Pénteken rekordérdektelenség fogadta a tűzvédelmi szakértő meghallgatását a bírósági tárgyalóban.

A tűzvédelmi szakértő, Urbán Vince kerekfejű, bajszos ember, mondandóját súlyos szakmai zsargonban mondja. Három helyszínen (Tarnabod, Piricse, Tatárszentgyörgy) szakértett, ezekről faggatja Miszori László tanácsvezető bíró. Miszori néha elveszíti a türelmét, mert a kerekfejű, bajszos ember nemcsak, hogy súlyos szakmai zsargonban mondja mondandóját, de sokesetben nem fejezi be a mondatot, megáll a kellős közepén és néz. Ilyenkor Miszori kiakad. „Maga nem fejezi be a mondatait!“ – ripakodik a tűzvédelmi szakemberre, Jakab Renáta (a Tatárszentgyörgyön meggyilkolt Csorba Róbert felesége, az ugyancsak meggyilkolt Csorba Robika és megsebesített Csorba Bianka édesanyja) nyomozati tanúvallomását idézi, aki azon a 2009-es februári éjszakán „csörömplölésre ébredt és a nappali lángra lobbant“. A tűzvédelmi szakértő (a kerekfejű, bajszos ember) az első helyszínelés eredményeinek kritikusaként áll a bíróság előtt. Emlékszünk: a dabasi rendőrnyomozók először – miután gondosan széthugyozták a hóban a lábnyomokat – öngyulladásról, az elektromos vezeték esetleges meghibásodásáról beszéltek, a sörétes fegyver ütötte sebeket a lezuhanó gerendákból kiálló szögek által okozott sérülésnek vélték, komolyan szóba jött a biztosítási csalásként elkövetett önkárokozás bűncselekményének gondolata. A kerekfejű, bajszos tűzvédelmi szakértő ezt cáfolandó áll a bíróság előtt. „Bihari úr (az első helyszíni szemle vezetője) vélelmezett dolgokat, amelyeket az elektronikai szerkezetek jelenléte nem támasztott alá.

„Ne vesszünk el a részletekben” – intette a bíróságot az orvosszakértő az ezúttal túlfűtött tárgyalóteremben, bár éppen a tatárszentgyörgyi helyszínelést rontotta el majdnem végzetesen a rendőrség. Igazságügyi orvosszakértőket hallgatott meg a bíróság. - Stépán Balázs írása

Lakástűzre gyanakodtak a baleseti helyszínelést végző tűzoltók és a rendőrök, amikor először kiszálltak a helyszínre. Nem ismerték föl a lőtt sérüléseket, a mentősök, és az orvos először azt állították, hogy a tűzben leszakadt tetőgerendákból kiálló szögek okozhatták a halálos sérüléseket. A hajnali helyszínelők már a jegyzőkönyveket írták a dabasi kapitányságon, amikor a másodjára is riasztott rendőrök fölfedezték, hogy szándékos gyújtogatás és gyilkosság történt, de a nyomokat akkorra már széttaposták a frissen hullott hóban. A ház körül talált töltényhüvelyeket a környékbeliek fedezték föl és gyűjtötték össze, adták oda kézről kézre a nyomozóknak.

Az ügyészt az érdekelte, miben rejlik Tímea „emberi nagysága”, az ügyvéd azt szerette volna megtudni, mikor kezdett el vérezni a halálosan megsebesített kislány. Igazságügyi szakértőket, orvost, pszichológust, pszichiátert hallgatott meg a bíróság. - Stépán Balázs írása

A ma már betegápolónak készülő P. Tímea életveszélyes fizikai és lelki sérüléseiről beszámoló orvos és pszichiáter előadása késedelmeskedett, mert előbb Bérdi Zsolt, az elsőrendű Kiss Árpád védője felolvasta összegyűjtött „észrevételeit”, azokat az „anomáliákat”, melyekkel a bíróság a „védelem jogait csorbította”. Sérelmezte többek között, hogy nem maradt ideje felkészülni, mert szeptember végén a bíróság váratlanul ismertette Fehérné Nyalka Éva perdöntő telefon beszélgetéseit. Az ügyvédet felkészületlenül érte a bizonyíték előkerülése és a büntető eljárási törvény 43. paragrafusának 2. bekezdésének „c” pontja szerint nem maradt „megfelelő” idő, szerinte ötven nap, hogy értékelje a fejleményeket védencével együtt. Arra kérte a bíróságot, hogy a meglepetésszerűen előkerülő bizonyítékokról ezután időben értesítse, bár „tudom, az én dolgom, de nem járhatok minden nap érdeklődni” – fűzte hozzá. De több hibát észlelt, többek között a periratok 19. és 7. kötetében bukkant olyan „anomáliákra” amelyek „észrevétel megtételére” késztették. Elmondta például, hogy 2009. augusztus 21-én Fehérné Nyalka Évát a házkutatás folyamán tanúként is kihallgatta a rendőrség: „képes lehet erre?” – tette föl a kérdést három év elteltével.

Október 9-én Tiszalökön tartott helyszíni zárt tárgyalást a romagyilkosságok ügyében a Pest megyei bíróság Miszori László vezette tanácsa

Az október kilencedikén Tiszalökön, az újtelepi Nefelejcs utca 27. szám előtt megtartott helyszíni zárt  tárgyaláson mindenki hozta a formáját: mihelyst megérkezett, Miszori László bíró rögtön nekiesett az újságíróknak, hogy mit keresnek itt, s intézkedett, hogy a rendőrök száz méternél közelebb senkit se engedjenek a helyszínhez. Hozta a formáját Kiss Árpád és Kiss István is: a testvérpár rezzenéstelen arccal, kifejezéstelen tekintettel állt a ház előtt, az elsőrendű vádlott szokása szerint hallgatott, nem tett vallomást, az öccse pedig csak annyit mondott: „soha nem jártam ezen a helyszínen”. Az MTI fotósát megkértem, hogy a teleobjektívjével hozza közelebb nekem az arcukat, de a látvánnyal nem mentem semmire. Habár ezen a helyen 2009-ben a vádirat szerint Kiss Árpád a vadászpuskájával hidegvérrel lelőtte Kóka Jenőt, most, hogy három és fél évvel a gyilkosság után visszahozták ide, a szeméből nem lehetett kiolvasni semmit. Nem mutatott megrendülést, megbánást, láthatólag nem zaklatta föl a tragédia helyszíne. Legföljebb megviseltnek lehetett mondani. A másik két vádlottat, Csontos Istvánt és Pető Zsoltot nem szállították a helyszínre, mert az utóbbi – a vádirat szerint –  nem is vett részt a tiszalöki akcióban, Csontos pedig sofőrként segítette Kisséket, de a Nefelejcs utcában ő sem járt.

„Habár ezen a helyen 2009-ben a vádirat szerint Kiss Árpád a vadászpuskájával hidegvérrel lelőtte Kóka Jenőt, most, hogy három és fél évvel a gyilkosság után visszahozták ide, a szeméből nem lehetett kiolvasni semmit.“

Miszori László az első októberi tárgyaláson kizárta a harmadrendű vádlott, Pető Zsolt ügyvédjét az eljárásból, és kiszámolta, hogy emiatt elhúzódik a tárgyalás, még harminc napot rá kell húzni, plusz a még hátralévő tizenhat. - Stépán Balázs írása

Joggal hihettük, hogy szeptemberben elkezdődött a tárgyalás befejező fordulója. Egy nappal az első októberi tárgyalás előtt tisztázta a bíró Varga Zoltán ügyvéddel, hogy édesapja, aki az akkori Legfelsőbb Bíróságon dolgozott, részt vett a cigánygyilkosságok egyik eljárásjogi fellebbezésének elbírálásában, 2010 decemberében.

Tavaly októberben kérte Pető Zsolt előzetes letartóztatásának megszüntetését. A Fővárosi Ítélőtábla elutasította az indítványt, amit megfellebbeztek. A Legfelsőbb Bíróság december elsejei végzésében fenntartotta a vádlott előzetes letartóztatását. A bírói tanács tagja volt Varga Zoltán édesapja, emiatt kellene most kizárni az ügyvédet a cigánygyilkosságok tárgyalásáról.

A romák ellen elkövetett sorozatgyilkosság másodrendű vádlottja, Kiss István 1994-ben alapító tagja volt a hungarista szellemiségű Keleti Arcvonal Bajtársi Szövetségnek (KABSZ). Ez a szervezet akkor lett ismert, amikor két tagja 1995-ben betört a debreceni zsinagógába, és felgyújtotta az ott őrzött tóratekercseket. Mivel a KABSZ meghatározó szerepet játszik Kiss István gondolkodásában, bejegyzésünkben annak nézünk utána, hogy 1995-ben kik, hogyan, és miért követték el a tóraégetést, majd feltérképeztük azt is, hogy mi következett ezután: demonstráció Árpád-sávos zászlók alatt, rasszista felvonulás, és Debrecenben tanuló, sötét bőrű indiai diákok bántalmazása.

A Hajdú-Bihari Napló az 1995. január 14-ei, szombati szám első oldalán „Tűz a zsinagógában, tóratekercsek tűntek el“ címmel arról számol be, hogy pénteken tűz nyomait fedezték föl a debreceni zsinagógában, s az elsődleges vizsgálatok szerint az okok közül kizárható az öngyulladás vagy az elektromos meghibásodás. Szó esik arról is, hogy több tóratekercs eltűnt, s ezeknek az értéke darabonként több ezer dollárra tehető. Az esetről ennél bővebben a január 17-i, keddi számban olvashatunk. A „Még nincs nyoma az eltűnt tóratekercseknek“ című cikkből kiderül: a Bajzsy-Zsilinszky utca 26. szám alatt lévő zsinagóga frigyszekrényében összesen tizenhét tóratekercset tartottak, ezek közül kettő a lángok martaléka lett, a többi pedig eltűnt. Később kiderült: elkövetők magukkal vittek két arany Dávid-csillagot is, s azokat a zsinagóga megrongálása után a főtéri Unió Áruház előtt beledobták egy szennyvíz-csatornába.

Tizenhét tárgyalás van még hátra, az utolsót november 23-án tartják. Ha minden jól megy, még az idén ítélet születhet, bár könnyen borulhat a menetrend. Három rendőr, már a szeptember 25-iki tárgyalásról kimentette magát, és nem jelent meg, ők például máris újráznak. 

Minden vallomás fontos, a debreceni helyszínelés, a letartóztatás, és a hatósági szemle menete meglehetősen hézagos, az eddig meghallgatott rendőr-tanúk pedig nem sokat tudnak a történethez fűzni. Hosszú idő, három év telt el azóta, hiába ez lehetett rendőrök karrierjének csúcsa, talán a legnagyobb kaland, nem gyorsan feledhető rutinlecke, mégsem emlékeznek a részletekre, ráadásul Miszori László bíró véleménye szerint „egy kocsmai verekedés körülményeit” is pontosabban kell rögzíteni.

Két napos rákészüléssel kanyarodott a bíróság főcsapásra. Az elmúlt évad iratait a bíró szédült iramban ismertette, ám közvetlenül ezután ismét Fehérné Nyalka Éva küzdötte magát a címlapra. A letartóztatás környékén lehallgatták telefonjait, augusztus 19-én, „hatalmas szervező tevékenységet folytatott” – ismerte el Miszori –, hogy Kiss Árpádot elérjék”, miután az épületet bekamerázó munkások jelezték, hogy be akarnak jutni a klubba. Kiss Árpád arra utasította az asszonyt, hogy ne engedje a klub közelébe őket, amíg ő meg nem érkezik. A lehallgatók szerint Kiss Árpád feszülten, idegesen beszélt az asszonnyal, ám egyikük sem számíthatott arra, hogy a rendőrség lecsapni készül a klubra. Később, a letartóztatás napján, késő este a bár tulajdonosával, és egy debreceni újságíróval beszélt Nyalka Éva olyan tónusban, mint aki ismerheti a történet több részletét is.

Mit tehet, és mit nem tehet meg a jog? Tud-e a jog a társadalmi többség ellenében működni? Kell-e morális alapozottság a jognak? Erről beszélgetünk két per, az 1882-es tiszaeszlári, és a 2011 óta zajló Hungária körúti tükrében.

Majtényi László alkotmányjogász 1995-2001 között adatvédelmi ombudsman volt, 2008-09-ben pedig az Országos Rádió és Televízió Testület (ORTT) elnöke volt. 2003-ban az Eötvös Károly Közpolitikai Intézet alapítója, annak azóta is elnöke.

VBA: Ha a nyelvnél és a nyelvi problémáknál tartunk, akkor nem érzed, hogy talán a kilencvenes évek első felében koraszülött lett volna azt a típusú politikai korrektséget behozni a magyar nyelvbe, ami mondjuk az amerikai akadémiai világból jött volna? Nem volt túlzás, hogy a gyűlöletbeszéd tiltására liberális alapon a tiltás tiltása mellett törtünk lándzsát sokan, ha jól emlékszem az ezzel kapcsolatos álláspontodra? Sok és normálisan megalapozott érv volt amellett, hogy ne legyen ez a tiltás. Ugyanakkor az derült ki, hogy ennek nincs meg a szociológiai alapja, nincs meg úgy, mint Németországban az ottani történészvita után, illetve a hatvanas évek második felétől kezdve Nyugat-Németországban. Nem történt nálunk meg az a fajta társadalmi szembenézés, ami elismerne bármit.

ML: Az a baj, hogy amit mondasz, az egy nagyon súlyos probléma, és az a gyanúm, hogy nincs rá megoldás. Az egyik dolog az, hogy az én szabadelvű ösztöneim is azt mondják, hogy a szőnyeg alá söpört problémák okozta szemétkupac veszélyesebb, amikor felhajtjuk a szőnyeget és láthatóvá válik. Két probléma van, az egyik a nyelvhasználat, amivel én sem vagyok kibékülve, hogy roma barátaimtól kérdezzem meg, hogy használhatom-e azt a kifejezést, hogy cigány. Erre egyikük azt mondta, hogy Te mondhatod, de más nem. Ugye arra utalsz, hogy a PC beszéd az valahol korlátoltság, hiszen ha bizonyos szavakat nem lehet kimondani és más szavakat használunk helyette, egy idő után ezek a más szavak ugyanolyan pejoratív töltetet kapnak? Ez Magyarországon mindig is jelen volt. Egy ideig például tébolydának nevezték a mentálklinikát, de az olyan csúnya szó, akkor elmegyógyintézet, aztán meg pszichiátria lett. A szavak egymás után feltöltődtek. Ugyanez van a zsidóra, a tótra, az oláhra, a cigányra. Ezek pedig népnevek. Az egész politikai korrektség nagyon vitatható. De a másik probléma, hogy van egy amerikai stílusú felfogása a szólásszabadságnak és van egy európai, korlátozott felfogása. Az amerikai szerint majdnem korlátlan a szólás szabadsága, tehát a legszörnyűbb nézeteknek is teljesen szabadon hangot lehet adni, amíg nem vezet erőszakhoz, vagy erre irányuló közvetlen fenyegetéshez. Nekem egyébként természetesen ez az amerikai megközelítés a rokonszenvesebb, ugyanis azt nézzük meg, hogy a magyar jogrendszerben egyre inkább hangsúlyt kapnak a gyűlölet-bűncselekmények, melyek faji, vallási, nemzeti hovatartozással kapcsolatos indulatokat és ezek által motivált erőszakos bűncselekményeket vagy megnyilvánulásokat büntetnek. Ugye azt látjuk, hogy ezeket a bűncselekményi tényállásokat éppen a kisebbségek ellen fordítva alkalmazzák. Tehát amikor állítólag egy verekedésnél egy olyan bot előkerül, amire valaki esetleg ráfaragta, hogy „üsd a magyart”, akkor az a tényállás, ami egyébként a kisebbséget védené, az a kisebbségi csoport büntethetőségére válik alkalmassá. Egyébként ezek a történetek nem nagyon távoli dolgok. József Attilát, Fejtőt, Radnóti Miklóst, Tersánszkyt egymás után ítélték el vallásgyalázásért, nemzetgyalázásért, tudom is miért. És amikor a jelenlegi büntetőtörvénykönyvben a kisebbségeket védő, faji-, vagy gyűlöletindíttatású bűncselekmények alkalmazását megnézzük, igen gyakran éppen a kisebbségi csoportok ellen alkalmazzák. Ezért van az, hogy megspórolhatatlan az a munka, ami a jog felszíni jelenségét a társadalom mélyebb mozgásaival valahogy összekapcsolja. Pontosabban: bármennyire keserves, a saját szörnyeinkkel meg kell küzdenünk.

Mit tehet, és mit nem tehet meg a jog? Tud-e a jog a társadalmi többség ellenében működni? Kell-e morális alapozottság a jognak? Erről beszélgetünk két per, az 1882-es tiszaeszlári, és a 2011 óta zajló Hungária körúti tükrében.

Majtényi László alkotmányjogász 1995-2001 között adatvédelmi ombudsman volt, 2008-09-ben pedig az Országos Rádió és Televízió Testület (ORTT) elnöke volt. 2003-ban az Eötvös Károly Közpolitikai Intézet alapítója, annak azóta is elnöke.

VBA: A romagyilkosságok pere most fog újraindulni (az interjú a múlt héten készült – a szerk.) az ítélkezési szünet után szeptember 18-án. Mit látsz ebben a perben alkotmányossági, valamint politikai szempontból.

ML: Ez egy tipikusan olyan dolog, hogy azokat a jogászokat, akiket a jog morális megalapozása érdekel, amilyen én is vagyok, nagyon mélyen érint, hiszen arról van szó, hogy ez a per sok mindent nagyon élesen megmutat. Az egyik az, hogy mennyire korlátozott a jog hatóköre alapvető funkciójában, mint társadalmat szabályozó normarendszer. Hogy mennyire eszköztelen, pontosabban tehetetlen a jog akkor, amikor nem áll mögötte társadalmi támogatás. Ez az ügy alapvetően olyasmiről szól, ami abszolút értelemben jogi probléma, ugyanakkor a társadalom életképességének, életlehetőségének, valójában egészségének jelzője. Tudniillik az elmúlt években Magyarországon széleskörű vita folyt egy teljesen értelmetlen álkérdésben, hogy lehet-e egy ország vagy egy társadalom morális válságban. Ugye ez a Gyurcsány-kérdéshez volt odakötve, és a rendes liberálisok meg baloldaliak azt mondták, hogy olyan nincs, hogy egy társadalom vagy egy ország morális válságban legyen. A jobboldal meg azt mondta, hogy ez az ország morális válságban van. Most nem ennek igazsága, hamissága érdekel minket. Az az állítás nyilván nem igaz, hogy nem lehetséges a társadalomra vagy egy egész országra kiterjedő morális válság, hiszen például 1945-ben ember nem tagadta, hogy egész Európa morális válságban volt. Még az is igaz, hogy a morális válság lehet pozitív dolog is, hiszen a válságnak az a sajátossága, hogy a krízist valahogy túl kell lépni. Tehát egy morális válság valamiféle feloldáshoz vezethet, ahogy többé-kevésbé az európai civilizáció azt a rettenetes válságot, amit a fasizmus jelentett, is feldolgozta. Kivéve egyébként a kelet-európai társadalmakat és ezen belül különösen Magyarországot. Elnézést, hogy ilyen messzire kanyarodok, de azt gondolom, hogy ez a két probléma összefügg, ugyanis Magyarország a mai napig a Holokauszttal úgy van, hogy nem mi csináltuk, nem vagyunk érte felelősek, nem tudjuk, hogy történt, nem ismerjük a tényezőket, nem is akarjuk ismerni. És ezek erősen visszaköszönnek a romagyilkosságok társadalmi fogadtatásában. Nem velünk történik ez a történet, nem vagyunk felelősek érte, nem mi csináltuk, mi békés polgárok vagyunk, isszuk a sörünket, elfogyasztjuk a kávénkat, hazamegyünk a családunkhoz, és normális életet élünk. Olyan társadalmi feltételek kellettek, hogy meglegyenek, hogy egy olyan bűncselekmény-sorozat megtörténhessen, ami a magyar kulturális háttérben korábban idegenek voltak. Egy nemzeti civilizációnak rengeteg karakterisztikuma van. Például Oroszországban a terrorizmusnak, a faji gyilkosságoknak nagyon nagy társadalomtörténeti háttere van. Azt le kell szögezni, hogy a magyar kulturális tradíciótól ez a bűncselekmény-sorozat alapvetően idegen, ami azt jelenti, hogy nagyon komoly társadalmi vonzásokra, a felszín alatti nagy áramlatokra van ahhoz szükség, hogy egy ilyesmi megtörténhessék, amivel azt akarom mondani, hogy a magyar társadalomnak szembe kell nézni a saját felelősségével. Az, hogy az ember nem szállhat fel úgy villamosra, nem ülhet be úgy egy szaunába vagy az uszoda öltözőjébe, egy kocsma ivójába, hogy ott ne hangosan és rasszista indulattal beszéljenek a romákról általában. Azt gondolom, hogy ez része annak a társadalmi mozgásnak, amelyik ezeket az embereket bíztatta. Nagyon fontos dolog, a blogotokat olvasva jöttem erre rá, hogy végig kell gondolni, ezek az emberek, a gyilkosok nagyon komoly személyes kockázatot vállaltak. Ha úgy tetszik, a saját életüket is kockáztatták, hiszen ha valahol balul üt ki egy eset, az autójuk mozgásképtelenné válik, felismerik őket…

 „A helyzet nem volt száz százalékig kezelhető”

„Döbbenetes” – foglalta össze Miszori László, sok évtizedes bírói tapasztalatát, a rendőrségi helyszínelés hanyagságáról. A bíróságon kell kideríteni és bizonyítani, milyen körülmények között kerültek elő a Perényi 1 klubban talált fegyverek.

A Nemzeti Nyomozóiroda tisztjei ritkán tanúskodnak bűnügyi tárgyalásokon, most mégis ez a szerep jutott nekik a Budapest Környéki Törvényszéken. Egy elbaltázott helyszínelés részleteiről számoltak be: a hat gyilkossággal vádolt, négy férfi letartóztatását sikertörténetnek könyvelte el a rendőrség, de kiderült, hogy a debreceni Perényi 1 diszkó házkutatása, és szemléje során alapvető szakmai hibákat követett el az akciózó csapat. 

„Eltelt a három év, szeretnék már hazamenni” – hivatkozott tévesen egy törvényi rendelkezésre Kiss István.

Mi történt 2009. augusztus 21-én éjjel? A helyszínelő brigád három tagja az idézés ellenére nem jött el a tárgyalásra, kimentették magukat, ám ismét beidézi őket a bíróság, hogy pontosan kideríthető legyen az akció minden mozzanata.

Miszori László tanácsvezető bíró szerint a jegyzőkönyvek, a szemle videofelvételei egyenlőek a „nullával”, „mit kezdjek vele? Dobjam ki? Mert ennyit ér” - magyarázta ingerülten az akciót megtervező és levezénylő NNI-tisztnek. Szokatlan módon a tiszt káderlapját is széljegyezte: „naiv volt, mint vezető, uram”.

„Döbbenetes!” – fogta össze csaknem négy évtizedes pályája legfrissebb tapasztalatát a bíró, aki egyébként nehéz helyzetben nyílvánult meg, és inkább ironizálni óhajtott.

A debreceni házkutatáson és a helyszíni szemlén a klub három alkalmazottját hívta segítségül a rendőrség, minek is? A klub karaoke bárjának csapos-asszonyát és elő-mosogató férjét, valamint a diszkó csaposát hol hatósági tanúként cipelték magukkal a nyomozók a bárban, hol a házkutatást elszenvedő tulajdonos-bérlő képviselőjeként, ők se nagyon tudhatták, mikor mire kell figyelniük, mit vár tőlük a hatóság. A bár tulajdonosát nem értesítették a házkutatásról, miután a gyanúsítottakat, és még három tanút lefogtak, a klubot vezető Fehérné, Nyalka Évát pedig elvezették a helyszínről. Barabás Zoltán a klub tulajdonosa, hajnaltájt értesült, hogy valami szokatlan dolog zajlik a Perényi 1-ben, a környék tele van rendőrrel, kordont vontak az épület előtt, nem lehet bemenni. Tőle tudta meg Kósa Lajos Debrecen polgármestere, hogy az NNI razziázott a szórakozóhelyen, talán kábítószert kereshetnek. A bíróságon kiderült, hogy feltehetően az akció vezetője sem tudta, hogy a tulajdonost értesíteni kellene a házkutatásról. Elmondta, hogy órákkal a házkutatás után, egy asszony ténfergett a klubban, azt hitte ő a tulajdonos, de vele sem beszélt. A fiatal tiszt rutinja talán kevés lehetett ahhoz, hogy a hat áldozatot követelő gyilkosságsorozat helyszínelését, a lefogást megtervezze és levezényelje.

Máig sem tudni, hogyan távozhatott szabadon a helyszínről Csontos István, akit az előzetes rendőrségi műveleti terv szerint le kellett volna tartóztatni. Miért nem akadt fenn, a sokszoros rendőrségi kordon? Erre az akció parancsnoka sem tudott elfogadható magyarázatot adni: „abban a nagy tömegben nem volt száz százalékig kezelhető a helyzet”. A rendőrség mindenkit igazoltatott, csak azután lehetett távozni. Kiss Árpád úgy emlékszik vissza, hogy őt már a földre teperték, onnan látta, ahogy Csontos elsétál a helyszínről. Testvére, Kiss István úgy látta, hogy Csontost a földre szorítják a kommandósok, azután mégis elengedik. Csontos verziója szerint, Kiss Istvánt a kommandósok üldözték, a klub lejáratánál találkoztak, őt félrelökte útjából  és „menekülj!” förmedt rá. Igazoltatták őt is, azután elengedték, sőt egy előzékeny rendőr még vissza is kísérte a klubba, hogy elhozhassa a motorozáshoz használt bukósisakot. Eddig jutott a történet felidézése, amikor Kiss István másodrendű vádlott kibukott.

„Törvénytelen bizonyítékok, hamis vallomások alapján tartanak fogva három, éve. Eltelt a három év, szeretnék már hazamenni” – hivatkozott tévesen egy törvényi rendelkezésre. (A 2011-es Büntető Eljárásjogi Tv. módosítása óta a bíróságnak nem három, hanem négy év áll rendelkezésére az elsőfokú ítélet meghozatalára a vádlottak feltételes szabadlábra helyezése nélkül.) Azt állítja, hogy Csontos István hamis vallomásai, és a törvénytelenül összeszedett bizonyítékok alapján vádolták meg.

Stépán Balázs