„Ügyfelem nem betanult szöveget mondott” - állítja dr. Barcsi István, a negyedrendű vádlott, Cs. István ügyvédje - Tódor János interjúja
- Két hete tart a tárgyalássorozat, és eddig mintha az ön védence, a negyedrendű vádlott Cs. István lenne a kulcsfigura, holott a vádirat szerint nem ölt embert, csak fuvarozta az állítólagos elkövetőket. Az ő szerepét forszírozta leginkább a bíróság is. K. Árpád és István rá próbálják tolni az utolsó két gyilkosságot, holott védence már elfogásuk napján részletes, feltáró vallomást tett, és gyakorlatilag erre épül a vádirat is.
- Úgy döntött, elmondja a dolgokat már a nyomozás során, holott alapvetően hallgathatott volna. Ahogy később összeraktam, a Perényi 1 üzletvezetője, F.-né Ny. Éva vallott az őrizetbe vétel hajnalán a tiszalöki támadás utáni elakadásról. Tőle tudták meg a nyomozók, hogy Cs. István is ott volt. Ezért hívatták Ny. Évával vissza a Perényibe, hiszen először őt elengedték. De ekkor csak arra volt bizonyíték, hogy velük volt valahol, valameddig, aztán Polgáron csak őt igazoltatják, később mégis hárman akadnak el. Mégis úgy döntött, hogy azonnal elmondja az Aradi utcában (a Nemzeti Nyomozó Iroda budapesti épületében -T.J.) amit tud. Felteszem azért, mert nem azonosult társaival. Más oka nem lett volna, hogy beszéljen. Mivel ő tett és tesz vallomást, nyilván érdekes lett. De ő legfeljebb annyiban kulcsfigura, hogy nélküle nem állna össze így a bizonyítás, lennének komoly lyukak.
- Nem lett volna védelem-taktikailag szerencsésebb, ha Cs. István a bíróság előtt nem tesz vallomást, fenntartja, amit a rendőrségen mondott, és csak kérdésekre válaszol? Akkor aligha zavarodott volna bele többször is a mondanivalójába. Nem beszélve arról, hogy így vádlottársainak van idejük arra, hogy felkészüljenek, mit kérdezzenek tőle.
- Eredetileg úgy tervezte, hogy nem mondja el újra a majdnem 140. oldalas vallomását, de válaszol a kérdésekre. Ez vallomástétel, tehát a bíró dönthetett úgy, hogy hallani akarja a vallomást őelőtte élőszóban. Úgy döntött védencem, hogy akkor elmondja a vallomását újra, de ez láthatóan nagyon megterhelte, ezért döntött úgy, hogy a továbbiakban nem tesz vallomást, csak észrevételeket. A többiek ismerik a rendőrségi vallomásait, hiszen megkapták, újdonságot nem kapnak, nincs mire felkészülniük. De véleményem szerint - ellentétben a médiában írottakkal - hiteles volt ügyfelem, mert nem egy láthatóan, hallhatóan betű szerint betanult szöveget mondott.
- Van elképzelése arról, hogy kik lehetnek azok a Cs. István által többször emlegetett „mások”, akik nem ülnek a vádlottak padján, de védence szerint támogatóként, esetleg felbujtóként segítették a sorozatgyilkosokat, és akik miatt ügyfele nem merte feldobni bűntársait?
- Nincs konkrétum, ha lenne, elmondta volna Cs. István már a nyomozás során. Csak egy folyamatos stresszelés volt ez K. Árpád részéről. Amikor például elmondta az idősebbik K. testvérnek, hogy egy hónappal Tiszalök után megkereste a KBH-s kapcsolattartó tiszt, K. Árpi azt válaszolta, hogy meg kell ölni a tisztet. Na, ezek után nem volt megalapozott védencem félelme, hogy ő, vagy a családja is sorra kerülhet bármikor? F.-né Ny. Éva is azt mondta kihallgatásakor, hogy őt is azzal fenyegette K. Árpád, hogy „lesznek mások”, ha őket elfogják. Igaz, az esetleges megölését másra akarta bízni, mert ahogy mondta, ő képtelen lett volna rá, mert szerette.
- A vádiratban csak annyi van, hogy a harmadrendű P. Zsolt volt korábban büntetve garázdaságért. Aztán K. István Cs.-hez intézett kérdéséből kiderült, hogy az ön védence is büntetett előéletű. Pontosan miért ítélték el?
- Próbára bocsátás volt, garázdaság miatt, felgyújtottak egy rongyot. Lehettek ott vagy harmincan, talán egy meccsről jöttek, nem bizonyítható, hogy Cs. István volt, de „őt dobta ki a gép”.
- A legutóbbi tárgyalási napon K. Árpád korrigálta előző vallomását, és elmondta, hogy a Balmazújváros melletti elakadáskor ott volt az öccse is. Az idősebb K. testvér szerint Nagycsécsen pedig öccse és P. Zsolt miatt „fajult öléssé” a „figyelemfelhívó” akciózás. Egyik rendőrségi kihallgatásán megkérdezik tőle: igaz-e, hogy amikor a hírekből megtudta, hogy ketten meghaltak, órákig feküdt, alig kapott levegőt, mert ezt ő nem akarta. A kérdésre K. Árpád igennek felel. Információink szerint ezt a kijelentést a pszichológia szakvélemény készítésekor tette az első rendű vádlott.
- Ezt a védőjétől kellene majd megkérdezni.
- A pszichológiai szakvéleményben foglaltak tudtommal nem minősülnek vallomásnak, az nem használható fel a vádlottal szemben.
- Valóban nem.
- És ha a szakvélemény egyes részeire a nyomozók rákérdeznek a gyanúsított jegyzőkönyvi meghallgatásakor, és azokra a megkérdezett válaszol?
- Az már vallomásnak tekinthető, és felhasználható.
- Ezek szerint a nyomozó hatóság ilyen módon csőbe húzhatja a gyanúsítottat. Mi erről a véleménye?
- Ezt én nem kívánom minősíteni.
- Pénteken felmerült, hogy a tiszalöki támadásnál használt két mobiltelefon két különböző kocsiba kellett, hogy legyen, mert az egyik a balmazújvárosi, a másik a hajdúböszörményi toronyra jelentkezett fel. Ezek egymástól 12 km-re vannak Erre védence felvetette, hogy ez a jelenség egyáltalán nem kizárt, ennek akár időjárási okai is lehettek. Többek szerint ezzel viszont öngólt lőtt, hiszen a két telefonról fél tucatnyi hívást is indítottak, és mi értelme lenne az egy autóban ülőknek hívogatni egymást.
- Én nem úgy látom, hogy öngólt lőtt volna. Egy korábbi ügyemben meghallgatott a bíróság egy „toronyszakértőt”, aki kifejtette, hogy nem törvényszerű, hogy a telefon mindig a legközelebbi toronyra jelentkezik fel, mert azt befolyásolhatja a leterheltség, az időjárás stb. Tehát félúton a két egymás mellett utazó telefon feljelentkezhetett két toronyra. Egyébként csupa sikertelen hívást regisztrált a rendszer, Miszori bíró úr külön kiemelte, hogy önmagát is hívta többször a telefon, ezek tehát a SIM kártya behelyezése utáni próbahívások lehettek.
- És mi van azzal a napokban sokat emlegetett fekete Touareg terepjáróval, amiről egy állítólagos védett tanú mesélt. Mintha az első rendű vádlott védője felvetésével azt kívánta volna sugallni, hogy a másik telefon abban lett volna, amikor a tiszalöki emberölés estéjén, negyed kilenc után többször is hívták egymást.
- Valóban volt egy védett tanú, aki tudtommal egy kecskeméti gazdag vállalkozót akart terhelni, akinek tényleg van egy fekete Tuaregje. Tiszalökön tartottak egy bizonyítási kísérlet, ahol a Tuareggel együtt kilenc terepjárót, amelyek közül kettő volt valódi dzsip, a többi csak afféle telekjáró, vettek szemügyre az ablakok mögül az állítólagos szemtanúk, de egyikük sem ismerte fel, melyik is lehetett az a bizonyos. Mindezzel együtt én sem zárnám ki száz százalékosan, hogy járhatott ott esetleg egy „előkelő” idegen.
