Negyedik forduló: őszi összefoglaló

"Ő a mester", mondta Fehérné Nyalka Éva Kiss Árpádról. „Árpi ott volt a helyszíneken? - Azt nem tudom. - Ő az értelmi szerző? – Biztos vagyok benne” – ismertette szeptember végén Miszori László a letartóztatás után néhány órával elhangzott párbeszéd telefonlehallgatási jegyzőkönyvét. Aki kérdez, egy debreceni újságíró, aki válaszol a per koronatanúja. Váratlanul több, eddig ismeretlen telefonbeszélgetés szövege került elő a finisre. A tárgyalás főszereplői a szakértők, és a rendőrök csak részben oszlatták el a tatárszentgyörgyi, debreceni akciókkal kapcsolatos kételyeket, ha egyáltalán… Az őszi forduló a nyomozás rendszerkritikája.

Szeptember közepén újabb, perdöntő bizonyítékok kerültek elő. „Vannak olyan adatok, amelyeket szükséges bizonyítékként használni”: indokolta Miszori, és felolvasta Fehérné Nyalka Éva telefonlehallgatásainak jegyzőkönyvét. Közvetlenül a letartóztatás előtt, augusztus 19-én reggel, két férfi jelent meg a Perényi 1 bejáratánál, be akartak menni, azt mondták kábeleket kell fölszerelniük. Egyedül Nyalka Éva volt a helyszínen, Kiss Árpádot hívta föl, hogy mit tegyen, a férfi ingerülten utasította, nehogy beengedje a szerelőket, amíg ő oda nem érkezik. (Pár órával később, szinte pillanatok alatt találták meg a tűzszerészek a klubban elrejtett fegyvereket.)

„A két halálos áldozatot követelő támadás helyszínén a rendőrség is bénázott, csak a második nekifutásra vették észre a gyilkosságok nyomait.“

A DNS-mintáról készített jegyzőkönyvek összekeverésével támadta meg a bűnügyi technikust Kiss Árpád, és István, Fehérné, Nyalka Éva a vádlottak elfogását követő nap eseményeit próbálta felidézni a Budapest Környéki Törvényszéken, őt még egyszer ki akarja hallgatni Miszori László bíró - Stépán Balázs írása

Az elsőrendű vádlott védője, Bérdi Zsolt hívta föl a figyelmet arra, hogy az asszonyt, mint tanút, lakásának átkutatása alatt is kihallgathatták, ami viszont jogellenes.

„Sün – kiabáltak rendőrök Nyalka Éva szerint – ne hülyéskedj haver ez komoly, nagy szívás lesz itt” – intette a Perényi 1 közönségét. A teraszom hasra vágta magát éppen Raszta, a pultos mellett, de a nőkkel megértőbben bánt a rendőrség, az út közepére terelték őket.

Az idén március 29-én Debrecenben, a Perényi klubban tartott zártkörű bírói szemle 569-es sorszámot viselő jegyzőkönyvét ismertette másfél órában Miszori László bíró, utána pedig az egynapos szemle a két és fél órás videó dokumentációját vetítette le a bíróság a legutóbbi tárgyaláson. - Stépán Balázs

Nem tudni, mennyivel hozhatta közelebb a március 29-én tartott helyszíni zártkörű bírói szemle a vádlottak elfogásának, a Perényi 1 klub házkutatásának, a fegyverek megtalálásának valós történetét. Pontosan nyomon követhető a jegyzőkönyv alapján, hogy ki mit csinált a szemlén percről-percre, mit kérdezett a bíró, mit a jelenlévő ügyvédek és a vádlottak a szemtanúktól meg egymástól, de az összkép a megfigyelőben mégis a bizonytalanságok sorát gyarapítja. Nem kicsit!

Változatlanul a szakértőké a főszerep, akik a bíró szavai szerint „elmennek a francba és onnan kezdik” minden válaszukat. Ezúttal magyarázkodásra kényszerültek. Kiss Istvánt kivezettette, Kiss Árpád indítványát pedig elutasította a bíróság, a fegyverszakértőt viszont nem zárta ki a bizonyításból.

A nyomkezelés alapszabályaival szinte már mindenki tisztában van, aki figyelemmel kíséri a per menetét, úgy tűnik, hogy a szakértők a kezdeti támadások bűnjeleit ha nem is feltétlenül szabálytalanul, de mindenképpen lezseren kezelték. A tatárszentgyörgyi helyszínelés kriminalisztikai kuriózum, fakultatív speckoll témája lehet a jogi egyetemen: hogyan lehet teljesen eltüntetni, összekuszálni az elsődleges szemlén a nyomokat; a rendőrség kétszer szállt ki a Csorba család házához, mire észrevették, hogy gyilkosság történt. Szórakozott volt a legutóbbi tárgyaláson a szemlebizottság akkori vezetője, aki a tárgyalóteremben, hogy-hogynem elveszítette rendőrigazolványát, a meghallgatása után, a folyosóról tért vissza megkeresni a padsorok között.

„Kiss Árpád szerint a szakértő etikai vétséget követett el, amikor egy korábbi tárgyaláson bűnösnek nevezte.“

Ha jól látom, hét dossziét, vagy két tucat dokumentumot hozott magával és a kilencedik vádponttal kezdi, de alig jutunk közelebb a tatárszentgyörgyi terrortámadás valóságos részleteihez a vegyész-szakértő verziójának meghallgatásával. A piricsei, tarnabodi, és tatárszentgyörgyi támadás helyszínén talált nyomokról számolt be szerdán a kémikus expert.

Tatárszentgyörgyön Molotov-koktélokat hajigáltak a Csorba család házára a merénylők, a padlás kigyulladt, a tűz percek alatt kiterjedt az egész épületre, a ház porig égett, az ölébe kapott kisfiával menekülő családfőt, és ötéves kisfiát agyonlőtték a terroristák. A vegyésznek az volt a feladata, hogy megvizsgálja, hogy a tetőszerkezetből származó fahasábon megtalálhatóak-e  „égést gyorsító” anyagmaradványok, benzin, kerozin, petróleum, vagy tüzelőolaj nyomok. A helyben talált benzines kanna „jellegzetes szagot árasztott”  -  mesélte a szakértő hölgy, de a gerendázatból származó fahasábon „értékelhető nyom nem maradt”. A teljesen elrontott tatárszentgyörgyi helyszínelésről, nyomrögzítésről már többször beszámoltunk, most merült föl először, hogy egyáltalán a támadás körülményeivel összefüggő nyomokat gyűjtöttek-e össze a rendőrök. A vegyész hozott anyagból dolgozik, amit a kezébe nyomnak, azt vizsgálja, és hiába lehetett a tűzgóchoz közel a gerendából kihasított minta, ha nem fröccsent rá a Molotov-koktélból egy csepp sem, felesleges azon keresni a nyomokat. Ehhez képest túlzott elvárás lett volna megtudni, hogy vajon melyik benzinkútnál vásárolhatták a támadók a Molotov-koktélhoz használt anyagokat. Megtudtuk, hogy MOL kútnál ilyen összetételű anyagot nem vásárolhattak. A vádiratban az áll, hogy „az akcióra való felkészülésnél egy benzinkúton gázolajat vásároltak”, ebből készítették a támadásra szánt gyújtópalackot. Vegyész szakértők szokták ugyan vizsgálni a töltőállomásokon vásárolható üzemanyagok összetételét, ezért lehetett a MOL kutakat kizárni, ám alig elképzelhető, hogy a nyomozók figyelme erre is kiterjedjen, és akik Tatárszentgyörgyön helyszíneltek, a szakma legalapvetőbb szabályait sem tartották be.

Októberi összefoglaló:

Harminc tárgyalást kell megismételni, a bíró összeférhetetlenség miatt kizárta a harmadrendű vádlott helyettes védőjét és visszatapsolta a február eleji napokat. De nehéz túlkeveredni a szakértőkön is, szak-szlenget használnak, ráadásul „elmennek a francba, és onnan kezdik a választ” – intette őket összefogottabb előadásmódra Miszori László bíró egy türelmetlenebb pillanatában.

Tumultuózus pillanat a katlan mélyén, a pulpitus előtt egyszerre három szakértő, ketten a tanúk könyöklője és a vádlottak padja között helycserés támadással próbálkoznak, a harmadik közvetlenül Kiss Árpád térde előtt fészkelődik, plusz a négy vádlott és fejenként egy őr, meg az őrparancsnok. Az ügyész és a négy ügyvéd jól viseli a tehertételt, összesen tizenhét ember szorong – ki így, ki úgy – a törvényszéki manézsban. A jelenet megélénkíti a termet, de az október is a szakértőké. Ők pedig, okkal-ok nélkül néznek enyhén szólva retardáltnak bennünket, és a T. Bíróságot. Mindenki a szakmai kiskáténál kezdi elmagyarázni feladatát, és csak nagy ívben kanyarodunk a tetthelyre, Piricsére, Nagycsécsre, Tatárszentgyörgyre. Minden észrevétel egy-egy definíció, érzelemmentes, nincsen semmi dráma, de parttalan, a legtöbb elkerüli az egyértelműséget.

„Minek elővenni a lejárt szavatosságú szakvéleményt?“

A bíróságon a támadások finomra hangolása folyik: több ember életét veszélyeztette-e a gyújtogatás, okozhatott volna-e közveszélyt tűz, ismét előkerült a tatárszentgyörgyi gyilkosság. Ki kell deríteni azt is, hogy mennyire befolyásolta a két, akkor még gyermekkorú kislány, P. Tímea és R. Júlia további életét a támadás okozta sokk.

Beszélgetés Hack Péterrel

Életrajz: Hack Péter (1959) jogász, rendszerváltó értelmiségi. A Szabad Demokraták Szövetségének alapító tagja, 2002-ig parlamenti képviselő, 1994 és 1998 között az Alkotmányügyi Bizottság elnöke, több ismert törvényjavaslat fűződik a nevéhez – például 1990-ből az ún. Demszky-Hack javaslat, mely a korábbi rendszer titkosszolgálatainak iratnyilvánosságára irányult, ám a Parlament többsége nem fogadta el. Az ELTE Állam- és Jogtudományi Kara Büntető  Eljárásjogi Tanszékének docense. Kutatási területei az igazságszolgáltatás működése, az emberi jogok érvényesülése a büntető eljárásban, és az átmenet igazságszolgáltatásának problémái. „A büntetőhatalom függetlensége és számonkérhetősége” című monográfiája 2008-ban jelent meg.

Az angolszász precedensjogi rendszerben a bírói ítéletek törvényerejűek, megszabják az ítélet meghozatala utáni igazságszolgáltatást. A kontinentális jogrendszerekben az ítéletnek nincs ilyen szerepe és súlya, de a fontosabb ügyek ítéletei hivatkozási alapot teremtenek. A létezett szocializmus országaiban a korábbi ítélkezési gyakorlat befolyásolta a jogállami demokrácia jogszolgáltatását 2010-ig, és befolyásolja még ma is. Ideológiák kerülése és megítélése, a kibúvás keresése, és bírói autonómia keverednek.

Gulyás József: Visszatérnék arra, amit a diszfunkcionális működésről mondtál a beszélgetésünk első felében. Esetünkben a nyomozás, az ügyészségi szakasz az elfogást követően 15 hónapig tart. Ehhez képest egy nagyon szegényes vádiratot látunk. Azt gondolom, hogy az ügyészség megelégedett azzal, hogy az elfogott személyek az elkövetők, mert vannak tárgyi bizonyítékok, de éppen a társadalmi veszélyesség szempontjából az, hogy milyen közegben, és milyen motívumok mentén fogant a bűncselekmény-sorozat, kik és hogyan segítették, illetve segíthették a támadókat, az erre vonatkozó alapos feltáró munka jeleit nem igazán láttuk. 

Hack Péter: Én azt gondolom, hogy ez nem csak ebben az ügyben igaz. Ha megnézzük például a Marian Cosma ellen elkövetett bűncselekményt, ott azt látjuk, hogy amikor megtörtént a késelés, akkor hirtelen világossá vált, hogy itt van egy nagy-nagy bűnszervezet, amelynek ezek az emberek a tagjai. Soha senki nem foglalkozott ezzel, mindenki csak azt nézte, hogy volt egy verekedés, abban ki volt benne, volt egy betörés, abban ki volt benne, nem pedig azt, hogy az egész hálózatot felderítsék. Ez szerintem alapvetően következménye az egész igazságszolgáltatásban működő teljesítménymérési torzulásnak. Mind a nyomozónak, mind az ügyésznek, mind a bírónak a teljesítményét hagyományosan a havonta befejezett sikeres ügyek száma méri. A nyomozónak az az érdeke, hogy havonta minél több ügyet fejezzen be, ami ismeretlen tettessel indul és a tettes megtalálása, felderítése a vége. Ez az ő értékelésében pozitív. Az utóbbi időben itt még egy csavar belejött a dologba. Az, hogy Pintér Sándor elrendelte a főkapitányok értékelését. De senki nem tudja, hogy mi az értékelés szempontja. Ez egyébként egy régi tradíciónak a visszaállítása. Sok mindenben térünk vissza a ’70-es, ’80-as évek gyakorlatához. Ezért sikerül úgy fenntartani a rendet és a fegyelmet, hogy mindenki kockázatkerülő magatartást folytasson. Tehát nem fogok belekezdeni feltárni, felgöngyölíteni egy olyan szálat, ami lehet, hogy iszonyú naggyá válik, hanem ahol el lehet kötni, ott elkötöm. Ebben érdekelt a nyomozó, ebben érdekelt az ügyész is, mert jobb nekik, ha öt embert elítélnek, mintha ötvenből húszat felmentenek. Jobb, ha öt ember áll a bíróság előtt, mintha hetven vagy nyolcvan. És a hetven, nyolcvan vádlottal nem is tudnak mit kezdeni. Ezek a nagy ügyek, akár a Fekete Sereg-ügy, akár az Energol-ügy, akármilyen maffia ügyek 3, 6, 8 évre elhúzódó ügyek, ahol közben szabad lábra kell helyezni vádlottakat, vagy újra kell kezdeni, mint az Energol ügyében, ahol az eljárás közben a bírót előléptették egy magasabb posztra. Az ember ép ésszel nem tudja felfogni, hogy az igazságszolgáltatásban döntést hozók vagy direkt csinálják ezt - akkor ez ijesztő fejlemény -, vagy képtelenek átlátni, hogy milyen fontosak ezek az ügyek. Az Energol-ügyben másfél évet veszítettek azért, mert a bírót előléptették. Tehát ezt a működési módot - ahol mindenki csak azért a tíz centis szakaszért felel, ami az övé, és ott nem nagyon akar vagánykodni -, nagyon kétségbeejtő képnek tartom. Az egyes szereplőket ez a dolog nem érdekli, meg nem is befolyásolja a helyzetüket. 

Beszélgetés Hack Péterrel

Életrajz: Hack Péter (1959) jogász, rendszerváltó értelmiségi. A Szabad Demokraták Szövetségének alapító tagja, 2002-ig parlamenti képviselő, 1994 és 1998 között az Alkotmányügyi Bizottság elnöke, több ismert törvényjavaslat fűződik a nevéhez – például 1990-ből az ún. Demszky-Hack javaslat, mely a korábbi rendszer titkosszolgálatainak iratnyilvánosságára irányult, ám a Parlament többsége nem fogadta el. Az ELTE Állam- és Jogtudományi Kara Büntető Eljárásjogi Tanszékének docense. Kutatási területei az igazságszolgáltatás működése, az emberi jogok érvényesülése a büntető eljárásban, és az átmenet igazságszolgáltatásának problémái. „A büntetőhatalom függetlensége és számonkérhetősége” című monográfiája 2008-ban jelent meg.

Az angolszász precedensjogi rendszerben a bírói ítéletek törvényerejűek, megszabják az ítélet meghozatala utáni igazságszolgáltatást. A kontinentális jogrendszerekben az ítéletnek nincs ilyen szerepe és súlya, de a fontosabb ügyek ítéletei hivatkozási alapot teremtenek. A létezett szocializmus országaiban a korábbi ítélkezési gyakorlat befolyásolta a jogállami demokrácia jogszolgáltatását 2010-ig, és befolyásolja még ma is. Ideológiák kerülése és megítélése, a kibúvás keresése, és bírói autonómia keverednek.

Vágvölgyi B. András: Jogszociológiai szempontból hogyan látod ennek a pernek a jelentőségét, illetve a társadalmi befogadását? 

Hack Péter: Az igazságszolgáltatásnak  nagyon nagy szerepe kellene hogy legyen abban, amit közös társadalmi tanulási folyamatnak tartunk. Nyilván nem az igazságszolgáltatásnak kell ezt a közös társadalmi tanulási folyamatot generálni vagy irányítani, de óriási szerepe kell, hogy legyen. A diktatúrából a demokráciába átmenetet én viszonylag alaposan kutattam, akár Dél-Amerikában, akár Kelet-Európában vizsgáltam, azt láttam, ahol jól működött az igazságszolgáltatás, ott komoly szerepe volt abban, hogy kezelhető keretek között, jogilag lebutított formában értelmezhetővé, érthetővé tegye a minket körülvevő valóságot. Ez akkor is funkciója az igazságszolgáltatásnak, ha nem akarja felvállalni ezt az ügyet. Ebben az ügyben azt látom, hogy a magyar igazságszolgáltatás szereplői nem szívesen vállalják ezt a társadalmi küldetést, egészen talán az utóbbi napokig. Ebből a szempontból fontosnak tartom, hogy amikor mi beszélgetünk (2012.10.16), az előtt egy nappal született egy fontos döntés a pesterzsébeti izraelita hitközségi elnök megtámadásának ügyében - gyorsított eljárásban gyakorlatilag két héten belül végrehajtható szabadságvesztést szabott ki a bíróság. Ez számomra nagyon-nagyon jó jel. Mert úgy tűnik, hogy ebben az ügyben a szereplők - az ügyészség is és a bíróság is – felismerte azt, hogy helyesebb, hogy ha nagyon rövid idő alatt születik meg az ítélet.

„Gyere – int a rendőr – semmi baj nem lesz”. Kissé riadt a finom vonású, fekete hajú copfos, kiskamasznak látszó tizennyolc éves lány. A rendőrség „előállította”, átadják a bíróságnak, a szünetben még a vécéhez is elkísérik, azután felszívódnak, nem várják meg a kihallgatás második felvonásának végét. A piricsei támadást szerencsésen átvészelő R. Júliát hallgatta meg a bíróság.

Egy dolog biztos, 1994-ben Nyírbátorban született, lakhelyként Piricsét említi először, de szóba kerül Fehérgyarmat és a mátészalkai nevelőszülők is. Állampolgárságát azzal sikerül tisztázni, hogy Magyarországon él. Az idézésekre nem jelent meg, előállították, a fuvarköltség 131.850 forint (a képlet szerint 293 szorozva 450-nel ). Nem tudja eldönteni, hogy tiltakozzon, fizessen, ne fizessen, nem érti, nincs, aki segítsen, Miszori László próbálja megértetni a tétet vele, de a lány „belenyugszik”, a határozat néhány percen belül jogerős. Nincs éppen jelen az áldozatokat támogató ügyvéd.

Tavasz, nyár, ősz, tél, végre kikötünk, négy éve, augusztusban támadtak a piricsei házra, előbb Molotov-koktélokat szórtak Getyinásék, Magdolna és Tibor házára, azután sörétes puskával lövöldöztek, súlyos, tartós testi fogyatékosságot okozva Getyinás Magdolnának, aki az első műtétek után elmenekült a kórházból, félt, hogy ott is megtalálják a merénylők. Júlia éppen szökésben volt a nevelőotthonból, folyamatosan szökésben élt, de Piricsén lakó szülei börtönben, testvérei nevelőintézetben voltak, Magdolna meghívta magához, hogy az egyszobás viskóban aludhat.

„Hát szerintem, mert meglőtték azért visított” – vallja Júlia, többet nehéz kihúzni belőle.

„Idézzük föl az eseménysort” – próbálkozik az ügyész, Júlia félrebillentett fejjel koncentrál, de a szájbarágós kérdésekre is bizonytalanul válaszol: „Hát szerintem mert meglőtték azért visított” – emlékszik vissza, ahogy a viskó ajtajában lelőtték Getyinás Magdolnát.

„Hányas képet néz, mit lát rajta?” – a bíró a helyszíni szemléken készített fotókat mutatja a lánynak, hátha az segít, így megy a kihallgatás az első fényképtől az ötvenkilencedikig, leginkább valamiféle Rorschach-tesztre emlékeztet a próbálkozás: az egyik felvételen például a viskó ablaka előtt álló alak ragadja meg a figyelmét. Nagy kihívás a vallomás-fragmentumokból összeállítani a támadás valóságos történetét.

A piricsei támadáson Molotov-koktélt hajítottak Getyinás Tibor és édesanyja házára, a tüzet sikerült eloltani, azonban a házból menekülni próbáló Getyinás Magdolnát sörétes puskával megsebesítették, hat vagy hét sörét maradt a testében.

„Elmennek a francba, és onnan kezdik a választ” – panaszkodott szinte Miszori László bíró, amikor a szolgálati szabályzat kiskátéját kezdte idézni Urbán Vince tűzvédelmi szakértő arra a kérdésre, hogy a tatárszentgyörgyi tűz milyen bűzt okozhatott. Szakértőket hallgatott meg a bíróság, kiderült, talányos tartalmú megállapításokat is merészen fenntartanak. - Stépán Balázs írása

Az elektromos szakember, Bihari Zoltán, nem enged véleményéből, azt állítja, hogy Tatárszentgyörgyön akár elektromos zárlat is okozhatta volna a tüzet. Mert a házban az elektromos szerelvények „kivitelezése teljesen szabálytalan volt”, „lazakötés” található benne, és az „elektromos tűz lehetősége fennáll” – írta eredeti szakvéleményében, „de nem zárható ki más sem” – ismerte el. Nesze semmi, fogjad jól! Arról nem tudott, hogy lopott áramból működött volna a ház összes elektromos eszköze: „ez új nekem”. Hallotta ugyan szemle közben, hogy a „szóbeszéd” szerint Molotov-koktélt hajítottak a házra, ám szakmailag nem tartotta kizárhatónak az elektromos zárlatot. Nehezen követhető ez a megállapítás, miután kiderült, hogy Tatárszentgyörgyön, de Piricsén, Nagycsécsen, Tarnabodon is benzin, petróleum, kerozin, gázolaj keverékkel szennyezett gyújtó-palack maradványokat találtak a kiégett, illetve megtámadott épületek környékén. Vajon a bíróság miért toporog még mindig az eshetőleges szakvélemények körül?