmányáról beszél. Miszori rendreutasítja, majd elveszik az irataiban: „annyi cetlim van, bocsánat“.
Gönczöl Katalin