A Nagytesó, a Kistesó, meg a Huszár

„Ő a mester”, mondta Fehérné Nyalka Éva Kiss Árpádról, a letartóztatás után alig tíz órával, egy debreceni újságírónak. „Árpi ott volt a helyszíneken? - Azt nem tudom. - Ő az értelmi szerző? – Biztos vagyok benne.”

Eddig nem ismert bizonyítékokat, telefonlehallgatási jegyzőkönyveket tárt a nyilvánosság elé a pénteki tárgyaláson Miszori László tanácsvezető bíró.

A letartóztatás előtti napokban - kérdés, miért csak ekkor -, a rendőrségi lehallgatók ráálltak Fehérné Nyalka Éva, Kiss Árpád, Kiss István, és Pető Zsolt telefonvonalaira. Kiss Árpád telefonhívásait a Nagytesó, Kiss Istvánét a Kistesó, Nyalka Éváét a Huszár fedőnevű dossziékba gyűjtötték össze.

Eddig nem ismert dokumentumokat csatolt a bizonyítékok közé a mai tárgyaláson Miszori László tanácsvezető bíró. A vádlottak letartóztatását megelőző, valamint az azt követő napokban törvényesen lehallgatták a gyanúsítottak és több tanú telefonbeszélgetéseit. Fehérné Nyalka Éva a letartóztatás napján késő este egy újságíró ismerősének elárulta, hogy Kiss Árpád elsőrendű vádlott volt szerinte a terrortámadások kitalálója.

- Ő volt az értelmi szerző?

- Biztos vagyok benne! – ismertette a lehallgatás jegyzőkönyvét a bíró.

A beszélgetést a letartóztatás napján este 10 után 10 perccel rögzítették a lehallgatók. Nyalka Éva azt is elmondta, hogy nem tudja, Árpi járt-e a helyszíneken, de ő lehetett az értelmi szerző, „durva, nagyon durva, hosszú büntetést kaphat, akár 12 évet is” – mondta egy debreceni újságírónak, akinek felajánlotta azt is, hogy könyvet írhat az egész történetről, „csak neked mondom el, ha kijöttem”. A rendőrség Fehérné Nyalka Évát védett tanúnak szerette volna beszervezni, ám ő ezt nem vállalta.

A mai tárgyalás részleteiről hamarosan beszámolunk.

Ott folytatódik a per, ahol nyáron befejeződött, Miszori László tanácsvezető bíró felolvasta a nyári szünet előtt jegyzőkönyvezett vallomásokat.  A fegyverszakértők június eleji elmondása szerint a gyilkosságokhoz használt fegyverek azonosak lehetnek. Kiderült, hogy azokat a besenyszögi vadásztól rabolhatták el, 2008. márciusában. A vadász visszakéri apjától örökölt puskáját, a többit úgy átbarmolták a tettesek, hogy azokat látni sem akarja; kettő csövét levágták, az átszerelt markolat arra sem alkalmas, hogy célzottan tüzeljenek.

A hemogenetikánál ejtettük el a fonalat július közepén. Dr. Pádár Zsolt hemogenetikai szakértő – ha jól értem a hemogenetika a DNS-azonosítás tudománya, de az nem jelent semmit én hogyan értem, mert már akkor leakadtam a biológiáról, amikor még élővilágnak hívták – lassan olyan szintű szereplője lesz ennek a tárgyalótermi drámának, mint Miszori bíró, vagy Kiss Árpád Sándor vádlott. A menetrend szerint vele például okóber 5-én találkozunk ismét. Dr. Pádárt Kiss Árpád eddig megátalkodottan támadta, joggal, ha belegondolunk az ő szempontjaiba: a legkeményebb bizonyítékokat Dr. Pádár prezentálja, hogy melyik helyszín kinek a DNS-jelenlétéről „mesél“, keményebb tény ez, mint a döntően sörétes fegyverekből leadott lövések definíciószerűen pontatlan ballisztikai elemzése, a trehány – egyes vélemények szerint: szándékosan trehány, vö. rendőrileg széthugyozott lábnyomok a hóban Tatárszentgyörgyön – nyombiztosítás után megmaradt tárgyi bizonyítékok, a szórványos, kusza és össze-vissza vallomások, valamint az első-, másod-, és haramadrendű vádlott mély csendje.

Életrajz: Bíró András, újságíró és lapszerkesztő, a forradalom után harminc évet töltött emigrációban, alapító főszerkesztője volt a FAO,  és az UNEP  ENSZ család szervezetei - fejlesztési folyóiratainak. Negyedszázada történt hazajövetele óta megalapította és vezette az Autonómia alapítványt, kezdeményezte a Nemzeti és Kisebbségi Jogvédő Irodát, a C rádiót, a Tolerancia díjat. 1995-ben a romák körében végzett munkájáért az Alternatív Nobel díjban részesítették. Számos publikációja van a roma integráció témájában.

Bár a blogunk témájául szolgáló per július közepétől szeptember közepéig szünetelt, azért a cigányügy nem nyugodott meg Magyarországon. Sőt! A tágabb társadalmi környezetről kérdeztük az Alternatív Nobel-díjas Bíró Andrást. 

„Azért sem vezetett társadalmi katarzishoz a rasszista gyilkosságsorozat, mert cigány egyének részéről megvalósított apró, vagy akár emberéletet veszélyeztető bűntettek tudatosan és szisztematikusan etnicizálódnak a neonácik sikeresen genetikai alapúvá tett diskurzusában. A kollektív bűnösség elfogadtatása különben sem nehéz feladat olyan társadalomban, amelyben múlt rendszerekben akár zsidókat, akár burzsujokat en bloc tettek meg minden baj okozóinak, de adott esetben rácokat, tótókat, svábokat is, csak ne kelljen saját bűneinkkel szembenézni.“ 

VBA: A blogunk témájával, a perrel kapcsolatban mit gondolsz? Állandó problémám az, hogy a vádlottak motivációját kevéssé vizsgálják, hogy a lehetséges bűnsegédek és felbújtók szerepe nem kerül szóba.  Csak a negyedrendű vádlott tett vallomást, ő különáll, még az is lehet, hogy ő dobta fel a másik hármat, az ellentét látható. A többiek nem beszélnek semennyit sem, csak kérdéseket tesznek fel szakértőknek és tanuknak és próbálják megzavarni őket minden lehetséges módon, és ugyanezt teszik a kirendelt védők is, amivel nincs semmi probléma, ez a büntető eljárás sajátossága, és ha valaki büntető vád alá kerül, akkor nem mond semmit egy ilyen esetben. Ám ha a nyilvánosságban elmondod, hogy ez egy ideológiailag motivált, szisztemetikus bűncselekménysor, akkor Szögi Lajost vagy Bándy Katát vágják a fejedhez – előbbi ugye indulatcselekmény volt, a másiknál a szexuális motivációt nehéz lenne tagadni. Tulajdonképpen a szélsőjobboldali közbeszéd uralja a diskurzust társadalmi szinten. Miért nem vezethet társadalmi katarzishoz?

Bár a blogunk témájául szolgáló per július közepétől szeptember közepéig szünetelt, azért a cigányügy nem nyugodott meg Magyarországon. Sőt! A tágabb társadalmi környezetről kérdeztük az Alternatív Nobel-díjas Bíró Andrást.

„Azért sem vezetett társadalmi katarzishoz a rasszista gyilkosságsorozat, mert cigány egyének részéről megvalósított apró, vagy akár emberéletet veszélyeztető bűntettek tudatosan és szisztematikusan etnicizálódnak a neonácik sikeresen genetikai alapúvá tett diskurzusában. A kollektív bűnösség elfogadtatása különben sem nehéz feladat olyan társadalomban, amelyben múlt rendszerekben akár zsidókat, akár burzsujokat en bloc tettek meg minden baj okozóinak, de adott esetben rácokat, tótókat, svábokat is, csak ne kelljen saját bűneinkkel szembenézni.“

A dokumentum születésének körülményei, indokai

2010 telén a TASZ (Társaság a Szabadságjogokért) jogvédő civil szervezet megkeresésére készítettem el az alábbi szöveg nyers változatát. 

A felkérés arra vonatkozott, hogy a romák elleni támadásokkal összefüggésben a nemzetbiztonsági szolgálatok munkáját értékelő vizsgálat felhasználható tapasztalatai és államtitoknak nem minősülő információi alapján készítsek egy „jelentést”, illetve egy olyan írásos dokumentumot, melynek segítségével szembesíthetők a politikai döntéshozók az állami szervek, azon belül is a nemzetbiztonsági szolgálatok súlyos mulasztásai kapcsán az állam felelősségével.

Elvállaltam a feladatot, mert magam is úgy ítéltem meg, hogy az állam kárenyhítési kötelezettségére fel kell hívni a figyelmet. Meggyőződésem volt – egyébként már 2009 ősze óta – hogy a támadásokat elszenvedett túlélő áldozatok érdekében bármiféle eredményt elérni - mondjuk az együttérzéstől az odafigyelésen át, a gondoskodni akarásig, vagy a konkrét segítségnyújtásig - csak a nyilvánosság erejével, a döntéshozók szembesítésével lehet.  Az elvárható kárenyhítés kapcsán bíztam abban, hogy annak megítéléséhez nem szükséges az áldozatoknak jogi lépéseket megtenni.

Feladatom a nemzetbiztonsági szolgálatok által elkövetett hibák, mulasztások közérthető bemutatása volt, a korábbi vizsgálati munka alapján, egyes pontokon kiegészítve az időközben ismertté vált információkkal, illetve azok feldolgozásával, értékelésével.

Sajnos a vizsgálat során megismert konkrét információk ismertetésével csak igen korlátozottan élhettem a vonatkozó minősítési szabályok miatt, de törekedtem arra, hogy a már nyilvánosságra került, illetve nyilvánosságra hozható információkat úgy használjam, tegyem egymás mellé, hogy azok segítsék a történtek könnyebb megértését.

2009 őszén a törvényi felhatalmazáson alapuló, egyedi vizsgálatunk („ténymegállapító vizsgálat”) lehetőséget adott arra, hogy a nemzetbiztonsági szolgálatok tevékenységét az ügy kapcsán közvetlenül, dokumentumok bekérésével, vagy helyszíni tanulmányozásával és meghallgatások sorával ellenőrizzük, majd értékeljük.

A közel egyhónapos intenzív vizsgálati munka végén a sürgető határidő mellett a tényfeltáró bizottságban meglévő megközelítésbeli, felfogásbeli ellentétek akkor nem tették lehetővé, hogy igazán jó szöveg szülessen. A jelentést ettől függetlenül ma is jónak tartom, mert megállapításai híven tükrözik a feltáró vizsgálat eredményét, függetlenül attól, hogy az ügyet mélységében nem ismerők, és a nemzetbiztonsági szolgálati zsargonban nem jártasak számára kissé nehézkes, nem könnyen fogyasztható a szöveg.

A Jelentés jelentésével 2011 március 25-e előtt, vagyis a büntetőügy első tárgyalási napja előtt elkészültem. Közben a munkámmal párhuzamosan – szintén a TASZ felkérésére - született egy hasonló értékelő jelentés a magyar állam más szerveinek, elsősorban a tatárszentgyörgyi kettős gyilkosság kapcsán elkövetett hibáiról mulasztásairól.

Mivel 2011 tavaszán a támadásokban érintett áldozatok, áldozati hozzátartozók jogi képviselői között nem alakult ki egyetértés a kárenyhítés, illetve kártalanítás érdekében szükséges közös fellépésről, stratégiáról, a TASZ úgy döntött, hogy önálló kezdeményezéssel az első fokú bírósági ítélet megszületéséig nem él. Így az elkészült jelentésem mostanáig pihent.

Három évvel a támadások feltételezett elkövetőinek elfogása után, úgy ítéltem meg, hogy a vizsgálati jelentés feldolgozásának, és közreadásának van aktualitása és értelme. Ezért leporoltam, frissítettem, kiegészítettem és most közzé teszem.

Életrajz

Régi jogász családban született, az Eötvös József Gimnáziumban érettségizett, az Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karán szerzett diplomát. A szakvizsga után a Budapesti Ügyvédi Kamara tagja lett, elsősorban büntetőügyekkel foglalkozott. 1980-tól a Fegyelmi Bizottság tagja volt, majd a Kamara titkárává választották, 1992-től a főtitkári tisztséget tölti be. 1993 januárjában édesapjával, dr. Bárándy György ügyvéddel megalakította a Bárándy és Társai Ügyvédi Irodát. Az 1990-es évek elejétől a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Karán büntető jogot tanít. Az ELTE tiszteletbeli tanára, vizsgabizottsági tag, és részt vesz a Jogi Szakvizsga Bizottság munkájában. A Nemzetközi Büntetőjogi Társaság magyar nemzeti csoportjának elnöke. Tagja a Magyar Kriminológiai Társaság igazgatótanácsának. 2002. május 27-étől 2004. október 4-éig a Magyar Köztársaság igazságügy-minisztere volt, ezt követően ügyvédi hivatását folytatja a Bárándy és Társai Ügyvédi Irodában.

Vágvölgyi B.András:  Egy bírósági tárgyalás, a gyilkosságsorozat egyfajta narrativa, tekinthetjük nagyregénynek is a tárgyalást a nyomozással együtt. Az elmúlt évtizedben az igazságszolgáltatásnak volt egy nagy fiaskója, a móri ügy, amely egy hasonló súlyú bűncselekmény elbaltázott tárgyalásába torkollott. Most észrevehető, létezik olyan dramaturgia, mely a móri áthallásokat akarja behozni az ügybe. És létezik olyan közvélekedés is, mely nem tartja olyan súlyúnak az ügyet, mint amilyen, pont az ellenoldali, tehát a romák által elkövetett ismert, híres bűncselekmények - gondolok itt Szögi Lajos meggyilkolására, a veszprémi Cozma gyilkosságra -, miatt, és ezért is sokkal megengedőbb a romagyilkosságokkal szemben.  Média-befolyásolási kísérletnek gondolom azokat a próbálkozásokat, amelyek a móri áthallásokra akarnak rájátszani a cigánygyilkosságokkal kapcsolatban. Ön hogyan látja, van ennek esélye, vagy a bíróság az ilyesmire süket és vak?

Ha hiányzik az önvédelmi reflex, a társadalom beteg – interjú Bárándy Péter ügyvéddel

Életrajz

Régi jogász családban született, az Eötvös József Gimnáziumban érettségizett, az Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karán szerzett diplomát. A szakvizsga után a Budapesti Ügyvédi Kamara tagja lett, elsősorban büntetőügyekkel foglalkozott. 1980-tól a Fegyelmi Bizottság tagja volt, majd a Kamara titkárává választották, 1992-től a főtitkári tisztséget töltötte be. 1993 januárjában édesapjával, dr. Bárándy György ügyvéddel megalakította a Bárándy és Társai Ügyvédi Irodát. Az 1990-es évek elejétől a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Karán büntető jogot tanít. Az ELTE tiszteletbeli tanára, vizsgabizottsági tag, és részt vesz a Jogi Szakvizsga Bizottság munkájában. A Nemzetközi Büntetőjogi Társaság magyar nemzeti csoportjának elnöke. Tagja a Magyar Kriminológiai Társaság igazgatótanácsának. 2002. május 27-étől 2004. október 4-éig a Magyar Köztársaság igazságügy-minisztere volt, ezt követően ügyvédi hivatását folytatja a Bárándy és Társai Ügyvédi Irodában.

Vágvölgyi B. András: Mit gondol egykori politikusként, az igazságügyben folyamatosan dolgozó ügyvédként, hogy lehetséges-e a jogszolgáltatásban a rasszista sorozatgyilkosság depolitizálása?

Bárándy Péter: Nem teljesen értem a kérdést. Ha arra irányul, hogy elképzelhető-e az, hogy politikai felhangok nélkül ítélje meg a bíróság az ilyen típusú emberöléseket, akkor azt mondom, hogy természetesen csak ez képzelhető el egy funkcionálisan működő igazságszolgáltatás esetén, és én a magyar igazságszolgáltatást, a szűken vett igazságszolgáltatást, a bírósági ítélkezés tekintetében megbízhatónak tartom jellemzően. Természetesen vannak benne diszfunkcionáló vonások, de alapvetően azt mondom, igen, a magyar bírósági szervezet alkalmas arra, hogy kiküszöbölje a politikai felhangokat, politikai kívánságokat az ügyek megítélésekor.