Nem könnyű a védett tanúk élete, hát még a védteleneké - Takács Flóra írása

Ny. Éva személyével kapcsolatban eddig is sok volt a megválaszolatlan kérdés, de a kép nem hogy tisztult volna, de még zavarosabb lett bírósági vallomása után. Annyit biztosan tudunk, hogy az ominózus, 2009. augusztus 21-én hajnalon, amikor a kommandósok lecsaptak a feltételezett elkövetőkre a Perényi 1 klubban, Ny. Évát, a hely üzletvezetőjét is bevitték, a lakásán házkutatást tartottak, majd összesen 16 alkalommal hallgatták ki 2009 augusztusa és 2010 júniusa között. 

Jelenleg Ny. Éva tanúként áll a bíróság előtt, de sokakban megfogalmazódik a gyanú, hogy az elsőrendű vádlott szeretőjeként, bizalmasaként, és munkáltatójaként jóval többet tud, mint amennyit bevall olyannyira, hogy bűnsegédként a vádlottak padján volna a helye. A tárgyalótermi folyosói pletykák szerint azonban bármit is tudott, jelenleg többet ér(ne) tanúként a bíróság számára, mint vádlottként, hiszen így igazmondási kötelezettsége van. Mások azt gyanítják, hogy szabadságát annak köszönheti, hogy vádalkut kötöttek vele, még merészebb feltételezések szerint pedig ő volt az, aki feldobta a fiúkat. 

Se vele, se nélküle

Az eddig megismert információkra hagyatkozva Ny. Éváról nehéz elképzelni, hogy a sorozatgyilkosság hosszú hónapjai alatt még csak gyanút sem fogott szeretője és alkalmazottai „második életével” kapcsolatban. Ny. Éva több mint 10 éve ismeri K. Árpádot, és ez idő alatt több volt közöttük, mint szimpla szeretői viszony. Összekötötte őket zenei érdeklődésük, munkájuk, és egymás támaszai voltak a bajban. Ny. Éva több ízben volt az elsőrendű vádlott munkáltatója, először az APEH-ben megismerkedésük idején, majd később a Perényi 1-ben. Ny. Éva saját vallomása szerint nagyon közel kerültek egymáshoz, sokat beszélgettek és bizalmi viszony alakult ki közöttük. Megismerkedésük után nem sokkal kapcsolatuk annyira komolyra fordult, hogy a Dunántúlra akartak költözni új életet kezdeni együtt. 2000-ben Árpi élete azonban más irányba fordult, barátai hívására Izraelbe ment dolgozni. Pénz akart keresni, hogy megalapozza későbbi életét. Ny. Éva háromszor látogatta meg, egy alkalommal azért ment, mert Árpi barátai hívták, hogy segítsen a bajba került férfin. Végül 2001 második felében, harmadik és egyben utolsó látogatása alkalmával döntöttek a szakítás mellett. Kapcsolatuk nem bírta ki a távolságot, Árpi még nem akart hazajönni, ő viszont gyermekével nem tudott kiköltözni. 

Nem sokkal K. Árpád hazaköltözése után azonban újra összehozta őket a sors. Megpróbáltak kizárólag munkakapcsolatban maradni, mivel Árpi ekkor már együtt élt későbbi feleségével. Ez azonban nem működött hosszú ideig, újra szeretők lettek. Ebben az időben közösen dolgoztak több projekten, nagy terveik voltak. Amikor Ny. Évát megbízta a Perényi 1 tulajdonosa a klub vezetésével és átalakításával, K. Árpád volt az első, akit mint legközelebbi bizalmasát vitte magával, majd az újranyitás után ő lett Ny. Éva általános helyettese és egyben a klub hangosítója.  

A sorozatgyilkosságok idején K. Árpádnak nem csak a Perényi 1-hez volt kulcsa, hanem Ny. Éva telkéhez és lakásáshoz is, ahova rendszeresen feljárt ebédelni, internetezni és aludni. Érdekes egybeesés, hogy nem sokkal azután vette meg Ny. Éva a telket, miután K. István lakásában az akkori albérlőtársuk felfedezte az ott rejtegetett fegyvereket, így arra kényszerültek, hogy máshová helyezzék át őket. Ny. Éva K. Árpáddal együtt nézte ki a telket, majd a nyár folyamán P. Zsolt és K. István is többször jártak ott. A telken lévő helyiségeket úgy alakították át, hogy alkalmasak legyenek a fegyverek tárolására. Amikor az átalakítás befejeződött, Ny. Éva a helyiség egyetlen kulcsát odaadta K. Árpádnak, akinek így ettől kezdve szabad bejárása lett.

Ne felejtsük el azt sem, hogy Ny. Éva nem egyszerűen az elsőrendű vádlott szeretője volt, hanem az összes vádlott munkáltatója is a Perényi 1 klubban abban az időben, amikor a sorozatgyilkosságok zajlottak. A vádlottak rendszeresen találkoztak a klubban, akkor is, amikor éppen ezt nem indokolta volna a munkájuk, illetve olyan személyek is megfordultak itt, akik közel álltak hozzájuk és akiknek a neve még akár lehetséges támogatóként is felmerülhet.  Ráadásul a klub egyik helyiségét egy ideig a fegyverek tárolására is használták. Nehéz elképzelni, hogy Ny. Éva soha egyetlen beszélgetést sem csípett el, nem vette észre a fegyvereket, nem kérdezett rá a szerelménél a furcsa jelekre, és nem féltette az állását és saját magát. (Munkájával kapcsolatban érdekes szál, hogy a mai napig APEH köztisztviselő Ny. Évának külön engedélyért kellett munkáltatójához folyamodnia, hiszen a szabályoknak megfelelően az APEH megyei adatfeldolgozásért felelős informatikai vezetője nem vezethetne olyan vállalkozást, mely beleesik az adózási szempontból ellenőrizendő cégek körébe.)

Inog a tanú, gyengűl a vád

A vádirat és az eddigi vallomások ismeretében egyértelmű, hogy a vádirat nagy része Cs. István és Ny. Éva vallomásaira épül, így mindketten az ügy kulcsfiguráinak tekinthetők. Korábban Cs. István több ellentmondásba keveredett, most pedig Ny. Éva gyakorlatilag visszavonta azokat a vallomásit, melyeket a vádlottak elfogása utáni egy évben tett a kihallgatások során. Kulcsmomentumokra már teljesen másképpen emlékszik, korábbi fontos tényállításait akkori szorongásos elmezavarának tudja be. Most viszont épp elmeállapotát bizonyítandó, orvosi igazolást mutatott be – az egyre türelmetlenebbé váló – bírónak, és olyan új elemek „jutottak az eszébe”, melyek a vádat alapjaiban rendíthetik meg. 

Időközben „elfelejtette”, hogy egy konkrét veszekedés során Árpi a fejét a kormányba verte, hajánál fogva rángatta, fizikailag bántalmazta, és több esetben halálosan megfenyegette társaival együtt, miután a tiszalöki eset kapcsán rádöbbent, mit követhettek el. Ma már csupán az elméje játékának tudja be, hogy annak idején úgy emlékezett, hogy a fiúk  elfogása előtt sejtette érintettségüket a romagyilkosságokban. Ráadásul minden előzmény nélkül hirtelen „eszébe jutott” egy olyan részlet, amivel az egyik gyilkosság estéjére alibit szolgáltat a vádlottaknak. 

A kérdés az, hogy mennyire hihető az, hogy azt a történetet, melyet egy évig folyamatosan fenntartott a kihallgatások alatt, most hirtelen szinte teljesen visszavonja. Ráadásul teszi mindezt úgy, hogy a bíró folyamatosan figyelmezteti a hamis tanúzás következményeire, mely az ő esetében az ügy súlyánál fogva akár 5 év börtönbüntetést is jelenthet. Ny. Éva ugyan időről időre összeomlik, amikor tettei lehetséges következményével szembesül, azonban ennek ellenére is tartja magát az „elmezavar történethez”. Minden valószínűség szerint nyomós oka lehet erre.

Félelem és reszketés a tárgyalóteremben

Bíróságon tett vallomásából tudni lehet, hogy 2009 augusztus 21-e után felajánlották neki a védett tanúi státuszt, sőt azt is, hogy új identitást és nevet kapva fiával elköltöztetik egy másik városba, vagy országba. Ha igaz, amit Ny. Éva állít, akkor a kihallgatását irányítók súlyos hibát követhettek el akkor, amikor még a tanúvédelmi programba bekapcsolása előtt felhívták a figyelmét arra, hogy korábban az ilyen programok során haltak már meg védett tanúk, más szavakkal szembesítették azzal, hogy az állam nem tudja garantálni biztonságukat. Ny. Éva erre úgy döntött, hogy akkor köszöni szépen, de nem vesz részt a programban, inkább visszatér addigi életébe és a saját útját járja. Vallomása szerint a fiúk elfogása után hetekig rettegett, és a tárgyalási fázisban is többször utalt rá, hogy attól tart, nem mindenki van a vádlottak padján, akinek ott lenne a helye. Saját szavai szerint „élő céltáblának érzi magát” mióta a tárgyalás elkezdődött és nyilvánosságra kerültek részletek a vallomásából. Vajon mi lehet az, ami miatt még majdnem két évvel a vádlottak elfogása után is félnie kell?  

A tárgyalótermi folyosón többen arra következtetnek, hogy K. Árpád iránti heves érzelmei még nem múltak el teljesen és most egykori szeretőjét próbálja menteni még akár saját szabadságának kockáztatása árán is. Ez a találgatás azonban önmagában nem kielégítő, hiszen tudjuk, hogy közel egy évig folyamatosan olyan részleteket tárt a kihallgatók elé, melyek nemhogy mentették volna a férfit, de alátámasztották és erősítették az ellene felhozott vádakat. Miért gondolta volna meg magát hirtelen, amikor a korábbi ismereteihez képest még inkább szembesülhetett a sajtóból azokkal a rémtettekkel, melyeket volt szeretője követhetett el? Ráadásul nem bízhat abban, hogy vallomásának megváltoztatásával kihozhatja őt. 

Esetleg K. Árpád puszta jelenléte keltett olyan félelmet benne, aminek köszönhetően korábbi vallomásait pontról pontra visszavonta? Ez sem tűnik megfelelő magyarázatnak, hiszen miért éppen attól félne, aki jó eséllyel élete végéig rács mögött fog ülni.

Titokzatos erők a háttérben

Érdekes, hogy Ny. Éva a mentségéül felhozott zavarodottságáról soha korábban nem tett említést. A bíró érdeklődősére, hogy ez az „átmeneti elmezavar meddig tartott”, azt válaszolta, hogy a fiúk elfogásának éjszakájától kezdve addig a pontig, amíg a tárgyalás kezdetén az ügyész felolvasta a vádiratot. 

Tegyük fel, hogy az elmezavar valóban az elfogáskor kezdődött, és, ahogy a tárgyaláson vallotta, egyrészt félelmei miatt „vetített vissza” több gonosz cselekedetet a fiúkra, különösképpen Árpira, másrészt nem tudott semmit az egész sorozatgyilkosságról, ezért nem is tűnhettek fel neki a gyanús jelek. Ha mindezt elhisszük, akkor is ott marad a kérdés, hogy vajon miért éppen a per kezdete jelentette a fordulópontot, amikor visszanyerte tisztánlátását. Netán azért mert lehettek olyan személyek, akik ezen a ponton szembesültek azzal, hogy Ny. Éva sokkal többet tudott az eseményekről és sokkal többet vallott, mint amennyire számítottak? Ny. Éva talán nem véletlen és nem is ok nélkül fél még mindig. Lehet, hogy ezért is utalgatott többször arra, hogy úgy érzi, nem védik meg eléggé, pedig korábban segítséget is kért a rendőrségtől. Talán ezek a következtetések kicsit keménynek tűnhetnek, de a logika kényszerítő ereje azt sugallja, hogy valószínűségük nem elhanyagolható, így egy gondolatjátékot mindenképpen megérnek.

Mindenesetre az utolsó, 2010 nyarán tett vallomása, és mostani meghallgatása között nem egy olyan kínálkozó alkalom adódhatott, ahol Ny. Éva értésére adták az „érintettek”: nem mondhat sem Árpiékra, sem másra semmi terhelőt. Egyelőre nem került nyilvánosságra, de a vallomást ismerők által itt-ott elejtett félmondatokból arra lehet következtetni, hogy Ny. Éva olyan konkrét információkat osztott meg a nyomozóhatóságokkal, melyek K. Árpád és a többi vádlott kapcsolati hálójával kapcsolatosak és potenciális bűnsegédek és támogatók kilétére utalnak. Ezekre az információkra egyelőre nem kérdezett rá a tárgyalását irányító bíró, talán éppen azért mert úgy gondolta, hogy nem sok értelme lenne ezt a kérdést feszegetni, amikor a tanú éppen korábbi vallomásai visszavonásán fáradozik. Ny. Éva ügye azonban nem zárult le, közel másfél hónap múlva ismét meghallgatásra kell megjelennie a bíróság előtt. Mindenközben nem kizárt, hogy a nyomózok sem tétlenkednek, és további fordulatok várhatóak. Arra azonban naivitás lenne számítani, hogy régi vallomásának tartalmához visszatér, hiszen ez esetben a vád képviselői joggal vonnák kétségbe szavahihetőségét.