Fotóriporter készítette az első felvételeket - Stépán Balázs írása

Március 14-én ismét elővette a bíróság a tatárszentgyörgyi kettős gyilkosság elbarmolt helyszínelését. A rendőrség először balesetre gyanakodott és levonult a terepről, csak órák múlva, az újabb bejelentésre, a töltényhüvelyek megtalálása után szállt ki ismét, de addigra egy riporter már „dokumentálta” a helyszínt.  

Az MTI fotóriportere készítette az első fényképeket 2009. február 23-án a tatárszentgyörgyi kettős gyilkosság nyomairól, az összetaposott vértócsáról, a töltényhüvelyekről, amelyeket az éjszaka folyamán a rendőrök nem találtak meg. De vajon egy profi riporter „amatőr” fotója mennyit nyom a latba?

Kósa polgármester érdeklődött, Barabás, a Perényi üzemeltetője azt mondta, az alkalmazottak ártatlanok - Stépán Balázs írása

 Hogyan kerültek a pinceklub lomtárába a fegyverek?  Tartottak-e kopaszgyűléseket a Perényiben? Mit tudhattak az alkalmazottak? Zárt helyszíni szemlét tart a debreceni Perényi 1 klubban a bíróság hétfőn, március 19-én. 

A vád szerint a debreceni Perényi 1 klubhoz kötődik a gyilkosságsorozat számos eseménye. A klubban kapott munkát a négy vádlott, a két K. testvér, és P. Zsolt, időnként pedig Cs. István is. A klub rendezvényszervezője, F.-né Nyalka Éva alkalmazta őket, aki egyébként K. Árpád szeretője és bizalmasa volt a romák elleni támadások idején is. A vallomások szerint a klubba nem mindenkit engedtek be, olykor megszűrték a vendégeket. Kopasz-gyűléseket is tarthattak itt, erről azonban a helyiség bérlőjének állítólag nem volt tudomása. A mulató a nemzeti radikálisok egyik kedvence, Debrecen felkapott, divatos szórakozóhelye volt. Számon tarthatta, mi történik itt Kósa Lajos polgármester is; a kommandós akció reggelén, 2009. augusztus 21-én telefonon hívta föl a főnököt, Barabás Zoltánt, személyesen érdeklődött, hogy mi történt a Perényiben éjjel. „Fogalmam sincs róla, az alkalmazottak nincsenek benne” – válaszolta kapásból Barabás. Őt a nyomozás folyamán hivatalosan nem kereste meg a rendőrség, a bíróságon hallgatták ki először, idén februárban. Vallomásából az derült ki, hogy távol tartotta magát az üzlettől, a bevételt ugyan keveselte, de nem szólt bele az üzemeltetésbe, „maximálisan” elégedett volt.

 A védelem indítványára hallgatta meg a bíróság a Nyíradony-Tamásipusztán 2008. szeptemberében 5-én megtámadott családot, a tizenöt éves ifj. Pataki Pétert, és szüleit, Pataki Pétert, és élettársát, Horváth Máriát.

 Kedden, március 13-án a 2008-ban, Nyíradony-Tamásipusztán elkövetett, személyi sérülést nem okozó, a harmadik támadás körülményeit vizsgálta a bíróság. Az akkori sajtóban elsikkadt a lövöldözés híre, a rendőrség rossz irányba, uzsorás-bosszúra kezdett nyomozni. A vád szerint a csapat ekkor elhatározta, hogy ütősebb, zajosabb akciókat szervez.

A kisfiút, aki „alig, egy kicsit” haragszik a vádlottakra, mert „lehet, hogy egyik belőtt nálunk, hozzánk”, felzaklatta az eset felelevenítése, szünetet kellet tartani, hogy szülei megnyugtassák. Tizenegy éves volt a támadás idején, két durranásra emlékszik, felébresztette édesapját, aki a rendőrséget értesítette. Többre nem emlékszik, bár annakidején elmondta a nyomozóknak azt is, hogy hallotta, mintha valaki idegen az utcán azt mondta volna a durranások után, hogy „gyere, vagy gyertek, szaladjunk”. 

A túlélő csak három csattanásra emlékszik - Stépán Balázs írása

Három csattanást hallott, azután elöntötte a meleg – egyebet nem tud felidézni az utolsó, a kislétai gyilkosságot túlélő kislány, P. Tímea. Százötven sörétlövedék érte testszerte, az arcát, a fejét, a nyakát, a vállát.

A február 9-i tárgyalási napon Miszori László bíró két bűneset hátterét vizsgálta: az egyik első támadásét a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei Piricsén, és az utolsó gyilkosságét Kislétán. A "cigányvadász kommandót" ez után az eset után három héttel letartóztatták. 

A pénteki tárgyaláson nem emlékezett semmire sem a piricsei támadás helyszínén elsőként intézkedő két nyírbátori rendőr, akiket 2008. augusztus 8-án hajnalban riasztottak. Getyinás Tibor telefonált az őrsre, hogy fegyveresek támadtak rájuk, felgyújtották házaikat, és meglőtték az egyik épületből menekülő édesanyját, Getyinás Magdolnát. (Ez volt az első eset, hogy a merénylők célzott lövéseket adtak le, és nem vaktában lövöldöztek. Getyinás Magdolna bal lábát, könyökét érték a lövések. A sörétek nagy részét ki sem operálhatták belőle, saját felelősségre hagyta el a kórházat. Félt, hogy merénylői a nyomára bukkanhatnak.) A vád szerint K. István és P. Zsolt támadt az áldozatokra. Molotov-koktélt hajítottak az épületekre, azután P. Zsolt vaktában lövöldözött a házak ablakára, K. István pedig egy célzott lövéssel lőtte meg Getyinás Magdolnát.

 Most, hogy – többek között folyamatosan bűvölő tudástárral, kronológiával, és az ügy szereplőit összefoglaló ki-kicsodával – megújul ez a blog, érdemes megnézni, mit is írtunk majd egy éve, és mi is történt azóta! (az idézetek e blog nyitóbejegyzéséből, 2011. március 26.)

„2008. július 20-án kezdődött Galgagyörkön. A vádirat szerint K. István rálőtt a Rákóczi út 48-as számú házra, (ahol szüleivel együtt egy ötéves kisfiú tartózkodott).

P. Zsolt a szemben lévő házra adott le lövéseket (ahol szülei mellett három gyermek aludt). Ezt követőn K. Árpád egy harmadik, szintén lakott házra adott le - időközben tárat is cserélve - több célzott lövést. Itt senki sem sérült meg.

2009. augusztus 2-ról 3-ra virradóra, épp a cigány holokauszt hatvanötödik évfordulóján ugyanezek a gyilkosok saját házában öltek meg egy asszonyt, és sebesítették meg életveszélyesen 13 éves lányát. Balogh Mária a hatodik, utolsó áldozata volt a romák elleni merénylet-sorozatnak, melyben többen súlyosan megsérültek, és életét vesztette egy négyéves kisfiú is.“

A vádiratban részletezett cselekmények visszafordíthatatlanul és megváltoztathatatlanul megtörténtek, ezen változtatni már nem tudunk. Közel egy éve zajlik a per, és sok mindent megtudhattunk a tárgyalóteremben is arról, hogyan történtek ezek az események, milyen időpontban, milyen eszközökkel. Sok mindenre rákérdezett a bíróság, a vád, és a védelem, ami azonban végig hiányérzet volt bennünk, e blog munkatársaiban, az a miértre való rákérdezés, az indíték feltárása. Annak a rasszista, a legalapvetőbb alapvető emberi értékekkel, erkölcsi normákkal szembeforduló, antihumanista lelki berendezkedésnek a feltárása, mely  a vád alapját képező életellenes cselekményeknek mozgatórugói voltak. A vádlottak motivációinak, valamint annak a közegnek, kapcsolati hálónak a vizsgálatával, feldolgozásával, melyben a  gyilkosságok fogantak, a vádirathoz hasonlóan még adós a bíróság.

„Az Európában páratlan rasszista indíttatású bűncselekmény-sorozat bírósági tárgyalásának kezdetén szeretnénk lépésről-lépésre felidézni, mi is történt 2008 nyara óta. Miért nem vették komolyan az első időszakban a bűnüldöző szervek a nyomozást? Miért volt szüksége a politika elitjének hat halottra ahhoz, hogy kimondja: ezeknek az embereknek cigányságuk miatt kellett meghalniuk. Milyen elemi hibákat követett el a nemzetbiztonsági szolgálat a bűncselekmények felderítésében? Megelőzhető lett volna-e a tiszalöki Kóka Jenő, vagy Balogh Mária, vagy bármely más áldozat halála? Mi vezette a vádlottak padján ülőket, és vannak-e még szabadlábon társak, vagy eddig fel nem derített felbujtók?“

 2011. március 25. óta ez sem nagyon változott. Igen: kiváncsiak vagyunk továbbra is a magyar politikai elit felelősségére, mulasztásaira, gondolati restségére, esetleges tevőleges jogsértésére. Nem kerülhetők meg továbbá a különböző állami szervek, hatóságok mulasztásaival kapcsolatos krédések sem. Nem gondoljuk azt, hogy a Pest megyei bíróság előtt a vádlottak padján ülő négy vádlott volna csak felelős a hatrendbeli gyilkosságért.

Sajnos mára már az sem igaz, hogy Európában páratlan lenne e gyilkosságsorozat. Azonban a németországi bevándorlóellenes neonácik, vagy Breivik tömeggyilkossága Norvégiában még inkább megerősített bennünket abban a meggyőződésünkben, hogy bizony sosem vettük igazán komolyan ezt a kérdést, vagyis szükséges kellő alapossággal, nyitottsággal, össztársadalmi szinten is foglalkozni különböző fórumokon ezzel a problémakörrel.) 

Nem vagyunk elégedettek! Nem vagyunk elégedettek azzal a társadalmi figyelemmel, ami ezt a különleges tárgyalási sorozatot övezi. Tudjuk: az elmúlt egy évben is súlyos, megoldhatatlannak látszó problémák tornyosultak Magyarország elé, alkotmányos és gazadasági-társadalmi, bel- és külpolitikai problémák, rengeteg a megélhetési konfliktus és targédia az egyéni életsorsokban. Mégis: azt gondoljuk, hogy nem mehetünk el rezzenéstlen arrcal a honfitársaink életének kioltásába torkolló, előítéletes gyülölet motiválta agresszió mellett. Nem úszhatjuk meg ennek a gyűlöletbűncselekménynek a közösségi feldolgozását, továbbá be kell látnunk, hogy a hazai cigányság integrációja az a probléma, mely leginkább és alapjaiban határozza meg ennek az országnak a jövőjét. Külföldről néha ezt jobban látni. Ezért is értékeljük nagyra és gratuláltunk őszintén Fliegauf Bencének és munkatársainak a Berlinale 2012-es legjobb rendezés Ezüst Medvéjéhez!

„Ez a blog azzal kíván emléket állítani a hat ártatlan áldozatnak, hogy igyekszik minden, az üggyel kapcsolatos releváns kérdést feltenni. Rendszeresen beszámolunk a Pest Megyei Bíróságon folyó perről, igyekszünk a napi sajtóhoz képest többletinformációval ellátni olvasóinkat. Végigkísérjük a túlélők és az elhunytak hozzátartozóinak sorsát. Felvázoljuk a kétezres évek második felének többségi-kisebbségi viszonyait, hogy megértsük: milyen társadalmi-politikai viszonyok vezettek odáig, hogy néhány ember úgy gondolta, jogában áll honfitársait levadászni.

A blogot újságírók és fiatal önkéntesek közösen gondozzák.“

Ez sem változott! 2012 nyarára/őszére várjuk az első fokú ítéletet, és legalább egy évre tesszük, míg eljutunk majd az ítéletig. Követni fogjuk a másodfokú eljárást  is, mi pedig arra kérjük, és bíztatjuk rendszeres és eseti olvasóinkat is, hogy ne csak olvassák, hanem ismerőseikkel is osszák meg ezt a blogot! Bízunk benne, hogy munkánkkal széles körben hozzájárulhatunk a legújabb kori magyar történelmünk eme szégyenfoltjának közös feldolgozásához.

A Raszta becenevű Csáki Gábor, a Perényi 1 pultosa a keddi tárgyaláson elmondta, hogy amikor a klubban megtalálták a fegyvereket; „sejtettem”, hogy a cigánygyilkosságokkal lehetnek összefüggésben, és „megfordult a fejemben”, hogy K. Istvánt és P. Zsoltot „gyanúsítják, de máig nem hiszem”, hogy ők tették – erősítette meg a Budapest Környéki Törvényszéken 2009. szeptemberi vallomását.

Fliegauf Bence „Csak a szél” című filmje a berlini filmfesztiválon – azt követően, hogy megkapta az Amnesty International, és a Peace Film Initiative különdíját – elnyerte az Ezüstmedvét. A cigányvadászat-per.blog.hu szerzői és szerkesztői ezúton szeretnének gratulálni az elért sikerhez.

Meggyőződésünk, hogy a nemzetközi elismerést kiváltó alkotás nagyban hozzájárulhat ahhoz, hogy a 2008 és 2009 között lezajlott, tragikus események ne vesszenek el a feledés homályában. Kíváncsian várjuk a film hazai bemutatóját és fogadtatását.

Balogh László, Borsi Norbert, és Csongrádi Mihály időnként tagadta, időnként bagatellizálta a barát, Cs. István negyedrendű vádlott „hétköznapi” rasszizmusát, pénteken a Budapest Környéki Törvényszéken. - Stépán Balázs írása

„Nem igazán kedvelte a cigányokat, de nem kifejezetten cigányellenes” – állította Cs. Istvánról Balogh, a gyerekkori barát és katonatárs, valamint Borsi Norbert, aki segített Cs.-nek motort vásárolni.  A bíró és Barcsi István ügyvéd kérdéseire mindketten azt fejtegették, hogy nem tekintik barátjukat rasszistának, cigánygyűlölőnek. Azért nem, mert nem úgy általában utálja az összes cigányt, „csak egy bizonyos réteget, azt aki nem dolgozik, segélyekből él.” Borsi ezt azzal árnyalta, hogy Cs. „a bűnöző cigányt utálja, azt, aki tolvaj, lop, csal és hazudik”.

 Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium

Társadalmi Felzárkóztatásért felelős államtitkárság 

Fliegauf Bence Csak a szél című filmjének háttere

Fliegauf Bence Csak a szél című filmjét a romák ellen 2008-2009-ben elkövetett támadássorozat ihlette. Ám a története fiktív, nem követi a valós eseményeket. Nem szól a sikeresen lezárult rendőrségi vizsgálatról és az azt követő vádemelésekről. Alább a konkrét események és a roma integrációval kapcsolatos intézkedések rövid összefoglalása következik.

Nehéz most a külhoni eredmények elérésével szemező kormányzati PR-osnak. Külföldi stadionokban nem olyan jó ma magyarnak, kormánymagyarnak lenni. Ebbe ehelyt szükségtelen belemenni, kevés is a tér. Annak belátásához viszont nem kell hosszú éveket a moszkvai IMO utáni külképviseleti sajtószemlézéssel töltve, diplomatának vagy gyémántfokozatú kommunikációs szakembernek lenni, hogy manapság a magyar kormány képviselőjeként Nyugaton egy jófejségi skálán csak a negatív tartományban lehet landolni.